Az ősz mindig is a kedvenc időszakom volt. Kint hűvösebb lesz, ilyenkor a leggyönyörűbb a természet, a borongós, ködös reggelek pedig már mutatják, hogy hamarosan itt a Mindenszentek, a Halloween, ami magával hozza majd a kicsit kísérteties és hátborzongatóbb estéket vagy éjszakákat. És valljuk be vannak azok a regények, amik pont ehhez a hangulathoz illenek. Most mutatok 5 olyan már olvasott történetet, amit tényleg egy őszi találkozáshoz ajánlok:
1. J. K. Rowling - Harry Potter
"– Mivel itt nemigen hadonászunk a pálcával – folytatta –, maguk biztosan úgy vélik majd, hogy ez nem igazi mágia. Nos, nem is várom el, hogy átérezzék, milyen csodálatos az üstben finoman fortyogó főzet fölött fodrozódó füstfelhő és az emberi véredényekben szétáradó folyadékok elmét elbódító, érzékeket elzsongító ereje… Tőlem megtanulhatják, hogyan kell dicsőséget forralni, hírnevet a palackba zárni, sőt halált rejteni a dugó alá – de csak akkor, ha nem olyan tökkelütöttek, mint a tanítványaim többsége."
„Hát nem tudod, hogy akiket igazán szeretünk, azok halálunk után sem hagynak magunkra minket? Nem tapasztaltad meg, hogy ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban?”
2. Neil Gaiman - A temető könyve
"Minden temetőben van egy sír, ami a ghouloké. Ha elég sokáig jársz bármelyik temetőben, megtalálod: víz verte és dudoros, a sírkő repedt vagy törött, körülötte satnya fű vagy burjánzó gaz, és az elhagyatottság érzése csap meg a közelében. Talán hidegebb is a többi sírkőnél, és a név szinte mindig olvashatatlan. Ha van szobor a síron, akkor már nincs meg a feje, vagy annyira benőtte a moha és a zuzmó, hogy már maga is mohának látszik. Ha a temető valamelyik sírja piti vandálok céltáblájának tűnik, akkor az a ghoulkapu. Ha egy sír láttán szeretnél máshol lenni, akkor az a ghoulkapu."
"Ahhoz élőnek vagy holtnak kell lenni, és én egyik sem vagyok."
3. Daphne du Maurier - A Manderley-ház asszonya
"Soha többé nem mehetünk vissza. A múlt még mindig nagyon közel van. A dolgok, amelyeket megpróbáltunk elfelejteni, újra feltámadnának."
"Soha többé nem mehetünk vissza. A múlt még mindig nagyon közel van. A dolgok, amelyeket megpróbáltunk elfelejteni, újra feltámadnának."
4. Oscar Wilde - Dorian Gray arcképe
"– Milyen szomorú – suttogta Dorian Gray, és szemével rámeredt arcképére. – Milyen szomorú. Én majd öreg leszek és borzalmas leszek és iszonyatos leszek. De ez a kép mindörökre fiatal marad. Sohasem lesz öregebb, mint ezen a júniusi napon. Jaj, ha megfordítva lenne. Bárcsak én lennék mindig fiatal és a kép öregedne meg. Ezért – ezért – mindenemet odaadnám. Igen, nincs a világon semmi, amit ne adnék oda. Odaadnám ezért a lelkemet."
"Tudni végzetes volna. Oly édes a bizonytalanság. A köd csodássá varázsolja a tárgyakat. – De ködben nem látjuk az utat. – Édes Gladys, minden út egyfelé vezet. – Hova? – A kiábrándulásba."
5. Susan Hill - A fekete ruhás nő
0 Megjegyzések