Bár a Halloween már elmúlt és a reklámokat elnézve is belefordultunk a hivatalos karácsonyi időszak megkezdésébe, azoknak - akik hozzám hasonlóan - még nem érzik a hóesést, az ünnepi fényeket és úgy alapjáraton a karácsony szellemét közeledni, azok még élvezhetik a borongós és ködös őszi időjárást, a megkésett tökfaragást és az év szó szerint is legkísértetiesebb és boszorkányos hónapjainak életérzését, amikor tényleg jó esténként bekuckózni, forralt borozni, gyertyát gyűjtani és/vagy nézni és/vagy olvasni valami hangulathoz illő sorozatot vagy regényt.
1. Joyce Carol Oates - Bellefleur avagy a családi átok
"Sok évvel ezelőtt történt, az időnek abban a Germaine születése előtti sötét, zavaros, felmérhetetlen mélységű kútjában (majd tizenkét hónappal a születése előtt), egy szeptember végi éjszakán, melyet megszámlálhatatlan szélroham kavart fel, mint megannyi egymással civakodó szellem – hol panaszosan, hol dühösen, hol meg azzal a finom, csellószerű lágysággal, amitől az embernek lúdbőrözik a nyaka meg a karja –, egy olyan kénes, fülledt, olyan nyugtalan, homályos vágyakozással terhes éjszakán, hogy Lea és Gideon Bellefleur megint veszekedtek hatalmas ágyukban, könnyekre fakadva, mert szerelmük túlságosan mohó volt, hogysem halandó testük magában tudta volna tartani; tétova, meggondolatlan, gyötrelmes szavaik úgy suhogtak, mint amikor hevesen összedörzsölnek két nyersselyem-darabkát (mert mindegyikük meg volt győződve róla, hogy a másik nem szeretheti, nem tudja ugyanúgy szeretni, mint ő – Lea nem hitte, hogy férfi képes lehet olyan mélységes szerelemre, amely csöndes és nyugodt, mint egy erdei tó; Gideon nem hitte, hogy nő képes lehet megérteni a férfi szenvedélyének természetét, amely kirobbanhat belőle, összetörheti és kimerítheti, és olyan védtelenné teheti, mint egy kisgyerek) – ezen a viharos, esőverte éjszakán jött Mahalálél a nagy Lake Noir nyugati partján álló Bellefleur-kastélyba, ahol aztán csaknem öt évig maradt."
2. Szerb Antal - A Pendragon legenda
"A megdöbbentő éppen az volt, hogy nem volt kísértet. Mert ha egy ősi kastélyban éjszaka megjelenik egy öreg angol szelleme, az még rendes dolog, arra az ember irodalmilag fel van készülve. Az ember ígéretet tesz, hogy egyházi temetésben részesíti a csontjait, és az ügy el van intézve. A legkísértetiesebb a világon az, hogy nincs kísértet."
3. Alice Hoffmann - A tizenharmadik boszorkány
" Hull nagyi egyszer azt mesélte Lizának, hogy régen „misztériumnak” tartották a kenyérsütést. Olyan rejtély volt, mintha a szalmát arannyá akarnánk változtatni. A liszt, a víz és az élesztő táplálék lett. Egyik a másikba fordult, átváltozott, ugyanúgy, ahogy Liza Hull is, ezt most már világosan látta. Igazi alkímia volt: részekbő összeállt egy egész, a lisztből kenyér lett, ő, aki jelentéktelen volt, egy éjszaka alatt gyönyörű nővé változott."
4. Audrey Niffenegger - A Highgate temető ikrei
"– És a vámpírok?
– Mi van velük?
– Azt hallottam, vámpírok vannak itt, a temetőben.
– Dehogy. Akadt egy csapat hírnévre vágyó hülye, akik azt állították, hogy láttak egy vámpírt. Bár egyesek szerint Bram Stokert az ihlette a Drakula megírására, hogy látta egy sír kihantolását a Highgate-ben."
"Viszlát, kísértet – mondta Valentina ellenséges hangon, és Elspeth arcába vágta az ajtót. A kísértet próbálta nem személyes sértésnek tekinteni."
5. Düledék Palota - Klasszikus rémtörténetek (szerk.: Sárközy Bence)
"Gyorsan levetkőztem, ágyba bújtam, és szokásomhoz híven magamhoz vettem egy könyvet, amit addig szándékoztam olvasni, míg elalszom és kiesik kezemből. A párnára tettem fejemet, és kinyitottam a kötetet, de aztán rögtön a szoba túlsó végébe hajítottam. Egy francia szerző, bizonyos Goudon A szörnyek története című különös munkája akadt a kezembe, amelyet nemrég szereztem be Párizsból, és amely, figyelembe véve pillanatnyi lelkiállapotomat, nem igazán tűnt jó választásnak."
"Az ópiumnak és a rémálmoknak sosem szabadna találkoznia."
Plusz ráadás:
Abszolút kedvenc, egy délután alatt elolvasható és minden évben leveszem a polcról Anna Dale - Boszorkányok suttogó című ifjúsági regényét. A hangulat 100%-ban garantált és végtelenül aranyos mese, amit felnőttek is úgyanúgy élvezhetnek, mint a kisebbek.
A Netflix saját gyártású sorozata a Haunting on Hill House abszolút befutó és a könyvet is beszereztem, de még nem fogtam neki, akit viszont hozzám hasonlóan szintén érdekel, az keressen rá Shirley Jackson: Hill House szelleme című történetére. A Netflix egyébként folytatta a sikert és már elérhető a Haunting in Bly Manor, ami engem kevésbé fogott meg, kicsit vérszegény a korábbihoz képest, de még mindig ajánlós. A Jackson könyvet most tervezem majd elkezdeni.
És ha már a meséknél tartottunk, akkor beterveztem Roald Dahl - Boszorkányok című regényét olvasásra, illetve évek óta olvasatlanul trónol a polcon Mervyn Peake - Titus Groan című regénye, ami az újonnan megjelent Gormenghast-trilógia első kötete.
És ha tuti - tuti befutót kerestek? Carlos Ruiz Zafón nélkülözni fogja a szó szerinti kísérteteket és boszorkányokat, de a Novemberhez passzoló borongós hangulat 100%-ban benne lesz, nem lehet mellé nyúlni. Ha pedig valami szép és kellemesen színes-szagos regényt keresnétek, ahol az ősz arany fényeiben és valódi szépségében lehet elmerülni, akkor csakis Lucy Maud Montgomery Anne-sorozatát venném le a polcról. Le is fogom!
0 Megjegyzések