MURAKAMI HARUKI: A VÁROS ÉS KISZÁMÍTHATATLAN FALAI

Vannak könyvek, amelyeknél már az első oldalakon érezzük, hogy nem a megszokott módon fognak működni. Murakami új regénye, 'A város és kiszámíthatatalan falai' pontosan ilyen: egyszerre ismerős és mégis különös, mintha egy álomba lépnénk be, amelynek szabályai nem egészen a valóság szerint alakulnak.

A történet egy férfi visszaemlékezésével indul, aki fiatal korában találkozik egy lánnyal, és köztük egy nagyon sajátos, szinte megfoghatatlan kapcsolat alakul ki. A lány mesél neki egy különleges városról – egy fallal körülzárt helyről, ahová nem lehet csak úgy belépni, és amely mintha nem is teljesen része lenne a valóságnak. Ez a város lassan központi motívummá válik, nemcsak a történetben, hanem a férfi emlékeiben és gondolataiban is. Ahogy telnek az évek, a kapcsolat megszakad, de a város képe nem tűnik el. A főszereplő felnőttként újra visszatér ehhez az emlékhez, és egy ponton valóban eljut ebbe a különös, zárt világba. Itt a cselekmény szinte teljesen átalakul: a realitás és a képzelet határa elmosódik, és egy olyan térben találjuk magunkat, ahol minden ismerősnek tűnik, mégis idegen.

Ebben a városban az emberek „árnyéka” különválik tőlük, és önálló entitássá válik. A főszereplőnek is szembe kell néznie ezzel a megosztottsággal, miközben megpróbálja megérteni, milyen helyre is került valójában. A történet itt már kevésbé a klasszikus cselekményről szól, inkább egyfajta belső utazássá válik: emlékezésről, identitásról és arról, hogy mi az, ami bennünk marad akkor is, amikor már minden más megváltozik. A regény másik szála a „valós” világban játszódik, ahol a férfi próbál egyfajta nyugodtabb életet kialakítani – egy könyvtárban dolgozik, kapcsolatokat épít, és lassan újra megtalálja a helyét. Ez a rész sokkal földközelibb, és éppen ez ad érdekes kontrasztot a városi, álomszerű szállal. A két világ végig egymás mellett létezik, és folyamatosan visszahat egymásra.

Murakami stílusa itt is nagyon jellegzetes: lassú, ismétlődő motívumokkal dolgozik, és sokszor nem magyaráz meg mindent. A történet nem feltétlenül lineáris, inkább hangulatok és gondolatok mentén halad. Az olvasónak kell elfogadnia, hogy nem minden kérdésre kap egyértelmű választ – és talán pont ettől válik igazán érdekessé. 'A város és kiszámíthatatlan falai' számomra nem annyira a konkrét eseményekről szólt, hanem arról az érzésről, hogy van bennünk egy rész, amely mindig egy másik valósághoz tartozik. Egy helyhez, amit talán sosem tudunk teljesen elérni, mégis meghatározza azt, akik vagyunk. Ez a könyv nem kapkod, nem akar mindenáron megfejthető lenni. Inkább egyfajta meditatív élmény, amelyben lassan kell haladni, és hagyni, hogy a képek és gondolatok összeálljanak bennünk. Ez az a könyv, ami nem feltétlenül ad válaszokat – inkább egy érzést hagy maga után, mintha valamit majdnem megértettél volna, de mégsem teljesen.