HOLLY BOURNE: BORZASZTÓAN ÖRÜLÖK NEKED

Vannak könyvek, amelyek első ránézésre könnyednek tűnnek – barátságok, élethelyzetek, egy kis humor –, de ahogy haladsz bennük, egyre inkább kiderül, hogy sokkal élesebben és őszintébben mondanak valamit a valóságról. A 'Borzasztóan örülök neked' pontosan ilyen olvasmány. A történet középpontjában négy nő áll, akik hosszú ideje barátnők, még ha az életük azóta egészen különböző irányokba is sodorta őket. Egy babaváró buli – egy látszólag örömteli, ünnepi esemény – hozza őket újra össze, és már az elejétől érezhető, hogy a felszíni kedvesség mögött rengeteg kimondatlan feszültség húzódik.

A regény itt nem is finomkodik: fokozatosan, de egyre határozottabban mutatja meg, hogy ezek a nők mennyire más élethelyzetben vannak, és mennyi elvárás nehezedik rájuk – akár kívülről, akár saját maguk felől. Van, aki anyává válik, van, aki nem akar az lenni, mások küzdenek azzal, hogy mit is jelent számukra a „siker” vagy a „boldogság”. A cselekmény tulajdonképpen egy nap köré épül, de folyamatos visszatekintésekkel egyre többet tudunk meg a múltjukról. Kiderül, hogyan alakult ki a barátságuk, hol kezdtek repedések keletkezni rajta, és mi az, amit már régóta nem mondtak ki egymásnak.

Ahogy haladunk előre, a hangulat egyre feszültebb lesz. Az eleinte udvarias beszélgetések mögött lassan előkerülnek a valódi érzések: irigység, csalódottság, félelem, bizonytalanság. Egy-egy megjegyzésből vita lesz, egy-egy elhallgatott sérelem pedig végül felszínre tör. A könyv egyik legerősebb része az, ahogyan a „női életutak” témáját kezeli. Nem ad egyszerű válaszokat arra, mi a „helyes” választás – inkább azt mutatja meg, hogy bármelyik úton indulunk el, mindig lesznek olyan pontok, ahol megkérdőjelezzük magunkat. A barátságok is egészen valóságosan jelennek meg. Nem idealizált kapcsolatok ezek, hanem olyanok, amelyekben egyszerre van szeretet és feszültség. És talán pont ez a legerősebb a könyvben: az, hogy mer beszélni arról, mennyire bonyolult tud lenni még egy hosszú, szoros kapcsolat is.

Holly Bourne stílusa közvetlen, lendületes, helyenként kifejezetten éles. Nem próbál mindenáron kedves maradni, inkább őszinte. Sokszor humorral oldja a nehezebb témákat, de közben egy pillanatra sem veszíti el a súlyát annak, amiről ír. A regény így végül nem egy „babaváró történet” lesz, hanem egy sokkal szélesebb kép arról, milyen nőként eligazodni az elvárások, döntések és kapcsolatok között – és hogy mennyire nehéz néha őszintén örülni a másiknak, amikor közben a saját életünkben is kérdések vannak. Ez az a könyv, ami után kicsit más szemmel nézel a kapcsolataidra – és talán arra is, hogyan viszonyulsz mások életének “boldog” pillanataihoz.