ALAN BRADLEY: DE MI KERÜLT A PITÉBE? FLAVIA DE LUCE REJTÉLYEI

"Anélkül, hogy dramatizálni akarnám a helyzetet, aznap éjjel a kárhozottak álmát aludtam. Tornyocskák, göröngyös párkányok, a fölöttünk befújó, esőt és ibolyaillatot hozó óceáni szél. Az ágyam mellett sápadt nő állt Erzsébet kori ruhában, és azt suttogta a fülembe, hogy mindjárt megszólalnak a harangok. Viaszosvászon dzsekis, vén tengeri medve ült valami halom tetején, a kezében ár, hálókat javított, messze kint a tengeren egy apró repülőgép egyenesen a lebukó nap felé szállt."

Még mindig nem lettem egy igazi krimikért rajongó olvasó, de lassan kezdek ismerkedni a témával: egy-két Agatha Christie, az egyetlen M. C. Beaton-féle Agatha Raisin történetem, aminek a folytatása már várólistán van, két Georges Simenon és 3 Conan Doyle... valamint még ide sorolnám a magyar olvasmányélményekből Baráth Katalin Dávid Veron könyveinek első darabját is. Nos, nagyjából ennyi az én krimi tudásom. Nem tartom magamat sznob szépirodalom fanatikusnak, ugyanis sokszor kell az agynak, hogy kikapcsolódjon valami kevésbé magasröptű, sokkal inkább szórakoztató vagy éppen ifjúsági történettel, de valahogy eddig a krimik nem igazán fogtak meg: amikkel eddig találkoztam - nagy általánosságban - izgalmas cselekménnyel, színes karakterekkel kecsegtettek, de végül mégsem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményemet. Pedig példának okáért itt van maga Sherlock Holmes, és mégis, valami hiányzott belőlük... legtöbb a esetben nekem a csattanókkal, pontosabban azok hiányával van problémám a krimik terén. És mégis, ott van a nem is olyan régi Sherlock sorozat, ami a Doyle regényeket adaptálta a jelenkori London nyüzsgésébe... és imádtam. Minden részt láttam, sőt, még a megoldások, a nyomozások, a logikai csavarok is lekötöttek. Izgalmas részek lettek a Sherlock-regényekből, persze ez Benedict Cumberbatch személyének is köszönehtő. Olvasva... mégis valahogy más az élmény, és ezt még most sem tudtam pontosan megfejteni, hogy miért. Talán a krimikkel szemben túl magasak az elvárásaim és nem tudok kikapcsolni? Passz. A lényeg, hogy megjelent Flavia de Luce története, ami elsőre nem igazán érdekelt. Ifjúsági, krimi, ráadásul egy sorozat... mindent megtestesített ez a regény, amire éppen akkor nem vágytam, ennek ellenére a borítója csak nem hagyott békén: szerintem egyszerűen tökéletes. Kicsit gótikus, grafikailag mégis szinte hibátlan, egy cseppnyi Adams family beütéssel. Annyira megtetszett, hogy mikor végre akcióba került a bookline kínálatában, nem tudtam neki ellenállni és megrendeltem.

Gondoltam a nyári szünetben pont hozza majd azt amire szükségem lesz: semmi szépirodalom, csak szórakozás. Nyárra mindig megváltozik az ízlésem. Először is, Flavia fiatalabb volt mint elsőre vártam: szinte még 13 éves kislány sincs. Két testvérével, a hiú Ophéliával és a könyvmoly Daffyval, valamint özvegy édesapjával él az ősi de Luce birtokon, valahol az angol vidék nyugalmában, egy régi, hatalmas kastélyban. Joggal gondolhatnánk, hogy itt unalmasan telnek a mindennapok, hiszen egy ekkora magányos birtokon milyen különleges esemény zavarhatná meg a töretlen idillt? Azonban szinte pillanatok alatt sötétség borul az addig érinthetetlennek tűnő de Luce rezidenciára: egy váratlan levél, egy halott madár a küszöbön, egy titokzatos éjszakai látogató, egy eltűnt piteszelet... és végül egy ismeretlen eredetű holttest a hajnalba borult kertben. Természetesen nem beszélnénk vidéki életről, ha a kastélyparkban talált holttest története nem kelne azonnal szárnyra a közeli falu lakói között. Megérkezik a rendőrség, jobb gyanúsított híján előállítják és letartóztatják magát de Luce ezredest... mégis, az egyetlen "szemtanú" Flavia, aki még hallotta az elhunyt, különös férfi utolsó leheletével elsuttogott szavát: Vale! De vajon mit jelent ez az ismeretlen szó? Mi köze van az idegennek Flavia édesapjához? Miért rémült meg de Luce ezredes a neki címzett levéltől? Ez, és még sok-sok egyéb kérdés emészti Flaviát, aki elhatározza, hogy mindenáron kiszabadítja édesapját a börtönből... hiszen ő nem lehet a gyilkos? Vagy mégis? De ha nem de Luce ezredes, akkor ki követte el a bűncselekményt, és vajon miért? Na meg hova tűnt a szakácsnő pitéjéből az a bizonyos hiányzó szelet? Flavia mindent kiszimatol és mindenkit kifaggat aki csak az útjába kerül, attól sem riad vissza, hogy a falubeli könyvtár irattárába betörjön, vagy éppen a helyi fogadó kiadott szobáiban kutakodjon nyomok után. Flavia és Gladys nevű biciklije megállíthatatlanok ha nyomozásról van szó.

Persze ki hinne egy ilyen kicsi lánynak, aki megpróbál a felnőtteknél is okosabb és ügyesebb lenni? Természetesen első látásra senki, de Flavia mégis barátra lel a kastélyuk gondnokának személyében, aki talán mégis többet tud annál, mint amit először hajlandó volt elárulni. Azonban van még valaki, aki ott lapul az árnyékban és arra készül, hogy a nyomra bukkanókat végleg elhallgattassa... Flavia pedig veszélybe kerül. Aranyos történet volt. Nyilván ifjúsági, inkább a fiatalabb generációnak szól, akik még csak most kezdenek ismerkedni a krimi műfajával... mégis lekötött, és ez inkább a hangulatnak volt köszönhető, mintsem a cselekménynek. Az angliai vidék, az ódon, csendes családi kastély, a tipikusan bájos kisfalu, valamint a bentlakásos iskolák világa remek hátteréül szolgált ennek a nyomozásos kis történetnek. Flavia karaktere attól volt színes, hogy bár kotnyeles kis fruskának számított, mégis okos volt és gyorsan átlátta az állandóan változó nyomok és gyanúsítottak helyzetét, amiben nem elhanyagolható segítsége volt a kémia iránti határtalan szeretete. Igazi tudóslabort üzemeltet a kastély egyik elhagyott szárnyában, ahol folyamatos kísérletekkel bizonyította elméleteit, sőt, még arra is maradt ideje, hogy beképzelt nővérének kozmetikai szereit fecskendezze be különböző, a bőrön látványos és kevésbé szép nyomokat hagyó, természetben is fellelhető "mérgekkel". Mert bár komoly dolgok zajlanak a külvilágban, a kastély falai között mégis megállíthatatlanul dúl a testvérharc. Nem bántam meg, hogy a nagy nyári napsütésben végül mégis adtam egy esélyt Flavia és a többi de Luce történetének, mert kifejezetten bájos mesét olvashattam. Az információk alapján a szerző már írja a folytatásokat, ami nem csoda, ugyanis számos családi szál egyelőre felfedetlenül maradt ebben a pités történetben, ráadásul Flavia személyiségéhez még jó pár rejtély kibogozása és mindenféle nyomozás könnyen társulhat, annak ellenére, hogy ez az első eset befejezettnek látszik. Ott van például a lányok tragikus körülmények között elhunyt édesanyjának a vonala, ami valószínűleg még tartogat magában érdekes információkat, de magáról de Luce ezredesről, vagy a két nővérről sem tudtunk meg mindent, Flavia barátjáról, a kastély gondnokáról és alkalmi kertészéről nem is szólva. Nem tudom, hogy végül fogom e majd folytatni Flavia többi történetét, mindenesetre ezt az elsőt kedveltem, egyszer mindenképpen megérte ellátogatni a de Luce kastély vidékére. A kérdés csak az... pontosan milyen évet írunk ebben a történetben, ha mobil nincs, telefon viszont van, háborúról nem hallani, de a 21. század még biztosan nem köszöntött be?

Értékelés: 5/4

Alan Bradley első regényéért megkapta a Detektívregényírók Egyesületének Dagger-díját, továbbá az Agatha-díjat, a Barry-díjat, a Dilys-díjat, az Arthur Ellis-díjat, a Macavity-díjat és a Foltosbagoly-díjat. Számos rövid elbeszélés, gyerekeknek szóló történet, újságcikk és a Biblia a cipősdobozban című memoár szerzője. A Holmes asszony a Baker Streetről társszerzője a megboldogult William A. S. Sarjeanttel együtt. Bradley Máltán lakik a feleségével és két számoló macskájával, a következő Flavia de Luce detektívtörténeten dolgozik, a címe: Emészt világom árnya (2011. nov.) (Goodreads.com) 1950 nyara: Buckshaw valaha jobb időket látott kastélyában az ifjú Flavia de Luce, az ígéretes vegyész, aki különös szenvedélyt érez a mérgek iránt, számos megmagyarázhatatlan esemény tanúja lesz. Halott madár hever a küszöbön, a csőrén egy groteszkül rátűzött postabélyeg. Néhány óra múlva Flavia haldokló férfit talál az uborkaágyásban, és saját szemével látja, ahogy kileheli a lelkét. Flavia megdöbben, ugyanakkor örül, hiszen a gyilkossággal kezdődik el igazán az élet Buckshawban. „Bár mondhatnám, hogy féltem, de nem. Éppen ellenkezőleg. Ez volt messze a legérdekesebb dolog, ami eddigi életemben történt velem.” Flavia számára a nyomozás olyan, mint a tudomány: tele lehetőségekkel, ellentmondással, kapcsolódási pontokkal. Az édesapját, aki egyedül neveli a három lányát, hamarosan letartóztatják, gyilkosság vádjával. Döbbenetes történetet mesél el Flaviának egy rosszul végződő iskolai barátságról, egy felbecsülhetetlen értékű ellopott tárgyról és egy latintanárról, aki harminc évvel azelőtt levetette magát az iskola egyik tornyából. Flavia összeköti a két látszólag távoli halálesetet, elemzi a gyanúsítottakat, és egészen az angol királyig jut el a kutatás során.