F. SCOTT FITZGERALD: A NAGY GATSBY

" ... az a különös érzésem támadt, hogy minden kerevet és asztal mögött vendégek bújnak meg a lélegzetüket visszafojtva, akik azt a parancsot kapták, hogy addig nem jöhetnek elő, amíg mi át nem haladunk a termen. Meg mertem volna esküdni rá, hogy mikor Gatsby becsukta az oxfordi Merton College könyvtára pontos másának ajtaját, a bagolyszemű kísértetkacaját hallottam. "

Annyira jó, hogy az Európa Kiadó végre megjelenteti az egész Fitzgerald életművet, hiszen A nagy Gatsby eddig szinte beszerezhetetlennek bizonyult. Most viszont egymás után látnak napvilágot a regények, Az ólomkristály az éppen soron következő. Először Fitzgeralddal a Szépek és átkozottak kapcsán találkoztam, és ez megalapozta pozitív kapcsolatunkat a jövőre nézve... beleszerettem a stílusába, abba, hogy mérhetetlenül irónikus, és milyen cinikusan nézi a világot. Aztán jött Az éj szelíd trónján. Ez egy icipicit - szerintem - gyengébb lett mint az előbb említett regénye, de ettől még nem tört meg a rajongásom, még mindig kellett tőle a következő, és akkor kezdtem el vadászni a híres-neves Gatsby könyvre. Nem tudom miért, de ha felmerül Fitzgerald neve - könyvben vagy filmben... de legtöbbször az életben is - akkor mindenki A nagy Gatsbyt olvassa, vagy éppen arról beszél, ennek a regénynek a legnagyobb a hírneve az írótól. Persze, hogy ezek után iszonyatosan vágyni kezdtem rá, abban bíztam, hogy ha ennyire sztárolva van, akkor azok a dolgok, amiket a már az olvasott könyvekben megszerettem, itt még tökéletesebbek lesznek. A szerencsémnek köszönhetően éppen ebben a stádiumban kapott el a várva várt Európás akció, gyorsan le is csaptam rá, és alig vártam, hogy megérkezzen, én pedig újra belecsapjak egy Fitzgerald műbe.

Aktualitása is van a regénynek, hamarosan érkezik a mozikba az adaptált változat. De egyelőre még vissza a könyvhöz. Azt hiszem kicsit túlságosan is sokat reméltem, egy picit csalódtam. De tényleg csak picit. A történet: első meglepetésként azzal szembesültem, hogy a narrátorunk nem a címszereplő Gatsby, hanem egy külső szemlélő, egy barát. Nick Carraway magányosan tengődik West Eggben, újonnan vásárolt kis lakásában, és bár nem ismer senkit a környéken, kíváncsiság ébred benne a különös, és láthatóan dúsgazdag kastélytulajdonos szomszédja iránt. Természetesen ez a titokzatos férfi nem más mint a híres Jay Gatsby. Minden éjszaka felbolydul kertjében az élet, fürtökben özönlenek a különféle emberek az estélyeire, és hajnalig tartanak az alkoholmámorban tobzódó mulatozások... ezeknek a partyknak természetesen mindenhol híre kel, ahogy a házigazdának is... ám aki azt hangoztatja, hogy ismeri Mr. Gatsbyt, hazudik... valós tényekkel senki sem tud szolgálni. Ki ő? Honnan jött? Miből él? Nick Carrawayt jogosan kezdi érdekelni szomszédja furcsa alakja, ám egy nap ő is meghívást kap az egyik estélyre, Gatsby tálcán kínálja neki a lehetőséget, hogy végre megismerkedjenek... az ismeretségből pedig szépen lassan barátság szövődik. De mint annyi mindennek, ennek a kapcsolatnak is megvan a hátsó szándéka. Szépen lassan derül fény egy rég elfeledett szerelemre Gatsby és Nick unokatestvére, a gyönyörű, viszont már házas Daisy között...

Mindezt Nick szemén keresztül követjük. A kibontakozó barátságot, a reménykedve, már-már könyörögve elhangzó kérést Gatsby szájából, hogy Nick teremtse meg számára a lehetőséget, hogy négyszemközt találkozhasson az évek óta nem látott szerelmével, Daisy boldogtalan házasságát és visszataszító férjét, Gatsby titkos ügyleteit... és természetesen a 20-as évek Amerikáját. Kicsit túl rövid volt nekem ez a történet. Hirtelen peregnek le az események, túl gyorsan következik ez egyik dolog a másikból, csak kapkodjuk a fejünket, de megállíthatatlanul sodródunk tovább mi is a szereplőkkel. Jó pár fejlemény marad homályban, nem mindenre kapunk kézenfekvő választ, és ezért egy pici hiányérzet maradt bennem. Azt, ahogyan Fitzgerald megint megfestette a hátteret, a dzsesszkorszakot, az csodálatos volt, pillantok alatt képes megteremteni a hangulatot, és berántani a regény díszletei közé. Szerettem ahogy Nick mesélt, aprólékosan és csak itt-ott csepegtette a kellő információkat, bár az, hogy mi lesz a végkifejlet, már a regény elején nyilvánvaló... Be kellett vallanom magamnak, hogy a főszereplők közül igazán senkit sem tudtam megszeretni, így szurkolni sem tudtam nekik, hogy elérjék az annyira keresett boldogságukat... Nick és Jordan voltak csak egyedül szimpatikusak, hiszen ők - akárcsak mi olvasók - passzívan szemlélik a végzetük felé rohanó felelőtlen főszereplőket. Ők ketten valami érthetőbbet, józanabbat képviselnek Gatsbyék őrült világával szemben... és Nickben a regény végén sem kellett csalódnom!

Értékelés: 5/5

Azt mondod, hogy a múltat nem lehet újra élni? Miért ne lehetne? F. Scott Fitzgerald 1925-ben, A nagy Gatsby-vel ért pályája csúcsára: ez az a regénye, amely egymagában is előkelő helyet biztosítana számára a világirodalom nagyjai között. Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó dzsesszkorszakot, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, az amerikai álom olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy méltó legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is csupa pénz. Mesteri szimbólumok, elegáns szerkezet, kristálytiszta próza, s a görög tragédiák sorsszerűségével kibontakozó cselekmény teszik remekművé A nagy Gatsby-t, amely több mint négy évtizeddel első magyar megjelenése után most új fordításban olvasható.