"Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA. (...) A lényeg, hogy vannak bizonyos időszakok az életben, amikor minden elromlik, nem tudjuk, merre menjünk, mert úgy rémlik, mintha körülöttünk mindenféle olyan rozsdamentes acélajtók csapódnának össze, mint a Star Trekben."
Nem tudom mi történt velem, hogy én ezt a könyvet megvettem: feltehetően nagyon-nagyon rossz hatással van rám a nyári akció, amit az Alexandra minden évben meghirdet. Egy biztos pontom volt, mégpedig egy Benedict Wells regény megvásárlása, erre végül ott találtam magam egy 3 könyvet magához ölelő kosárnál, és valamilyen rejtélyes oknál fogva Helen Fielding is belehuppant a kifizetendő bűnözések közé. És már el is olvastam, konkrétan két napot, azaz délutánt szántam erre a lányos csemegére. Nem vagyok egy olyan "csajos" könyvekért rajongó olvasó... nem tudom, csak egyszerűen hidegen hagynak a ponyvák, és erre tessék, most mégis elcsábultam. Biztosan sokat számított, hogy jelen esetben 50%-kal olcsóbb volt a könyv. Meg az is, hogy mondjuk... de, igen, mondjuk, hogy szeretem a filmet. Pontosabban inkább azt mondanám, hogy szeretem azt a hétvégi napot, amikor késő délután valamelyik csatorna a műsorára tűzi, és én odacsomagolom magam takaróstól anyukám mellé, hogy együtt nézzük, pedig már betéve, tökéletesen tudjuk a szöveget. És mégis. Van benne valami jó. De ennek ellenére sohasem vágytam az írott verzióra, egészen mostanáig. Megvettem, hazahoztam, elolvastam... és semmi sem történt. Jó volt, mint kétdélutános, nyári kikapcsolódás. És nagyjából itt vége is szakad a kapcsolatunknak. Aranyos volt, közhelyes, nagyon lányos és felejthető. Bridget Jonest talán nem is kell bemutatni. Van egy harmincas szinglink, akinek nincs pasija, se túl izgalmas melója, a családja is kész káosz, és a barátok is mindig akkor szívódnak fel, amikor igazán szükség lenne rájuk.
Bridget az év elején naplóba kezd: persze vannak itt szépen csillogó fogadalmak, amikről azonnal tudjuk, hogy úgysem fogja megtartani, ilyen például, hogy nem szövöget romantikus álmokat az iroda macsó díszpéldányáról, aki történetesen a főnöke, Daniel. Namármost, a pali felelőtlen üzengetésbe kezd kissé ábrándos főhősnőnkkel, aki a., nem is igazán tudja mit akar b., csak azt, hogy mit nem... ez pedig az, hogy rögtön ágyba bújjon a dögös és okos Daniellel, aki azonban inkább erre hajt. Na de. Bekavar a család is, ugyanis minden újév legszebb és legröhejesebb hagyománya is a Jones családban, hogy a szilveszteri bulit túlélve, ám cseppet sem kipihenve, elsején összegyűlik a nagy kompánia, ahol az idős házaspárok azzal szittyózzák a fiatal egyedülállókat - azaz Bridgetet - hogy mikor lesz már valakije, és jajj, hát még mindig nincs senki, "hogy fogunk így férjehz adni, édes egyetlenem?" Persze naiv dolog azt hinni, hogy nem készülnek: az adott évben éppen egy elvált és gazdag, igazi angol úri családból akasztott fiatalembert próbálnak rátukmálni... vagyis Bridgetet rátukmálni a pasira? Mindegy is, a lényeg, hogy sem Bridge, sem pedig az "emberijogi sztárügyvéd" Mark Darcy nem rajong túlságosan az ötletért... látszólag. De vissza a mókuskerékbe, ugyanis Bridget még mindig a se veled-se nélküled állóvízben pancsol Daniel oldalán, hogy aztán egy váratlan betoppanás a férfi lakására mindent megváltoztasson, és szétpukkanjon a rózsaszín álombuborék, amiben már látni lehetett a kisbabákat, a családi otthont, az esküvői tortát, na meg a boldog házaséletet.
Hát nem. Persze közben bekerülnek a képbe a haverok szerelmi problémái, a feminista barátnőé, a meleg baráté, a házas-megcsalt anyukáé és még lehetne folytatni. És ha még mindig nem elég, még a Jones házaspár háza táján is forrnak az indulatok és a botrányok. Szóval nem csoda, hogy Bridge iszik, bagózik, fura fickókkal randizik... és megszállottan méri a súlyát napról napra. Női, párkapcsolati problémák Londonból, ahol az év 365 napjából 116-ot nyugodtan tölthet másnaposan a harmincasok szingli rétege, és nem is kell érte elnézést kérni. Lényeg a lényeg. Filmpárti maradok, de egyébként aranyos kis regény volt, célját elérte: kikapcsolt, mondjuk, hogy ideig-óráig le is kötött, de nagy nyomot nem hagyott bennem. Ráadásul rám ragadt egy új szó is, mégpedig a "kló". Mindig tanul az ember... ha mást nem is, hát azt, hogy hiába minden taktika, minden női fogás, ha végre jön a várva várt szerelem, akkor tökmindegy, hogy 58 vagy 55 kiló-e az ember lánya, mert a herceg igenis létezik... ja, bocs nem, ez csak Bridge világában van így. Sebaj, ettől tündérmese a lányos könyvek világa... én pedig egy cinikus dög vagyok.
Értékelés: 5/3

Eredeti cím: Bridget Jones's Diary
Kiadó:Európa Kiadó, 2013
Fordította: Sóvágó Katalin
344 oldal, 50%-os akcióban Alexandrában
0 Megjegyzések