MARIA GRIPE: AGNES CECILIA

" Homlokát a hűvös ablaküvegnek támasztva lebámult a kertbe. Dag biciklije nem volt a helyén. Még biztos tart a balettórája, és aligha ér haza vacsora előtt. Az még majdnem két óra! Nora megéhezett, és épp beleharapni készült az almába, amikor hirtelen megmerevedett és visszafojtotta lélegzetét. Nem a kerek szobából hall valami zajt? Fülelt... De igen. Kezdődik...Megint odakint van...újra hallja a lépteket, amiről nem tudja, kié. Mozdulatlanná merevedve állt, háttal az ajtónak, nem fordult meg, csak figyelt, erősen. Már a szomszéd szobában van, és lassan közeledik Nora szobájának ajtajához. És ott megáll. Minden alkalommal ugyanígy történt. A léptek a semmiből bukkantak fel, és lassan közeledtek feléje. Nem félt. Bárkihez tartoznak is a lépések, még soha nem ártott neki."

Tudom, hogy a könyv ifjúsági irodalom, de nem tudtam ellenállni neki, muszáj volt megvenni. Csodálatosan szép a borító, a sok könyv között egyből megakadt rajta a szemem, közelebbről is meg kellett nézni. Amikor eljutottam a fülszövegig, már biztos voltam benne, hogy nem fogom otthagyni a polcon. Ifjúsági ide-ifjúsági oda, tudtam, hogy imádni fogom. Amikor elmerültem a történetben jött a felismerés... ez sokkal több mint egy egyszerű tini-történet. Nagyon felnőtt, nagyon összetett és nagyon gyönyörű regény! A már ismert fordulatok és szereplők még nyomokban sem szerepelnek a regényben, a "lerágott csont" effektus messze elkerülte a cselekményt: egy teljesen új és egyedülálló történetet kapunk, aminek bár fiatal a főhősnője, de az értelmi és szellemi képességeiben ez nem mutatkozik meg. Végre nem egy olyan könyvet kaptam a kezembe, amiben egy 13-17 éves beleszeret a "csodafickóba" és bla, bla, bla... Maria Gripe egy hihetetlen könyvet alkotott, letehetetlen!

Másik plusz pont volt nálam, hogy az írónő svéd. Nem túl gyakran jön velünk szembe egy svéd író által alkotott regény, nekem ez nagyon szimpatikus volt. Amit már csak titkon mertem remélni szintén bejött: a cselekmény egy bizonyos része Stockholmba is elvisz minket, ami pedig csak hab a tortán, az Óvárosi részbe. Mondanom sem kell, hogy a szűk utcák, a különleges órásboltok és a régi házak teljesen elvarázsoltak, sőt még egy különleges bababoltba is odavarázsol minket a cselekmény, szívem szerint már indultam is volna Svédországba. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor Nora új házba költözik Andersékkal. Szüleit egy balesetben elvesztette, ezért rokonai nevelik, akik remek emberek és szeretik is egymást. Ráadásul ott van neki Dag, a mostohatestvére, aki Nora szerint az egyik legokosabb és leglenyűgözőbb ember a világon... mindig mindent meg lehet vele beszélni, annak ellenére, hogy idősebb, és hogy fiú.

" Nora hirtelen felriadt. Vasárnap volt, a reggeli napsugarak átragyogtak a redőny résein. Egy vadonatúj nap! Milyen csodálatos! Rég nem érezte magát ilyen boldognak és kipihentnek. Általában fáradtabban ébredt, mint ahogy lefeküdt. Az álmok miatt volt. Valóságos mozielőadás volt a fejében éjszakánként, ám többnyire nem emlékezett rá, hogy mit álmodott. Az elmúlt éjjel egész biztos szépet álmodott, máskülönben mitől lenne ilyen vidám? Mi is történt tegnap? Cecilia! Nora tágra nyitotta a szemét, és gyorsan a kályha felé nézett. Volt egy mélyedés a falban, melyet aranyszínű ajtó takart. E mögé ültette előző este a babát, egy apró selyempárnára. Ám az ajtó most tárva nyitva állt, Norát pedig elöntötte a jeges rémület. A piros párna a helyén volt, ám Cecelia eltűnt. Ijedten ült fel az ágyban, és ekkor észrevette, hogy Cecelia ott fekszik mellette, a párnáján."

Sajnos a fülszöveg elég rövid, nem árul el túl sokat a cselekményről, de ahhoz éppen elég, hogy felkeltse az érdeklődést. Az biztos, hogy ez a regény tele van kérdésekkel, de csak a végén kapjuk meg az igazi válaszokat. Nora és Dag kettősét kiegészíti még Ludde is (Dag kutyája), aki több, nagyon fontos nyomra vezeti őket, bár az elején ezt még nem veszik figyelembe... Nyomozások során eljutnak a már említett óvárosi bababoltba, de még más izgalmas helyre is: éjszaka egy híd alá, egy elvadult kertű elhagyatott házhoz, egy nyugdíjas otthonba... lépésről lépésre kerülnek közelebb a rejtély kulcsához, ami végül Nora családjához is elvezet. Dag sokat segít Norának kikövetkeztetni az összefüggéseket,de az utolsó lépéseket Nora már egyedül teszi meg, az igazi titkot csak ő ismerheti, majd meg kell találnia azt a személyt akivel meg kell osztania mindent...

Két szálon fut a történet, az egyik természetesen Nora nyomozása, a másik a múlt, amit Nora segítségével ismerünk meg. Szinte jobban élveztem azokat a részeket, amik a múltban történtek, elképesztő és magával ragadó! Színes karakterek, rejtélyek, balett, szerelem... de a két szál valahogy mégis kiegészíti egymást, nem működik az egyik a másik nélkül, így kerek az egész. Attól függetlenül, hogy ez a regény a svéd gyerekirodalom egyik klasszikusa, nekem az egyik kedvencem lett! Ez a könyv tökéletes, engem teljesen elvarázsolt, már többször újraolvastam, és biztos vagyok benne, hogy még fogom is! Aki egy bájos de titokzatos mesére vágyik, annak csak ajánlani tudom ezt a történetet.

Értékelés: 5/5

Norát rokonai nevelik. Velük költözik egy új házba, ahol szokatlan dolgokat tapasztal. Befalazottszekrényekre bukkannak, melyekből sok évtizede ott porosodó tárgyak, fényképek, papírok kerülnek elő. A lányt lépések zaja, furcsa, téves telefonhívások nyugtalanítják. Nora, és barátja Dag a rejtély nyomába erednek. Nyomozásuk során Nora családjának múltja tárul fel, melynek része egy titokzatos baba, Agnes Cecilia...