KATE MORTON: AZ ELFELEDETT KERT

"Cassandra ivott egy kortyot, és kilélegezte a forró levegőt. Cornwallban van, mint valamikor Nell. Előtte meg Rose és Nathaniel és Eliza Makepeace. Ahogy önmagának suttogta a neveket, különös bizsergést érzett a bőre alatt. Mintha parányi fonalakat húzogatnának egy ütemre. Célja van itt, nem merítkezhet a maga múltjába. - Itt vagyok, Nell - szólt halkan Cassandra. - Ugye ezt kívántad tőlem?"

Amikor megláttam, hogy végre megjelenik magyarul, tudtam, hogy ez nekem kelleni fog, a Felszáll a köd után minden Morton könyvet akarok, ráadásul külföldi blogokon is jó értékeléseket kapott ... azaz biztos voltam benne, hogy ez egy jó választás lesz. A történet szerint egy kicsi lányt, valami rejtélyes okból egyedül hagynak egy Ausztráliába tartó hajón. Megérkezéskor nem vár rá senki, ezért a kikötőmester és felesége veszi magához az árvát, akik azonnal a szívükbe zárják a kislányt, hiszen jobbkor nem is csöppenhetett volna az életükbe: házasságuk már-már zátonyra futott a gyermektelenség feszültsége miatt, ezért a kis jövevény számukra maga a csoda ... a Nell nevet adják neki, és elhatározzák, hogy mindenki elől titkolni fogják, hogy honnan is került hozzájuk. Nell évekkel később, a huszonegyedik születésnapján szembesül a valósággal, és addig boldognak és tökéletesnek hitt élete a darabjaira hullik. Mindent hátrahagyva elhatározza, hogy megkeresi igazi családját, és megfejti a rejtélyt, hogy hogyan került a messzi Angliából Ausztráliába teljesen egyedül ... ebben segítségére csak egy különleges mesekönyv van, amit egy titokzatos írónő, bizonyos Eliza Makepeace írt.

A cselekmény három szálon fut, három személy szempontjából tudjuk összerakni a kirakós apró darabkáit: Nell, Nell unokája, Cassandra, illetve az Írónő, Eliza. Folyamatosan ugrálunk az évek, az emberek és a helyszínek között, mégis könnyen lehet követni a dolgokat, a nagy összevisszaságban végig ott van a logika, Morton biztos kézzel vezet végig a nyomozáson, és apránként adagolja a feldolgozásra váró információkat. A három nő közül leginkább Elizát kedveltem meg, vele szívesen időztem a kísérteties Blackhurst Udvarházban, bolyongtam a labirintusban, sétáltam át a magányos Szirti-lakba ... amikor az ő korába léptünk be, teljesen megváltozott a hangulat, az valahogy tudott hatni rám. Nell kutatómunkája is izgalmas volt, de a lehetetlen modora miatt képtelen voltam megszeretni, bár a kíváncsiságomat mindig felkeltett, hogy újabb és újabb információhoz jutottunk a jóvoltából. Cassandrával viszont még mindig nem jutottam egyről a kettőre ... az ő története nagyon kiszámítható volt, és a végére lapos is lett ... meg olyan rózsaszínűen romantikus, és számomra túlontúl tökéletes. És már rájöttem a titokra, mire ő rájött, szóval kezdtem unni, hogy mikor fedezi már fel az összefüggéseket, hogy végre a helyére kerüljenek az utolsó puzzle darabok.

Összességében izgalmas regényről van szó, jól vannak megkeverve a szálak, bár egy kicsit nagyobb durranásra számítottam a titokkal kapcsolatban ... ez inkább csak pukkant, de lehet, hogy én jöttem rá túl korán a megoldásra, és így megöltem az olvasás izgalmát. Azt kell mondanom, hogy tetszett, bizonyos részek miatt különösen is, de a Felszáll a ködöt nálam nem tudta lenyomni. Van valami amit nem értek, szóval ha esetleg valaki tud segíteni, azt megköszönném: lehet, hogy én vagyok hülye, de mi ez a "lélekegyedül" izé? Komolyan nem értettem, és bár nem kevés könyvet olvastam már, állítom, hogy ezzel a szóval én még életemben nem találkoztam... ez a könyv viszont tele van vele. Az elején kifejezetten zavaró volt, állandóan megakadt rajta a szemem, aztán a vége felé kezdtem megszokni, hogy ott van... hangsúlyozom, csak kezdtem! Szóval: a Cornwall-i helyszín, az angolosan nyomasztó, ködös hangulat, az régi udvarház, az elmebeteg családtagok, a rejtélyek miatt szívből tudom ajánlani, főleg első Morton-könyvnek, mivel a Felszáll a köd szerintem még ennél is szuperebb lett, annak még csodálatosabb a hangulata! És majdnem elfelejtettem: feltűnik egy fontos személy, F.H. Burnett, és végre megtudhatjuk, hogy mi (és ki) inspirálta a világhírű A titkos kertet:)!

Értékelés: 5/4

Egy kislányt magára hagynak.1913-ban egy Ausztráliába tartó hajón. Lélek egyedül érkezik, csak egy kis bőrönd van vele, benne néhány ruhadarab meg egyetlen könyv – egy gyönyörű mesekönyv. A gyermeket befogadja a kikötőmester és felesége, és mint a magukét nevelik fel. Huszonegyedik születésnapján elmondják neki az igazságot, és „Nell”, aki úgy érzi, hogy kicsúszott alóla a talaj, nekivág, hogy megtudja, ki is ő valójában. Kutatása során eljut a Cornwall partján álló Blackhurst Udvarházba, és nyomára jut a Mountrachet család titkainak. De csak Nell halála után folytatja a kutatást az unokája, Cassandra, és akkor áll össze a kirakós rejtvény valamennyi darabja.