" Az étkezések után a verandán üldögéltek, és órákat beszélgettek, vagy csak ültek, és a világ minden nyelvén hallgattak. "
Ha már őszi-idézőként egy Montgomery idézettel tértem vissza, adja magát a szituáció, hogy jöjjön egy regény is az írónőtől. Valójában Anne történetének a harmadik kötetére gondoltam, így le is vettem a polcról, hogy kicsit újra fellapozzam, de annyira elkapott a történet hangulata, hogy azon vettem észre magam: én ezt megint nem tudom letenni. Szóval most éppen olvasás alatt fut, így jött A kék kastély. Ígérem Anne-el is igyekezni fogok, de mivel az egész sorozatból a harmadik rész a legleglegkedvesebb, ezért még kicsit megtartom magamnak, és kiélvezem. De A kék kastélynál tartottunk. Előre leszögezem, hogy nagy elfogultság érheti a védtelen kíváncsiskodót, ugyanis a fent említett Anne-sorozat után ez kis egykötetes mű a kedvencem Lucy Maud Montgomerytől. Persze szeretem én Emilyt, na meg persze a Váratlan utazást is (amit állítólag nem is Montgomery írt!! Mekkora pofon) de ez a két történet az, amit bármikor és bárhol, sőt ha elkap azaz érzés, amikor semmihez sincs kedvem vagy éppen le vagyok hangolva, akkor csak leemelem valamelyiket a helyéről, fellapozom... és igen, pár mondat után máris szebbnek látom a világot. Anne-t ajándékba kaptam, A kék kastélyt már én vettem meg, addigra menthetetlen rajongója lettem az írónő műveinek. Azt, hogy miért jó újra és újra elolvasni, rejtély. Tényleg nem tudom megmondani, hiszen már kívülről fújom az egész cselekményt, ismerem minden szereplőjét, a helyeket... még az aktuális időjárást is fel tudom magamban idézni. Akkor miért? Mert Montgomery olyan varázslatosan teremti meg már pár szóval is a hangulatot? Mert Valancy az egyik legtalpraesettebb női karakter akivel valaha találkoztam? Mert jó újra visszatérni az írónő állandó helyszíneire? Mert jó nevetni az újabb és újabb bonyodalmakon? Nem tudom, talán mindegyik, talán egyik sem, hanem valami teljesen más... de nem is ez a bizonyos mert a fontos, hanem az, hogy egy olyan könyvről beszélünk ami az ötödik-hatodik olvasás során is ugyanúgy feldob, megnevettet és elbűvöl, mintha most vettem volna kézbe először.
Valancy, (29 éves vénlány), a nem éppen szép, nem túlságosan csinos Stirling-lány születésnapját ünnepli. Ébredés után furcsa kis szorítást érez a mellkasában, és ez már nem az első eset, hogy előfordul, ezért úgy dönt, hogy titokban felkeresi a helyi orvost, vizsgálja meg. A szívspecialista doktor különösnek találja a lány görcseit, ezért körültekintően állítja fel a kórképet, ami súlyosabb mint azt Valancy valaha hitte: olyan súlyos szívbetegségben szenved, ami gyógyíthatatlan, már csak hónapjai vannak hátra, egy súlyosabb szívgörcs bármikor az életébe kerülhet. Miután Valancy megkapja a levelet, amiben a diagnózis található, átértékeli az egész addigi életét. Szinte rabszolga saját otthonában, édesanyja és nagynénje nyomása alatt egy boldog perc sem jut neki az életben: nem olvashat, egyáltalán nem lehet egyedül, idejét folyton az undok takaróvarrás tölti ki, ráadásul előnytelen frizurát, és ronda, dohánybarna ruhát kell hordania... Egyetlen mentsvára van csak, amit senki sem vehet el tőle: A kék kastély. Valancy ebbe a varázslatos kis birodalomba álmodozza magát, hogy elmeneküljön anyja akadékoskodása, nagynénje zsarnokoskodása és az összes többi idegesítő rokon piszkálódása elől. De ez az orvosi vizsgálat mindent megváltoztat. Úgy dönt, kiélvezi a hátralévő napokat. A család nem tud mit kezdeni ezzel a hirtelen változással és egyszerűen őrültnek kiáltja ki Doss-t ("becenév"). Valancy vasárnap olvas, mégpedig John Foster könyveket, nem söpri ki a szobát akkor amikor szokta, érdeklődésre pedig azt feleli: megvárja amíg piszkos lesz, addig minek kisöpörni? Emellett új frizurát fésül magának, és nagynénje legnagyobb rémületére arra vetemedik, hogy végigcsúszik a lépcsőkorláton... az már csak hab a tortán, hogy a családi vacsorán felesel, nem nevet nagybátyja idétlen viccén és még a szobáját is magára merészeli zárni. Mondhatnánk teljesen kifordul addigi önmagából, végre, 29 évesen elkezd élni... és az is kiderül, hogy hihetetlenül jó humorérzéke van.
Ha ez nem lenne elég, a család haragját azzal váltja ki, hogy úgy dönt: elszegődik házvezetőnőnek a falu hírhedt részeges ácsmesteréhez. A férfi lánya nagyon beteg, lassú, de mindenképpen bekövetkező halál a sorsa a fiatal nőnek. Valancy lesz a napsugár a kis család életében, de ők éppen akkora örömöt hoznak Valancy életébe, mint fordítva. Valancy igazi Montgomery hősnő: egyik kalandból a másikba csöppen, kicsit ironikus, de elképesztő humorral szemléli az életet, és perszeperszepersze a szerelem is felbukkan majd az életében. És itt jön egy icipici bibi. Azt, hogy ki a férfi nem mondom meg. A lényeg csupán annyi, hogy bár természetesen jóképű, és imádnivaló, de valahogy egy apró összetevő hiányzik belőle. Ami olyan zseniálisan működik Gilbert alakjában (Anne-sorozat) azt itt valahogy nem ragyog olyan fényesen. Gilbert esetében azonnal és visszavonhatatlanul szerelembe estem, ezt itt csak néha-néha villant meg egy pillanatra: a tűz mellett, az esti sétákban, a közös korcsolyázásban, és igen, azt hiszem a vonatnál sikerült megdobbantani úgy igazán a szívemet. Nem akarom összehasonlítani Gilberttel A kék kastély hősét, de az tény, hogy Gilbert marad az örök kedvenc... és azt hiszem ez minden más eddig olvasott regény tekintetében is így van. De erről majd ömlengek később, a következő Anne-könyv kapcsán. A lényeg: Valancy története bár überelni nem tudta a kedvenc Montgomery-sorozatomat, de méltó helyet foglal ez az oldalán, mert igenis csodálatos, bűbájos, varázslatos mese az újrakezdésről, a bizalomról és a szerelemről. Arról, hogy igenis megváltoztatható az élet, és arról, hogy a boldogság sokszor akkor talál ránk, amikor már lemondtunk róla vagy amikor nem is számítunk rá. És a befejezés? Olvastam olyan véleményeket, hogy túl romantikus, túl csöpögős. Van benne egy kicsi igazság, könnyen ki lehetne figurázni... bevallom, annak ellenére, hogy nem vagyok az a tipikus romantikus alkat, nekem azért tetszett.
Értékelés: 5/5
A huszonkilenc éves Valancy még sosem volt szerelmes, és mintha a boldogság is elkerülte volna. Hatalmaskodó anyja és tolakodó nagynénje árnyékában egy vigasza van csupán: John Foster „tiltott" könyvei, és a Kék Kastélyról szőtt ábrándjai. Ekkor érkezik meg dr. Trent levele, és Valancy végre megfeledkezik az óvatosságról. Életében először azt teszi és mondja, amit akar. És hamarosan felfedez egy bámulatosan új, szerelemmel és kalanddal teli világot, ami legmerészebb álmait is felülmúlja.
Eredeti cím: The Blue Castle
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2008
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
256 oldal, 2300 Ft
0 Megjegyzések