" Valami történik. Valami történik.A szálakat szövik a párkák. A Ilanvygani kastély végzete ébren van valamelyik teremben, a Pendragon-ház története megint egy súlyos fordulat előtt áll. És itt állok én, vagy helyesebben fekszem, Bátky János, Budapestről, örökös előérzetemmel, félelmeimmel, tehetetlenül, semmiről sem tudva, kijátszva, kiszolgáltatottan, a történés kellős közepén. "
Vigyázat, súlyos elfogultság veszélye áll fenn! Mindjárt meg is indoklom, hogy miért, de előbb még a kapcsolatunk kezdetéről: 2 éve nyáron majd meghaltam, hogy végre Szerb Antal könyvekhez jussak, de naná, hogy itthon egyet sem találtam... mit csinál ilyenkor egy jó moly? Természetes, hogy összekapja magát, elcsattog a legközelebbi könyvesboltba, elszántan végigböngészi a polcokat, és ha megvan ami kell... hát, akkor jön a legnehezebb része... összekaparja a spórolt pénzét, megveszi az új szerzeményt... és otthon diszkréten megpróbálja eltitkolni, hogy már megint nem bírt magával. Hát, legalábbis nálam ez így történt, egy kis apró szépséghibával: az Utas és holdvilágot akartam, de mint mindig, most is úgy alakult, hogy egy darab sem volt belőle, így kénytelen voltam változtatni az eredeti elképzelésen, és hazamenni A Pendragon legendával... annyi baj legyen, Szerb Antal volt, és akkor csak az érdekelt! (Azt ne kérdezze senki, miért tört ki akkor rajtam az Antal-láz, mert én sem tudom rá a választ... csak úgy jött és kész). De persze nem volt időm, hogy elmerüljek Bátky János kalandjaiban, ugyanis éppen indulni készültem a Balatonra. Azért őt is elcsomagoltam, ha már belekezdtem, nem tudtam volna egy hetet várni a folytatásra... és itt jön az elfogultság. Persze nyár volt, történtek dolgok, bulik, szórakozás a végtelenségig... aztán egyik reggel korán keltem, nem tudtam aludni, gondoltam mindenki alszik, elfoglalom magam, és akkor akadtam rá az ÉN idézetemre: " Vannak dolgok, amik csak éjszaka igazak". Akkor a könyv válaszolt valamire, amin annyit agyaltam... Na ott, a 40fokban, reggel, egyedül, a Balatonon... akkor lettem szerelemes Szerb Antalba!
Na, ezért figyelmeztettem mindenkit a bejegyzés elején, hogy én most bizony ömlengő/elfogult/rajongó bejegyzést fogok gyártani erről a regényről. És beismerem, hogy inkább azért, mert akkor találtunk egymásra, amikor kellett... na jó, azért a történet se semmi, mert ha máskor olvasom, akkor is tetszett volna, de az Utas és holdvilágot (amit ugye később vettem kézbe) nem tudja lekörözni, az az igazi NAGY Szerb Antal kedvenc. Lássuk a cselekményt: A főhősünk és egyben a narrátorunk is Bátky János, akit állítólag - ezt még magyar órán hallottam - az író magáról mintázott, természetesen karikaturisztikusan, fanyarul. A magyar-angol szakos bölcsész (!!!) egy különös, de baráti felkérésre elindul a Pendragon család kastélyában, maga mögött hagyva a British Museum könyvtárában végezett kutatómunkáit. Érkezése után egyre több rejtélyes és izgalmas dologba botlik, szegény ember csak kapkodja a fejét, hogy hova került: vannak itt titokzatos rózsakeresztes legendák, furcsa arisztokraták, kísértetek, de folyosón settenkedő gyilkos, sőt, még egy fej nélküli lovas is akad ezen a vidéken... de hát ezek mind hozzátartoznak egy tisztességes angol kastélyhoz. Bátkyn a sor, hogy megoldja ezeket a kibogozhatatlan ügyeket, és rájöjjön, hogy ki áll a rejtélyes mögött, és vajon miért szeretné eltenni a kastély urát láb alól? Családi történeteket, történelmi szálakat, és valaha volt szerelmeket kell felgöngyölítenie, hogy végül lecsaphasson arra a valakire, a megmagyarázhatatlan eseményeket mozgatja... és természetesen, hősünk szíve is meg-megdobban egy angol kisasszonyért...
Beismerem: Bátkyn kívül nem nagyon kedveltem a szereplőket, én nem igazán csípem ezeket a merev angolokat... de ez nem ment az olvasás rovására. Bár csalódott voltam, hogy most nem sikerült előre kitalálnom a végkifejletet, de pont emiatt izgultam végig Bátky "nyomozását". Akkor most mi is A Pendragon legenda? Krimi, és történelmi regény, de kísértethistória, de paródia is... szerelmi mese, detektív sztori és bűnügyi történet. Szerb Antal valami nagyon nagyot alkotott, nem hiába olvassák ma mai is olyan sokan! Nyárra tökéletes választás volt, kikapcsolt és elszórakoztatott, jókat nevettem a csetlő-botló bölcsészünk ügyködésein, ahogyan megpróbálja kinyomozni, hogy miféle bűntények történnek a kastély falai mögött... és amikor elolvastam a boltban a regény fülszövegét rájöttem, hogy pont valami ilyesmire vágytam: kísértetes-kastélyos-rejtélyes valamire... Nos, ezt megkaptam, de azért tény, hogy ez a történet jóval több annál, hogy kéretlen szellemek ijesztgetik azokat a szereplőket, akik éjszaka nem bírnak magukkal (mint Bátky) és titkos portyákra indulnak a sötét folyosókon... nos nekik tényleg a parkban vágtató Fej Nélküli Lovas látványa jut. De szerencsére nyomozónk egy igazi hús-vér bölcsész, aki a regény végére egész jó kis nyomozóvá növi ki magát, és még a lélekjelenléte is megedződik, már-már mondhatnám rá, hogy bátor emberré válik. Persze a regény végére kiderülnek a turpisságok, megoldódnak a szerelmi bonyodalmak, ráadásul még Aldous Huxley rokona is felbukkan... én pedig megkedveltem valakit, akiről ezt el sem tudtam képzelni: Osbornt. Az utószóban pedig Hegedűs Géza mesél nekünk még pár dolgot...
Értékelés: 5/5
Egy fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nők, titokzatos gyűrűt küld az earlnek az ifjú tudóssal. Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében.
Kiadó: Magvető Könyvkiadó, 2008
420 oldal, 2690 Ft
0 Megjegyzések