„Zúzmarás, nehéz leheletű reggel volt. Már az ágyból láttam, hogy a pára ráfagyott kis ablakomra, mintha valami manó sírt volna ott egész éjjel, s az üvegbe törölte volna könnyeit. Most pedig zúzmara fogta be a fűszálakat is, gondos pókok fehér hálójával ágat ághoz, szálat szálhoz kötött. Valahány kerítés, kapu mellett elmentem, tapadós nedvesség minden, s a mocsarak felől olya sűrű pára borult a vidékre, hogy meg sem láttam az útjelző tábla fakezét, amint a falunk felé mutat – hiába, mert a tanácsát senki soha meg nem fogadta -, csak akkor amikor már majd beleütköztem.”
Teljesen elkapott a Dickens-láz. Twist Olivér, Copperfield Dávid, Nehéz idők és most még ez is. Kis szálka a szememben, hogy ez a könyv nagyon nehezen szerezhető meg, én is könyvtárból vettem ki, és láss csodát: nagyon szép állapotban! Ezek után két dologra tudok csak gondolni: vagy akkor rajongók vették, akik úgy úgy vigyáztak rá, mint a szemük fényére, vagy előttem szinte senki sem vitte haza... Szeretnék az elsőben hinni! Na de maradjunk a realitások talaján, valószínű, hogy Dickens most nem örvend akkora népszerűségnek. De miért? Oké én alapból elfogult vagyok, bölcsész karosként és angol irodalom őrültként én oda meg vissza vagyok tőle, szóval nem tudom megérteni az okát... a lényeg, hogy Dickens zseni volt, nem kell félni tőle. Persze ízlések és pofonok, akik már olvastak tőle, és nem szerették meg azoknak teljesen mindegy, hogy éppen mennyire fényezem a Szép reményeket, de akik eddig valamiért mellőzték, legalább egyet olvassanak el! Én már éppen a következőre vadászok, hamarosan itt a karácsony, nagyon vágyok már egy Karácsonyi énekre!
A főszereplőnk: Pip. Bevallom, hogy az elején én azt hittem lány, nagyon nagyot röhögtem, amikor leesett, hogy mekkora idióta vagyok. De most komolyan... azért a Pip nem egy túlságosan férfias név. (Ha valaki esetleg nem ért velem egyet, várom a cáfolatot!:) Szóval Pippel visszatekintünk a régi életébe, a gyerekkorába. A Temze lápvidékén nőtt fel zsarnokoskodó nővére, és annak férje, a helyi kovács mellett. Egy nap aztán, a szülei sírjánál, találkozik Magwitchcsel, akiről kiderül, hogy szökött fegyenc. Pip nem várt örökséghez jut, nem tud másra gondolni, csak Miss Havishamre, biztos benne, hogy tőle kapta a pénzt... na persze ez egy Dickens regény, itt sokkal jobban meg vannak keverve a szálak mint gondolnánk. Pip teljesen megváltozik a hirtelen jött pénzösszegtől, kifordul önmagából, megváltozik. Meg kell még említeni természetesen Estellát is, akit egyáltalán nem tudtam megszeretni, de elismerem, hogy a karaktere öt csillagos, annak ellenére, hogy számomra végig negatív és ellenszenves szereplő maradt. Mindezt Pip visszatekintő írásaiból ismerjük meg... megpróbálja kiírni magából a múltat pedig képtelen elfogadni és kiengesztelődni.
Nem tudom, hogy eddig merre és hol járhattam, de fogalmam sem volt arról, hogy ebből készült filmadaptáció. Ethan Hawke és Gwyneth Paltrow főszereplésével 1998-ban született meg a film, amit úgy látom már nagyon sokan láttak... és meglepő, hogy körbekérdezve az ismerőseimet, többen mondták, hogy jobb mint a könyv. Ez nagyon ritka, de ha tényleg így van akkor Alfonso Cuarón tudhat valamit. Ezek után már kénytelen leszek megnézni, hogy tényleg képes-e leverni egy Dickenst egy filmváltozat. Egyenlőre ezt nehezen tudom elképzelni, de nyitott vagyok, megadom neki az esélyt. A lényeg, hogy most levadászok egy Karácsonyi éneket, valamint erősen gondolkozom az Örökösökön is. Az biztos, hogy karácsonykor egy Dickens mindenképpen legyen a fa alatt! Ja, és, hogy eddig melyik a kedvencem az olvasott regényei közül? Copperfield Dávid. Nálam még mindig a kedvenc! BREAKING: 2012-ben ismét napvilágot látott egy adaptáció, mégpedig Mike Newell rendezésében, a főbb szerepekben pedig többek között a Hadak útján című filmből ismerős Jeremy Ivrine, a Borgiák sorozatból Holliday Grainger, valamint Helena Bonham Carter és Ralph Fiennes is látható.
Értékelés: 5/4.5
„Emlékezetes napja maradt életemnek ez a nap, mert nagy változásokat okozott bennem. De ez a napsenki életéből nem hiányzik. Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másképp fordult volna minden.” – De hogy az a nap hozta-e a sorsdöntő fordulatot, amikor a Szép remények hőse, a szegény gyerekből úriemberré vált Pip először járt a dúsgazdag Havisham kisasszony házában, vagy inkább azon a ködös téli hajnalon dőlt el minden, amikor kisgyerekként egy szökött fegyencnek ételt-italt lopott? S amikor kiderül, mi mikor és miért történt-e tudás nem rejt-e magában újabb sorsfordulót? Pip életében mindenesetre megjelenik a titokzatos jótevő, akinek hála, maga mögött hagyhatja a falusi kovács házát s a mocsárszéli kis falut, és Londonba utazhat, hogy úriemberré váljon. A szép reményű ifjú Havisham kisasszonyt hiszi támogatójának, akinek házában évekkel korábban fizetett játszótársként szolgált. Az esküvője napján elhagyott kisasszony a menyegző foszladozó, rothadó díszletei között éli életét és fogadott lányát, Estellát a férfiak megleckéztetésére neveli. Pip beleszeret a lányba, s lelkében megfogan a gazdagság, az előkelőség iránti vágy is. Ám a tanulással, Estella „kergetésével” és léhasággal töltött londoni évek egy csapásra véget érnek, amikor egy este megjelenik Abel Magwitch, a szökött fegyenc… Charles Dickens „a szív írója”. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből."
Eredeti cím: Great Expectations
Kiadó: Magvető Kiadó, 2008
Fordította: Bartos Tibor
496 oldal, ? Ft
0 Megjegyzések