"Sokszor volt már jó dolgom az életben, de mindig megfizettem érte. Megfizettem azzal, hogy kitanultam, hogy tapasztalatokat szereztem, hogy kockáztattam, olykor pénzt is adtam érte. Csak az élvezi az életet, aki megkapja a pénze ellenértékét, s tudja, hogy mikor kapta meg. Az ember mindig megkaphatja a pénz ellenértékét. A világ olyan üzlet, ahol jól lehet vásárolni. Úgy látszott, mintha ez használható életelv volna. De öt év múlva, gondoltam, éppoly ostobának fogom tartani, mint eddigi hasznosnak vélt életelveimet. Vagy talán ez sem igaz, gondoltam."
Kezdjük azzal, hogy Hemingway szerintem egy kimondottan megosztó író az olvasók között: valaki vagy szereti a munkáit, vagy pedig nem. Legalábbis én még nem találkoztam és beszéltem olyannal, aki számára egy adott Hemingway mű közömbös lett volna. Az már más kérdés, hogy személy szerint ki hogyan és milyen módon áll a műveihez, csak a saját magam nevében beszélhetek: én pedig az első találkozás alkalmával a hatása alá kerültem. Nincs mit tenni, ez van. Egyébként pedig nem csak őt, a kortársait is előszeretettel olvasom, attól függetlenül, hogy sokszor teljesen más stílusban, vagy akár műfajban alkotnak. Az "Elveszett generáció", szokták őket emlegetni, és maga Hemingway is előszeretettel használta ezt a jelzőt. Gondoljuk csak az egyik kedvencemre, a Vándorünnepre. Ahogy az a kis könyv is (amiről itt már írtam egy beszámolót), a Fiesta, vagy nevezzük akár Különös társaságnak - mert ezen a címen is megjelent anno magyarul - is félig meddig önéletrajzi ihletésű műve. Miután Hemingway Amerikából Párizsba költözött, természetesen belekerült a ma már legelitebbnek is mondható művészi körökbe... nos jobbára ezek az emberek inspirálták első regényének a megjelenését is. Azaz... a Fiestáét. Szóval ha a novellagyűjteményét nem vesszük számításba... akkor is egy korai Hemingwaynek lehetünk élvezői, amennyiben ezt a regényét szemeljük ki olvasásra. Hogy tetszett-e? Naná, hogy. Nem azt mondom, hogy a kedvencem lett az egyik kedvenc írómtól... de tényleg élvezetes volt olvasni, hiszen nagyon emlékeztetett a későbbi nagyregényeire, és közben mégis valahogy más volt. De ha témáját tekintjük, és úgy jellemzem, hogy a Vándorünnep csak álnevekkel és Pamplonában, akkor én mégis inkább Párizst választom. De jó volt elutazni kicsit a szépséges és nyüzsgő Spanyolországba is. Csak nem maradnék örökre, ennyi. Szóval, az elveszett generáció, amelynek Hemingway és baráti köre is tagja volt. Kik is ők pontosan? Nehéz lenne meghatározni. Talán azt tudnám róluk mondani, hogy a háború kibillentette generáció, akik keresik a helyüket ebben a megállíthatatlannak tűnő és erős sodrásban, pedig valamilyen szinten már régebb óta elveszettek. A Fiesta szereplői is ilyen fiatal éveik elején járó férfiak (és egy nő), akik a 20-as évek Párizsában próbálják feltalálni magukat.
A főszereplő Jake Barnes, egy feltörekvő újságíró. Barátaival ellentétben - talán ő egyedül - keményen dolgozik, pénzt keres, saját magát tartja el. Igaz ami igaz, nem is éli a többiek által nagyra értékelt fényűző életet... mégis, önálló fiatalember, komoly célokkal és elvekkel. Ebben az összeverődött baráti körben talán ő az egyetlen igazán felnőtt ember. Persze joggal lehetne kérdezni, és a többiek? Miből élnek? Családi juttatásból és vagyonból, különböző életjáradékokból, egy-egy lustán odavetett kis munkából... semmit sem csinálnak, mégis megélnek, és hagyják, hogy ide-oda fújja őket a párizsi szél. De ez sem elég. Egy dorbézolós éjszaka után ugyanis megszületik a döntés: elutaznak Pamplonába bikaviadalokat nézni. Pampolna pedig jobb lenne Párizsnál? Ugyan már. Ez az utazás is csak egy hirtelen ötletből fakadó, meggondolatlan cselekedet, amelynek igazán se eleje, se vége. Mint egy bakelitlemez, körbe-körbe jár, és ha véget ér az utolsó dal is, egy gondos kéz majd ismét megnyomja a lejátszás gondot, visszahelyezve a tűt a megfelelő helyre. Ennyit ér ennek a társaságnak a spanyol pezsgés. Pár napnyi élvezet, majd a pillanatnyi fellángolások ismét hamuvá válnak. És véget is ér a varázslat, újra hajtani kell valami újat, csillogóbbat, vonzóbbat... legyen az egy hely, egy ötlet, vagy akár egy személy. Pamplona is - háttérben a bikaviadalokkal - csak bizonyos ideig képes táplálni a társaság kiéhezett fantáziáját: a színek lassan megkopnak, az alkohol már kevesebb élvezetet biztosít, az ízek tompábbak lesznek, a szexuális vágyak pedig másra irányulnak. Azaz, unalmassá válik, miután a mindennapjaik része lesz.
Nagyon izgalmas, hogy Hemingway nem zárja ki az olvasót, neki is nyújt egy szeletet az élvezetekből, és biztosít egy üres helyet ebben az érdekes baráti körben. Mintha a cselekmény előrehaladtával te is egyre inkább részese lennél ennek a kis csoportnak: együtt ülsz velük egy párizsi kávézó kerek asztalánál, vagy bedobsz egymás után akár három abszintot is egy züllött éjszakai bár pultjának dőlve. Bár Jake az egyik legfontosabb eleme ennek a frivol társaságnak, mégis, más mint a többiek: megbízhatóbb, felelősségteljesebb, aki annak ellenére, hogy művészi lélekkel született, mégis, két lábbal áll a földön. Keményen dolgozik, és ami a legfontosabb, ezt még élvezni is tudja. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a többiek - ha bajba kerülnek - őt hívják segítségül, az ő tanácsát kérik ki, ez pedig így van rendjén. Olyan módon érti meg a barátait, ahogyan azok nem hogy egymást, saját magukat sem tudják... és talán soha nem is fogják. Bár nincsenek személyes monológok és belső elmélkedés, igazán semmiről sem maradunk le: ezek hiányában is értjük a történetet, a viszonyokat, hiszen a tömény párbeszédek - amelyek többnyire a füstös lokálok, és a véget nem érő éjszakák díszletében hangzanak el - tökéletesen kárpótolnak bennünket. Barnes és a többiek mindennapjait is a vég nélkül áradó szesz, a mámor hajszolása, és a folytonos kiábrándulás fogja össze, miközben felszínes érzelmi viszonyokba keverednek egymással. Angol és amerikai fiatalok, akik unalmukban kihasználják egymást amíg örömüket lelik benne, hogy aztán szinte minden érzelem nélkül másnap már ne is emlékezzenek rá... vagy úgy tegyenek, mint akik nem emlékeznek rá. Az érdeklődés szikrái kihunynak, az éjszakai égbolt csillagainak ragyogása is lassan a megszokottá halványul, Pamplona visszasüllyed a képzelet világába. Újra utazni kell. De hová? Kivel? Az érzelmek, a személyes vélemények, a féltékenység, a vágy, az irritáció - mind a karakterekből fakad, nem pedig azért, mert Hemingway azt mondja, hogy ezért és ezért így érzik magukat... mert. Elsöprő elbeszélés, egy csapat főnixről, a 20-as évek alkoholgőzös pezsgésében.
Értékelés: 5/5
1926-ban, nem sokkal az első világháború befejezése után jelent meg ez a regény, mely az író és a háborút átélt generáció egy részének lelkiállapotát fejezi ki Hemingway jellegzetes módján. Megsemmisültek a korábbi valóságos és vélt értékek, a háborúban részt vett ifjúság idegrendszere megsérült, nem maradt energiája sem arra, hogy az árulók ellen forduljon, sem pedig arra, hogy új értékeket teremtsen magának: nincs más hátra, mint visszatérni a testi élvezetekhez. A Fiesta valamennyi szereplője is a háború sérültje. Párizsban verődik össze a társaság, boldogtalan, gyökértelen angolok és amerikaiak. Az ellenállhatatlan Lady Brett Ashley, akiben nemcsak jövendő második férje, Michael Campbell, hanem többi lovagja, Jake Barnes amerikai újságíró, Bill Gorton meg Robert Cohn amerikai író is szerelmes. Testi és lelki sebeiket, erkölcsi összeomlásukat itallal, szerelemmel, világjárással, érzéki gyönyörökkel próbálják gyógyítani, természetesen hiába. Elvetődnek Pamplonába, végigélvezik és isszák a Fiestát, és Brett az ünnepelt ifjú toreádort is hálójába keríti, csaknem megfertőzi, de az ép test és ép lélek mégis győzedelmeskedik: megmenekül karmaiból. Az ünnepségek után tovább vonszolja a társaság önmagát és kiábrándultságát másfelé, újabb izgalmakba, de az olvasó biztosan tudja: a gyógyírt másutt sem lelik meg. Az irodalomkritika nagyon értékeli ezt a regényt, mert Hemingway a párbeszéddel való jellemzést, a légkör érzékeltetését páratlan művészettel oldja meg: szinte abban a pillanatban megérzi az olvasó a levegőváltozást, amint a vonat eléri a spanyol határt. Szomorú, vádló regény ez: nagy író kiváló alkotása.
Eredeti cím: Fiesta: The Sun Also Rises
Kiadó: antikvár példányok
0 Megjegyzések