A címet pedig úgy fejezném be; amit még én sem olvastam, de idén végre megteszem. Minden évben karácsonykor azon gondolkozom, hogy milyen ünnepi alappal rendelkező történetet olvassak. Tavaly ilyenkor estem túl a kevés katarzist okozó, ám annál inkább csajosabb olvasmányon, a Karácsony a Cup Cake kávézóban című regényen, ami aranyos volt, de idén mégis inkább valami újnak adnék esélyt, így aztán a nagy kedvencem is végül visszakerült a polcra, ami egyébként nem más, mint Anna Dale meséje, a Boszorkányokkal suttogó, ami nem csak a kicsiknek, de a felnőtteknek is igazán meg tudja hozni a kellő hangulatot az elkövetkezendő napokhoz. Szóval nézzük miket találtam a 2015-ös év lezárásához.
1. L. M. Montgomery: Anne karácsonya
Ki ne emlékezne Anne Shirley-re, a vörös hajú, cserfes árva kislányra, aki világszerte nézõk és olvasók millióinak szívét hódította meg? Vagy a Váratlan utazás címû filmsorozat kacagtató és szívmelengetõ epizódjaira? A Könyvmolyképzõ Kiadó most igazi ünnepi meglepetéssel szolgál a méltán népszerű kanadai írónõ rajongóinak. Ebben a megkapó humorral és emberséggel átszõtt kötetben a szerzõ magyarul eddig még soha meg nem jelent novelláiból válogathat az olvasó. A máig friss történetek arra emlékeztetnek bennünket, hogy még nem késõ visszatalálnunk a karácsony és az ünnep igazi jelentéséhez: az összetartozás, a megbocsátás és a szeretet érzéséhez.
Karácsony ünnepének közeledtével mi sem lehetne aktuálisabb téma éppen a szeretetnél, amelyre, mint vezérfonalra fűzi fel a kötet elbeszéléseit a romantikus széppróza mestere, Louisa May Alcott. Egy nagymama számára mi más lenne a legszebb karácsonyi ajándék, ha nem az, hogy az egész családja köréje gyűlik ezen a szent napon; egy kisfiú töretlen reménnyel várja elveszettnek hitt tengerész édesapját; egy kislány tündért keres és rá is lel; karácsony szent éjszakáján valósággá válik egy legenda, miszerint éjfél után az állatok egy órára megkapják a beszéd képességét… Megannyi érdekes és szívet melengető történet annak az írónőnek a tollából, akinek többek között a Kisasszonyok című regényt is köszönhetjük. A Kisasszonyokban Alcott saját gyerekkorából merített ihletet, és ezen írásai is e gyermekkor szivárványszínében ragyogó világába visznek. „Nincs mesekönyv, amely feleolyan csodálatos lehetne, mint körülöttünk ez a szép világ, ha tudjuk, hogyan kell olvasni” – mondja Jo néni, akinek kincsesládájából most kedvesebbnél kedvesebb, felemelő históriák kerülnek elő, örömére, épülésére felnőttnek, gyermeknek, korhatár nélkül.
Agatha Raisin lázasan tervezgeti karácsonyát, amelyet ezúttal igazi mesebeli ünnepként szeretne megülni. Titokban reménykedik volt férje, James Lacey felbukkanásában is. Várakozása közben különös levelet kap egy eldugott falu gazdag birtokosnőjétől, aki arra gyanakszik, hogy a családjából valaki meg akarja ölni. Agatha boldogan hagyja ott unalmas eseteit, és egykori kollégájával, Roy-jal elautózik az ódon udvarház tulajdonosához. Kapóra jön segítségként egy új gyakornoklány, Toni, akit nemcsak a szerencse kedvel különösképpen, de a szimata is páratlan. Agathát elfogja a féltékenység, mert úgy tűnik, felbukkant a színen egy nála is ígéretesebb tehetség, aki ráadásul rendkívül csinos is… A titkokkal teli udvarházban összegyűlik a család, és hamarosan bekövetkezik a gyilkosság. Nem egyszerű megfejteni a rejtélyt, mert a rokonokon kívül a faluban mindenki gyanús, aki él, hiszen az áldozat szinte tálcán kínálta magát, hogy végezzenek vele.
4. Charles Dickens: Karácsonyi ének
"Mi egyéb nektek a karácsony, mint az az idő, amikor számlákkal kell fizetni pénz nélkül; amikor egy évvel öregebbek vagytok, de egy órával sem gazdagabbak...?" - gúnyolódik Scrooge úr, minden idők irodalmának talán legfösvényebb, legkellemetlenebb figurája. "Humbug" - mondja megvetően a nyomorultak szent áhítatára. Ám csodálatos látomásai nyomán a nagy Ünnepre még az ő gonoszsága is megváltásra lel, a múlt és a jövő képei rádöbbentik sivár jelenének ostobaságára. A nagy angol mesemondó legszebb története az 1843-ban írt és most is időszerű Karácsonyi ének.
Vadkanlesés előestéje van. Csendes éj. Túl csendes.
Hol lehet Vadkanapó, a vidám, pufók, nagyszakállú öregúr? Miért mászik le a Halál a kéményeken, lelkesen próbálkozva a ho-ho-hóval? Az év legsötétebb éjszakája egyre sötétebbé válik...
Zsuzsának, a rendhagyó nevelőnőnek meg kell oldania a helyzetet hajnalhasadtáig, különben nem lesz reggel. Soha többé... A huszadik Korongvilág-regény a sötétség és a Halál nagyszabású fesztiválja (de vannak benne cuki vörösbegyek és flitterek is). Ahogy a dal is mondja: jöjj el hozzánk, várunk(?) rád(?!)...
Anne karácsonya régóta félre van téve, de valahogy mindig tartogattam, hogy majd jövőre. Most végre eljött az utolsó Montgomery könyvem ideje is, nem hiszem, hogy csalódás lenne. Alcott könyvét igazi romantikus-régi karácsonyi gyűjteménynek tartom, és akárcsak Anne-történeteitől, ettől is voltaképpen egy szép-lassú, de igazán nosztalgikus ünnepi meséket várok. Agatha Raisinnak eddig még csak első nyomozásához volt szerencsém, de ezzel az új regénnyel szeretnék egy kis izgalmat és krimit is beiktatni a romantikusabb vonal mellé. A Karácsonyi ének szerintem nem is szorul magyarázatra, és bár a történetet magát szerintem mindenki ismeri innen-onnan, én az eredeti Dickens irománnyal még nem kötöttem szorosabb ismeretséget, de most végre ezt is megteszem. Egyébként ekönyvként. Végül pedig Prachett-től ez lesz az első élményem, ami azonban régóta várólistás, ugyanis évek óta adja a tévé az ünnepek alatt a Varázsapu című filmet, aminek mindig is tetszett az előzetese. Nagyon más, de iszonyatosan kíváncsi vagyok, hogy sikerül ez a kísérlet.
0 Megjegyzések