"Mi Howardok sosem nézünk vissza. Nem vesztegetjük az időt megbánásra és visszakozásra. Ha egy tervünk kútba esik, ha eltörik a kezünkben a fegyver, találunk másikat. Ha beszakad előttünk egy lépcsőfok, átlépjük és folytatjuk az utunkat fölfelé. A Howardok mindig előre és fölfelé néznek (…)"
Aki látta már a regényből készült 'A másik Boleyn lány' című filmet, és utálta ahogyan én - mert Eric Bana nem lehet Henrik, és Natalie Portman is borzalmas Annának - de ennek ellenére viszont imádta a 'Tudorok' sorozatot Jonathan Rhys Meyers uralkodásával és a másik, sokkal inkább karakterhű Natalie-val, teljes nevén Natalie Dormerrel, az kérem adjon egy esélyt ennek a hosszú regénynek, mert igenis, nagy eséllyel imádni fogja. Philippa Gregory-t előszeretettel támadják, hogy viszonylag lazán kezeli a történelmi tényeket, és kissé szabadon dolgozza fel, értelmezi újra a fennmaradt adatokat, személyeket, de ez nem feltétlenül róható fel hibaként: Gregory elsősorban szórakoztat bennünket, és könnyed-emészthető formában kalauzol el bennünket a Tudor világ kulisszáiban. A másik sokszor elhangzott "vád", hogy a főszereplőket sok esetben nem egy pozitív, szerethető karakterként prezentálja, sőt, néha ítélkezik is felettük: jelen regény esetében ez Boleyn Anna személyében is tetten érthető: de miért is lenne ez meglepő, hiszen a cím sem Annát szólítja a reflektorfénybe, hanem sokkal kevésbé ismert vagy népszerű testvért Mary-t, aki Henrik egyik szeretőjeként maradt meg a történelemkönyvek lapjain. Szóval aki egy Anna-magasztaló történetre vágyik, amiben Henrik hat felesége közül talán a leghíresebb egy kedves, méltatlanul bemocskolt és igazságtalanul rossz fényben megítélt nőként jelenik meg, és erről az újramesélt királyi szerelemről szeretne hallani: csalódni fog. Anna testvére méltó párjaként ott lesz velünk mindvégig, ez tény, de nem mint egy életrajzi regény főszereplője. Gregory inkább Mary életére koncentrál, és izgalmas, szórakoztató stílusban meséli el, hogy ennek a nőnek miért is alakult ilyen félreérthető módon a sorsa. Megjelenik majd a francia udvar frivolsága, ahol a Boleyn lányok tanulnak, Henrik gyógyíthatatlan hangulatváltozásai, Anna konoksága, a Boleyn család mohósága, a Tudor kor féktelensége és sokszor erkölcstelen világa... és az írónő mindezzel szemben kiemeli Mary alakját, akit bár az évek múlásával a történelem el-és megítélt, mégis kiragyogott ebből a fertőből, annak ellenére is, hogy Henrik szeretője volt, sőt, gyermeket is szült neki házas nő létére.
Ha nem vesszük komolyan ezt a könyvet, és nem akarunk belőle komoly történelmi tényeket kivenni és tudományos következtetéseket levonni: szórakoztatni tud. Maga kor, a környezet, a hangulat zseniálisan van megteremtve a több száz oldalon keresztül, ahol nagyon is jó elmerülni a folytonos intrikákba, politikai összeesküvésekbe és szerelmi bonyodalmakba, és ahol egy Mary Boleyn nevű lány, majd nő lesz a vezetőnk, akinek köszönhetően ezekbe beleláthatunk. Persze Mary mellett Anna és Henrik kapja a fő fókuszt, az ő fellobbanó szerelmük, éveken át tartó kapcsolatuk, majd ennek a házasságnak a lassú kihunyása és végső törése lesz a lényeg, amit Mary szemén követhetünk nyomon a mindenki által ismert kimenetelig. Bár az írónő néha leveszi róluk a pillantását és inkább Mary életét, kapcsolatait és gondolatait tolja előtérbe, szerencsére végül mindig visszatér a többi szereplőhöz, az udvari életbe, az Anna-Henrik pároshoz. Élveztem ez a könyvet. Bár nem mondanám rövidnek, de olyan volt, mint újraélni a Tudorok első és második évadát, amit már akkor is imádtam. Bár az írónő elbeszélésében sem Henrik, sem Anna nem mutat túl sok pozitív jellemvonást, az ő életük, az ő motivációjuk mégis sokkal inkább érdekelt és lekötött, mint Mary kissé unalmas magánélete, ami nagyjából kimerült abban, hogy miután Henrik szeretőjeként megszűnik működni, és így már nem játszik szerepet a Boleyn család ambiciózus terveinek megvalósításában, kizárólag két dolog érdekli és tölti ki a mindennapjait: a gyermekei és az udvartól távoli, nyugalmas élet. Ezért használja ki a saját családja, ezért dobják olyan könnyen félre és ezért használja Anna is éppen úgy és akkor, amikor csak akarja, amikor érdekei úgy kívánják. Nekem Anna karaktere végig sokszínűbb, bonyolultabb és érdekesebb volt, róla szerettem olvasni, szerettem belelátni minden napjába, percébe és a Henrikkel való kapcsolatába is. Mary vele szemben a család aranyhajú jókislánya volt, akit bármikor vissza lehetett küldeni a sarokba és aki képtelen volt kiállni nem hogy másért, önmagáért sem. Bár Gregory az ő története köré fűzte fel a szálakat, őt találtam a legkevésbé izgalmas szereplőnek. Minden összevetve, ettől függetlenül is egy nehezen letehető, kalandos történelmi mesét kapunk a Tudor korról, de ne felejtsük el, hogy erősen szórakoztató irodalom... ne várjunk tőle többet, ne akarjunk hiteles életrajzot kapni Henrikről, a Boleynekről, csak engedjük, hogy az írónő elvigyen bennünket egy színes, kosztümös kalandra, ahol jól érezhetjük magunkat a mindenki által ismert alakok és díszletek között.
Ha nem vesszük komolyan ezt a könyvet, és nem akarunk belőle komoly történelmi tényeket kivenni és tudományos következtetéseket levonni: szórakoztatni tud. Maga kor, a környezet, a hangulat zseniálisan van megteremtve a több száz oldalon keresztül, ahol nagyon is jó elmerülni a folytonos intrikákba, politikai összeesküvésekbe és szerelmi bonyodalmakba, és ahol egy Mary Boleyn nevű lány, majd nő lesz a vezetőnk, akinek köszönhetően ezekbe beleláthatunk. Persze Mary mellett Anna és Henrik kapja a fő fókuszt, az ő fellobbanó szerelmük, éveken át tartó kapcsolatuk, majd ennek a házasságnak a lassú kihunyása és végső törése lesz a lényeg, amit Mary szemén követhetünk nyomon a mindenki által ismert kimenetelig. Bár az írónő néha leveszi róluk a pillantását és inkább Mary életét, kapcsolatait és gondolatait tolja előtérbe, szerencsére végül mindig visszatér a többi szereplőhöz, az udvari életbe, az Anna-Henrik pároshoz. Élveztem ez a könyvet. Bár nem mondanám rövidnek, de olyan volt, mint újraélni a Tudorok első és második évadát, amit már akkor is imádtam. Bár az írónő elbeszélésében sem Henrik, sem Anna nem mutat túl sok pozitív jellemvonást, az ő életük, az ő motivációjuk mégis sokkal inkább érdekelt és lekötött, mint Mary kissé unalmas magánélete, ami nagyjából kimerült abban, hogy miután Henrik szeretőjeként megszűnik működni, és így már nem játszik szerepet a Boleyn család ambiciózus terveinek megvalósításában, kizárólag két dolog érdekli és tölti ki a mindennapjait: a gyermekei és az udvartól távoli, nyugalmas élet. Ezért használja ki a saját családja, ezért dobják olyan könnyen félre és ezért használja Anna is éppen úgy és akkor, amikor csak akarja, amikor érdekei úgy kívánják. Nekem Anna karaktere végig sokszínűbb, bonyolultabb és érdekesebb volt, róla szerettem olvasni, szerettem belelátni minden napjába, percébe és a Henrikkel való kapcsolatába is. Mary vele szemben a család aranyhajú jókislánya volt, akit bármikor vissza lehetett küldeni a sarokba és aki képtelen volt kiállni nem hogy másért, önmagáért sem. Bár Gregory az ő története köré fűzte fel a szálakat, őt találtam a legkevésbé izgalmas szereplőnek. Minden összevetve, ettől függetlenül is egy nehezen letehető, kalandos történelmi mesét kapunk a Tudor korról, de ne felejtsük el, hogy erősen szórakoztató irodalom... ne várjunk tőle többet, ne akarjunk hiteles életrajzot kapni Henrikről, a Boleynekről, csak engedjük, hogy az írónő elvigyen bennünket egy színes, kosztümös kalandra, ahol jól érezhetjük magunkat a mindenki által ismert alakok és díszletek között.
Értékelés: 5/ 4,5
A romantikus történelmi szerelmes regényeiről ismert szerző első magyar nyelven megjelenő regénye VIII. Henrik udvarába kalauzolja el az olvasókat. A fiatal király erőtől, tettvágytól duzzadó férfi, ám asszonya, Aragóniai Katalin nem tud életképes fiúnak életet adni. Henrik türelmetlenül áhítja a fiú örököst, s mivel Katalin nem képes eme vágyát beteljesíteni, figyelme a fiatal udvarhölgyek felé fordul. A helyzetet kihasználva, a Boleyn család mindent elkövet, hogy Henrik szeme a már férjezett Maryn (a kevéssé ismert másik Boleyn lányon, Anna húgán) akadjon meg. Mary végül is szerelmes lesz Henrikbe, az erős, hatalmas férfit látja Anglia legnagyobb emberében, a királyban. S bár vígan lovagolnak, vadásznak, táncolnak s szeretkeznek, Mary úgy érzi, becsapta és ő maga is megalázta szeretett királynéját, Katalint. Ez a lelkiismeret-furdalás aztán örökre ott marad szívében. Időközben az addig a francia udvarban nevelkedő Anna is hazatér. Mindenben segíti testvérét, de már nem testvéri szeretetből, hanem abból a meggyőződésből, hogy a családnak segít a legtöbbet, ha Henrik ágyasát istápolja. Mary először egy leány- majd egy fiúgyermekkel ajándékozza meg a királyt. Henrik boldog: lám, tud ő fiút nemzeni, hiszen nem rajta múlik. Mary azonban fáradt, kimerült, már nem is kívánja a királyt mint férfit: Henrik teste már nem fiatalosan ruganyos, és szeretőjére telepedve meglehetősen súlyos. Mary szeretőből anyává lett, valóságos anyatigrissé, akinek mindennél és mindenkinél fontosabb két királyi porontya. Elérkezett hát Anna ideje. Hihetetlen ambícióval és önbizalommal tör előre, célja nem kisebb, mint a király soron következő szeretőjévé, s majdan királynővé válni. Maryvel szembeszegülve harcol a király kegyeiért. És mint ahogy arról már történelemórán is értesültünk, a Boleyn és Howard családok leánykája valóban királyné lesz. Izgalmas, sok feszültséggel és félelemmel teli a történetben ez az időszak, a történetet sok-sok mellékszál teszi még érdekesebbé és színesebbé.
Eredeti cím: The Other Boleyn Girl
Libri, Budapest, 2019
Fordította: Gázsity Mila, 776 oldal
0 Megjegyzések