"Lorenzo érezte, ahogy ereiben felpezsdül a vér. Magabiztos léptekkel tette meg a fegyverhordozók sorfala közt az utat. Túlságosan lefoglalta a közelgő összecsapás, így nem vette észre az alakot, aki éppen ekkor lépett el Hamis barát mellől, és átbújt a palánk alatt. A férfi nem a Mediciek színeit viselte. Ez a figyelmetlenség nemsokára meg is bosszulja majd magát".
Kezdjük azzal, hogy nem, nem láttam Medici sorozatot a 'Trónok harcá'-s Richard Madden főszereplésével, mert bár egy részt teljesen véletlenül elkaptam a tévében, egyben szerettem volna megnézni a teljes történetet; csakhogy, közben megjelent az Arany Pöttyös Könyvek között a 'Lorenzo Il Magnifico', és bevallom elcsábultam, hogy inkább a regénynek adom meg az előnyt, mint ennek a - meglepő módon - 3 évadot (is) megélt feldolgozásnak. Próbáltam kicsit utánanézni a könyv nemzetközi hátterének, de nem igazán sikerült angol nyelvű oldalakat találni, szinte minden esetben olasz site-okra vittek a linkek, ami a szerzőből kiindulva nyilván érthető, de valamiért azt gondoltam, hogy nagyobb felhajtás egy Medici-történet körül. Na de ezen lépjünk túl, nézzük inkább mit tudott ez a valós eseményeken alapuló történelmi/szórakoztató/színes-szagos-kardozós regény. A legelső fejezet azonnal egy igazi kosztümös-harcos jelenettel indul, ahol is a két (későbbi) főszereplőnk csap össze egymással, ennek a kimenetele pedig bizonytalanságban hagy bennünket, ugyanis a következő rész ugrás az időben, Gazo visszatekeri az órát, és megmutatja, honnan és hogyan jutattak el ideág. A helyszín a csodálatos Itália, azon belül is leginkább Firenze jut reflektorfényhez, bár egy-egy alkalommal a toszkán vidékre is kapunk bepillantást... főhőseink pedig a címszereplő Medicik, illetve a Pazzik. Na most ez egy kissé 'Rómeo és Júlia' utánérzetet hagy, ugyanis ez a két főnemesi család állandó háborúban áll egymással; lesz megtervezett rajtaütés, alattomos gyilkossági kísérlet, politikai ármánykodás, hivatalos párviadal, de még szerelmi kaland is a Medici-Pazzi duó között, és ennek újra és újra, fáradhatatlanul futnak neki mindannyian, bár hozzátartozik az igazsághoz, a provokáció, a nyughatatlanság inkább az utóbbi család melegágya. Bár a címadó Lorenzo de'Medici, ebben a kötetben még nem ő a család hivatalos feje... legalábbis a történetünk elején, és a ragadványnevét, az 'Il Magnifico'-t is csak évekkel később fogja megkapni az olasz néptől. Apja, Piero di Cosimo de’ Medici már idősödő, köszvénnyel küzdő megbecsült államférfi, aki nem csak a családját kénytelen védeni a firenzei ellenségekkel szemben, de magát a várost is a külső támadásoktól - azonban a felhalmozott adósságok, a politikai nyomás még inkább megroppantja a Medici család vezetőjét, így hivatalosan 1469 Decemberében Lorenzo, a legidősebb fia veszi át a helyét... de addig rengeteg problémát kell kettejüknek együttes erővel elhárítani.
A Medici-bank Itália szerte (sőt, egész Európában) népszerű volt, így irigye is akadt bőven, nem is egy, azonban a legelvetemültebb és legádázabb pont a város falain belül: a Pazzi-család. Na most ennek a két családnak a rivalizálása teszi ki a regény 80%-át, de talán többet is... a reneszánsz kor csodálatos világa adja ennek a sosem nyugvó ármánykodásnak a hátterét, és a gyilkosságok, kémkedések szálát a művészettel oldja fel egy-egy fejezetben, tehát aki erre kíváncsi, megnyugodhat... sőt, még magával Sandro Botticelli-vel is találkozhat. Bár a történet jórészt inkább Lorenzo magánéletére koncentrál - látjuk titkos szerelmi életét, testvéri kapcsolatát, többnyire érezelemmentes elrendezett házasságát, na meg az apa-fiú viszonyt is - öccse és húga is ki-kilép majd a rivaldafénybe, ezzel a hármas leosztással pedig kicsit a Borgia családot idézik meg: Giuliano a forróvérűbb, meggondolatlanabb, sokkal inkább "szoknyabolond" Medici fiú kettejük közül, akit kevésbé érdekel a politika, a pénzügy, inkább a könnyedebb élvezetek inspirálják. Mellettük pedig ott van az akaratos és reménytelenül szerelmes Bianca, aki természetesen mindenkinek és mindennek ellentmond, sőt, adandó alaklommal még meg is szökik, szégyent hozva ezzel az egész Medici családra. (Ha jó tudom még 2 vagy 3 testvér biztosan volt, de ők - legalábbis ebben a kötetben - nem jutnak szerephez). Bár Bianca és Giuliano jobban illenek egy ilyen kalandos, állandó intrikák és harcok között zajló reneszánsz történethez, mégis Lorenzo az, aki nekem súlytalan maradt: az örökös jófiú, aki követi a családi értékeket és hagyományokat, elrendezi mindenki gondját, problémáját, aki zokszó nélkül fejet hajt egy elrendezett házasság előtt, megkönyörül az arra nem érdemesen is... valamint szeretőt tart, híres művészetpártoló és mindenben sikeres. Ez egy kifejezetten izgalmas regény, ami a cselekménnyel pörgeti az eseményeket, egy percig sem unatkozunk, közben a helyszínnel, a háttérrel és Firenzével pedig csak még színesebbé, élettel telibbé teszi az egészet. Szerettem olvasni... nem egy világmegváltó könyv, amiről aztán órákkal, napokkal később is gondolkozik az ember, de pont azt adja, amit a fülszöveg is ígér: összeesküvéseket, intrikákat és hatalmi harcokat, reneszánsz művészetet, Medici történelmet és Firenzét. Amit pedig cáfolnék: Lorenzo NEM vívódik két különleges nő szerelme között és bár Botticelli-vel többször találkozunk, NEM leszünk tanúi a Tavasz születésének... talán a következő részben, már amennyiben érkezik a folytatás. Én örülnék neki.
Értékelés: 5/4

Eredeti cím: Lorenzo il Magnifico
Fordította: Tálos-Nezdei Adrienn
Könyvmolyképző, Szeged, 280 oldal
0 Megjegyzések