"– A tehetség a legádázabb szerető. Szépséges; ha vele vagy, az emberek felfigyelnek rád, megbámulnak. De a legváratlanabb pillanatokban dörömböl az ajtódon, néha meg hosszú időszakokra nyoma vész, és az életed többi részére, a feleségedre, a gyerekeidre, a barátaidra fütyül. Ő a hét legizgatóbb estéje, de egy nap örökre el fog hagyni. Aztán, amikor már évek óta nem láttad, egy este felbukkan egy fiatalabb férfi karján, és úgy tesz, mintha meg sem ismerne."
Történetünk elején megismerjük a tizenhét éves Lev Beniov-ot, aki egyedül maradt egy ostrom alatt álló városban, miután anyja ás húga - reméljük sikeresen - időben elmenekült. De Lev maradni akart. És bár ilyen fiatalon és kissé ártatlanul sok dologban még nem biztos, egy valami sziklaszilárdan lebeg a szeme előtt: élni akar. Túlélni. Persze erre napról napra romlik az esélye, ugyanis Leningrád (nekem mindig Szentpétervár lesz) már nem ugyanaz hely, amit ő ismer, ahol felnőtt: már minden sarkon veszély vár a hátramaradottakra és jóformán senkiben sem lehet megbízni, mindenhol csapdákba lehet szaladni, hiszen az egész város voltaképpen egy hatalmas egérfogó, amibe előbb-utóbb mindenki beleakad. Persze joggal merül fel a kérdés, hogy miért nem megy a családtagjai után - a válasz viszont egyszerű: mivel Leningrád voltaképpen egyfajta sziget, a várost ostrom alatt tartó nácik pedig szinte az összes hidat felrobbantották, a kijutás (vagy kiszökés) szinte egyelő a lehetetlennel, elfogyott az idő. Képzeljük el, hogy ebben a helyeztben ragadtunk, az alapvető élelmiszerek elérhetetlenek, az éhezés a mindennapok része és remény sincs rá, hogy belátható időn belül ez jobbra fordul... napról-napra próbálnak túlélni. Egyfajta isteni jelként tekint Lev a sodródó ejtőernyős holttestére, akit azonnal kifosztanak, bár túl sok élelmiszert ennek a szerencsétlenül halálra fagyott katonának a sebeiben sem találnak, azonban ez a kis pillanatnyi öröm is elég ahhoz, hogy a fosztogatók társasága megfeledkezzen magáról, és máris elfogja őket a német katonaság. Akit pedig tettenérnek, arra kivégzés vár. Lev a kivétel, aki maga sem hiszi el, hogy nem lőtték ott helyben tarkón - ilyenre még nem látott példát korábban. Egy cellába dobják, ahol megismeri jövőbeli legjobb barátját, Kolját, aki szintén óriási pácban van, bár őt nem fosztogatással, dezertálással vádolják. Ő nem a félelem vagy honvágy miatt lécelt le, sokkal "érzelmibb" ok vezérelte: egyszerűen nőre vágyott és hajtotta a vére. A magas, jóképű és rendkívül magával ragadó Kolja életében a szex hiánya olyan, mint másnak a napi étkezés - megvonták tőle, ezért fiatal szervezete tűzön-vízen vitte a célig, csakhogy lebukott és a börtönben találta magát. És hogy miért maradnak ők ketten életben? Szerencse: ugyanis az ezredes lánya esküvőre készül, az esküvőhöz torta kell, a tortához pedig... tojás, ami nincs. A tojások felkutatásának küldetése két hősünkre hárul, akik a szabadságukat kapják cserébe, ha elhozzák az ezredes által rendelt egy tucat mennyiséget... a háború és az ostrom kellős közepén.
Ez a tojás-kaland kettejüket örökre összekovácsolja, ugyanis egymást támogatva kell az ellenség vonalai mögött túlélniük: itt találkoznak a német katonáknak fenntartott orosz örömlányokkal, elvetemült kannibálokkal, akik pontosan tudják hol a legporhanyósabb az emberi hús, végül pedig belefutnak Vikába, a karizmatikus mesterlövész lányba, aki "ázottkutya" szagával azonnal belopja magát Lev szívébe. Lev és Kolja kalandjai akár viccesnek is tűnhetnének, mert egyik abszurd szituációból kerülnek a másikba, mégsem szabad megfeledkeznünk a háttérről, a körülményekről amik miatt ez a két figura összesodródott; a kozák és a zsidó fiatal közötti barátság pedig ettől csak még értékesebb és emlékezetesebb marad. Lev igazán költői lelket takargat, amit feltehetően híres költő édesapjától örökölt, bár kifejezni magát, megosztani ezt a környezetével nem tudja, pedig fejében folyamatos párbeszéd zajlik, amibe mi is bepillantást nyerhetünk. Kolja vele szemben nagyvilági, tapasztalt, néha arrogáns... de alapvetően egy hősszerelemes szórakoztató karakter, aki mint egy jóindulatú nagytestvér, tanítgatni kezdi Levet... a világ dolgairól. Mivel a cselekmény gyorsan pörög és főképp a kalandról, na meg a kapcsolatokról szól, talán azt gondolhatnánk, hogy a történelmi háttér és idő másodlagos. Nem igaz. Kapunk egy nagyon realisztikus, valósághű képet az akkori Leningrádról, a hideg télről, a élelmiszerhiányról, arról, hogy mennyire kiszámított és precíz módon tervezték a nácik a város ostromát, és ennek ellenére az orosz nép milyen hősiesen és kitartóan próbálta fenntartani magát; a történelmi környezet pont ugyanolyan fontos mint két barátunk kalandja, akik végigvezetnek minket a különöző állomásokon, amihez a szintén kidolgozott és emlékezetes mellékszereplők asszisztálnak. Szerettem ezt a regényt. Nagyon kiált ez a történet egy jó filmért, mert minden megvan benne, amiből egy szenzációs adaptáció készülhetne. Amúgy pedig Kolja for President! Benioff bebizonyított, hogy igenis jó író...
Ez a tojás-kaland kettejüket örökre összekovácsolja, ugyanis egymást támogatva kell az ellenség vonalai mögött túlélniük: itt találkoznak a német katonáknak fenntartott orosz örömlányokkal, elvetemült kannibálokkal, akik pontosan tudják hol a legporhanyósabb az emberi hús, végül pedig belefutnak Vikába, a karizmatikus mesterlövész lányba, aki "ázottkutya" szagával azonnal belopja magát Lev szívébe. Lev és Kolja kalandjai akár viccesnek is tűnhetnének, mert egyik abszurd szituációból kerülnek a másikba, mégsem szabad megfeledkeznünk a háttérről, a körülményekről amik miatt ez a két figura összesodródott; a kozák és a zsidó fiatal közötti barátság pedig ettől csak még értékesebb és emlékezetesebb marad. Lev igazán költői lelket takargat, amit feltehetően híres költő édesapjától örökölt, bár kifejezni magát, megosztani ezt a környezetével nem tudja, pedig fejében folyamatos párbeszéd zajlik, amibe mi is bepillantást nyerhetünk. Kolja vele szemben nagyvilági, tapasztalt, néha arrogáns... de alapvetően egy hősszerelemes szórakoztató karakter, aki mint egy jóindulatú nagytestvér, tanítgatni kezdi Levet... a világ dolgairól. Mivel a cselekmény gyorsan pörög és főképp a kalandról, na meg a kapcsolatokról szól, talán azt gondolhatnánk, hogy a történelmi háttér és idő másodlagos. Nem igaz. Kapunk egy nagyon realisztikus, valósághű képet az akkori Leningrádról, a hideg télről, a élelmiszerhiányról, arról, hogy mennyire kiszámított és precíz módon tervezték a nácik a város ostromát, és ennek ellenére az orosz nép milyen hősiesen és kitartóan próbálta fenntartani magát; a történelmi környezet pont ugyanolyan fontos mint két barátunk kalandja, akik végigvezetnek minket a különöző állomásokon, amihez a szintén kidolgozott és emlékezetes mellékszereplők asszisztálnak. Szerettem ezt a regényt. Nagyon kiált ez a történet egy jó filmért, mert minden megvan benne, amiből egy szenzációs adaptáció készülhetne. Amúgy pedig Kolja for President! Benioff bebizonyított, hogy igenis jó író...
Értékelés: 5/4

Kiadó: Fumax, 2014
Eredeti cím: City of Thieves
Fordította: Gy. Horváth László
272 oldal, 3095 Ft
0 Megjegyzések