HALLDÓRA KRISTÍN THORODDSEN: ABLAK

"Az eufóriával kecsegtető folyamatos kommunikáció, gyorsaság és vásárlási láz kellős közepén egészen mellbevágó a magány. Már érezni lehet a rablóbányászatot követő elviselhetetlen űrt. Az emberek hazugságban élnek, és agyonhajtják magukat. Hol van már a gyerekzsivajtól hangos tér a padon ülő idősekkel? És hol van az idő, amiből egyszer mindenkinek volt elég?"

Halldóra Kristín Thoroddsen regénye meglepően kicsi. Mint egy kis füzetke... egy apró, északi jégszilánk a könyvespolcomon, amit bár nehezen, de sikerült megszereznem. Nem mondanám még kisregénynek sem... de akkor mi? Egy hosszú levél, egy gyönyörű novella? Akár egy regény kitépett közepe, aminek nem ismerjük az elejét és a végét, de bepillantást kapunk valahol az események közepén. A mesélőnk egy idős izlandi hölgy, aki lakásának ablakából figyeli a világot... a hírekről, a világban zajló eseményekről pedig jobbára a rádión keresztül értesül. Nem mozdul ki. Gyerekei sem látogatják, férje pedig sok évvel korábban meghalt. Nekik áldozta az életét, mindent alárendelt a családnak... most mégis egyedül maradt ebben a maga által teremtett kis lakásbirodalomban, ahol mintha az idő is megállt volna. De biztos, hogy lassabban peregnek a percek. Pedig ebben a 78 éves asszonyban dolgozik a vágy, a jövő iránti bizalom, amiben igenis részt akar venni. Az ablak dupla védelmet ad neki - ő látja a Reykjavík városát, az utcákat, a lent sétáló párokat, miközben az üvegezés megvédi őt a kint tomboló északi széltől és fagytól - azaz az élettől magától. Időről-időre eltűnik egy-egy barátok, valaki mindig távozik és örökre elmegy - ő pedig csak figyel és vár, mert benne még igenis van élet. Ahogyan Sverrir-ben, a nyugdíjas sebészben is, aki úgy járkál az otthonában mint egy nyugtalan tinédzser, mert ő is keres valamit amit egyszerűen nem talál: szerelmet. És ők ketten végre megismerik egymást.

A romantika hirtelen megtalálja ezt a két idős embert - vitalitással töltve fel az életüket. Thorossen innentől kezdve pedig mesélni kezd és tabukat is döntöget... mert az idős emberek érzelmi, szerelmi élete egyfajta tabu téma még a mai nap is: ott van, létezik, mégsem veszünk róla tudomást - a romantika, és minden ezzel járó csodálatos dolog a fiatalok kiváltsága... vagy nem? Az írónő bebizonyítja, hogy igenis tompolhat még fiatal hév 70 év felett is az emberben - és ellenállhat a konvencióknak, a szégyenérzetnek és a környezet elvárásainak ha később, nem az életünk elején-közepén toppan be a nagy szerelem. Az 'Ablak' egy ízig-vérig északi történet: gyönyörű képekkel dolgozik, mégis kemény és költői, aztán idővel meglátjuk benne a finomságot, olyan mint maga az üveg; szigetel, védelmez és beengedi a fényt - közben pedig ártalmatlan és törékeny. Szerettem.

Értékelés: 5/4

Az öregedés és az öregség nemcsak az izlandi irodalomban mellőzött téma. Az Ablak négy nagy fejezete négy egymást követő reykjavíki ősz történéseit írja le egy kezdetben 78 éves névtelen nő szemszögéből – különös módon egyes szám harmadik személyben. Kevés, sokat sejtető, gondosan megválogatott szóval mond el rengeteg mindent a mű, amelynek költői nyelvezete, gondolatvilága nem szépíti a valóságot, azonban a gyakran szomorú eseményeket is finom humorral tálalja. Halldóra Kristín Thoroddsen három verses- és két novelláskötet után írt kisregénye 2017-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

Erdeti cím: Tvöfalt gler
Fordította: Rácz Katalin
Metropolis Media, 2019, 106 oldal