"A víz a magas helyekről az alacsonyabbak felé folyik, a gravitáció törvényének engedelmeskedve. Az érzelmeknek is van súlyuk, rájuk is hat egyfajta nehézségi erő. Például nehéz hazudnunk annak, akivel szoros érzelmi kötelék fűz össze bennünket. Ilyenkor mindig kilóg a lóláb. Kivált azokra az esetekre áll ez, amikor bánatunkat vagy sebeinket igyekszünk elrejteni."
Van Japánban egy különleges kávézó, ahol az időutazás lehetséges. Persze azonnal felmerül a kérdés, hogy miért nem állnak tömött sorokban az emberek, miért nem "használják" ki a lehetőséget, miért nem özönlik el turisták tömegei a várost, ahol a mese valóra válhat? Több oka is van, kezdjük azzal, hogy az itt dolgozók sem reklámozzák... inkább csak elviselik és elfogadják, hogy ez valóság és igaz. Másrészt ki hisz ebben az időutazós-históriában? Viszonylag kevesen, a legtöbb ember csak legyint egy efféle városi legendára és a japán folklór egy újabb modern handabandájának titulálja. Aztán ott vannak még a szabályok: aki mindezek ellenére mégis átlendül a szkepticizmusán és próbát tenne, szabályok sokaságával találja szemben magán: csak olyan emberrel találkozhatsz, aki járt ebben az elvarázsolt kávézóban - itt azért sokan elvéreznek. Bármit is teszel, bármit is mondasz az időutazásod során, az a jeleneden semmiképpen sem változtat: ha elhagytak, hiába találkozol a régi szerelmeddel, a jelenben sem lesztek egy pár. Aki a jelenben halott, bár az időutazás során találkozhatsz vele újra, a valóságban akkor is halott marad. Szintén szabály, hogy nem hagyhatod el a széked... ebben az esetben az időutazás megszakad és a jelenben találod magad. Valamint - és ez nagyon fontos - csak annyi időd tölthetsz a múlban (vagy a jövőben) amíg a kávéd kihűl. Na mindezt még bonyolítja, hogy erre az utazásra csak egy bizonyos szék képes a kávézóban, ami történetesen állandóan foglalt - mégpedig egy kísértet pihen rajta, aki 24 óra alatt csak egyetlen egyszer hagyja el a helyét. És ezek után van még aki vállalkozik mindezt megkísérelni és belevágni egy időutazós kalandba? Nyilvánvalóan. Többen is. És ez az ő történetük, mellette pedi azoké, akik a kávézót működtetik és akik itt dolgoznak.
Lesz itt egy fiatal nő, aki történetesen ebben a kávézóban találkozik utoljára a szerelmével, aki itt közli vele, hogy Amerikába költözik, őt pedig elhagyja. Nos ez a nő a legendán felbuzdulva úgy dönt, hogy visszautazik erre a bizonyos napra és máshogy köszön el a férfitől... annak ellenére, hogy felvilágosítják, a jelenre ez semmilyen hatással nem lesz, a férfi akkor is elmegy Amerikába, ő pedig itt marad Japánban. Aztán megismerünk egy házaspárt, ahol a férfi nem adott át egy levelet a feleségének, bár erre meglett volna a lehetősége. Visszautazva az időben ez vajon lehetséges? A másik kedvencem egy anya-lánya páros, akik nem ismerhetik meg egymást, ugyanis a nő a kislány születése után meghal... vajon a kávézó varázslatának köszönhetően mégis találkozhatnak? És elég erre annyi idő, mialatt egy csésze kávé kihűl? De ott van a kísértet esete is... vajon vele mi történt a múltban és miért nem tudja elhagyni a helyét? Sok emberrel és sok történettel találkozunk, ami mind-mind kötődik ehhez az eldugott japán kis kávézóhoz, ahol egymást váltják az utazni vágyók modern meséi.
Az ötlet nagyon tetszett - könnyed és mégsem az. Az időutazós-szabályok keretek közé szorítják, és meghatározzák, hogy nem csak úgy durr bele módon lehet jönni-menni múlt-jelen-jövő között. Csak azoknak van erre lehetősége akik tényleg "kötődnek" valami miatt ehhez a helyhez. Sors vagy véletlen, nyilván lehetne ezt hosszassan fejtegetni. Nagy népszerűségnek örvend ez a vékony kis regény, nálunk nem kapható, de külföldi könyves oldalakon is ott van a sikerlisták elején. Kíváncsi voltam és valóban kikapcsolt egy délutánra, és bár maga a felvetés, a téma nagyon tetszett, nekem mind az egyéni történetek és problémák, mint a karakterek felszínesek és kissé kibontatlanok maradtak. Pedig mindegyikben ott volt a lehetőség. Egyszerűen... az felütések ellenére valamiért egyik sem érintett meg igazán. Sokféle és egyedi emberi probléma gyűlik össze ebben a kis kávézóban, amire megoldást keresnek mind a vendégek, mint a dolgozók: rosszul lereagált kommunikáció két szerelmes között, fel nem oldott konfliktus egy sok-sok éve együtt élő házaspár között, de említhetjük a nőt is, aki pontosan tudja, nem fogja megismerni és látni felnőni a saját gyerekét. Komoly témák (lehettek volna) ezek, de végig úgy éreztem, csak kapargatjuk ezeket a problémákat, mégsem megyünk mélyebbre, nem ásunk lejebb csak debobunk egy-egy érdekes témát és különleges emberi sorsot, majd magukra hagyjuk őket - aztán kezdjen ezzel az olvasó amit akar. Maga a történet néha felidézte bennem Murakami Harukit, akár Ő is írhatna hasonlót, azonban Kavagucsi Tosikadzu esetében nekem nagyon hiányzott ebből maga Japán. A történet voltaképpen játszódhatott volna bárhol a világban: nem éreztem a japán hangulatot, a misztikumot, a vibrálást, ami mondjuk a 'Sötétedés után'-t 100%-ban áthatja és meghatározza. Hiányérzetem maradt, de ettől függetlenül szórakoztató volt és elmerültem benne, mégis azt gondolom, hogy pár hónap múlva nem fogok emlékezni a részletekre, csak arra, hogy olvastam egy könyvet amiben volt egy időutazásra képes kávézó.
Értékelés: 5/3,5
kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.
1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.
Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg.
Eredeti cím: — コーヒーが冷めないうちに (Coffee ga Samenai Uchini)
Fordította: Béresi Csilla
Kossuth, Budapest, 2018, 250 oldal
0 Megjegyzések