#TÉMÁZUNK - A könyvespolc túra

A youtube-on hódító #bookshelftour adaptálva blogra, avagy mutatjuk ki-hogyan-min tárolja a könyveit, milyenek is azok a bizonyos polcot, hány könyv lapul az éjjeliszekrényen. Van rendszerezési séma, vagy ahogy puffan, ahol még elfér? Szétválogatunk? Mi alapján? Szerző, téma, esetleg kiadó? Nézzük nálam mi a helyzet könyvespolcon fronton, mert természetesen nekem is megvannak a magam dilijei...

Kezdjük azzal, hogy lassan egy éve kétlaki életet élek és ingázó üzemmódban vagyok. A munkám szerencsére megendgedi, hogy a jelenlegi helyzetben otthonról tudjak dolgozni, ezért időm nagy részét a családnál töltöttem és sokkal kevesebbet a saját lakásomban... ahol természetesen a könyveim nagy rész van, így előre szólok, a saját fotók sajnos elmaradnak a posztban, de megpróbálom illusztrálni!



1. A polcrendszerek itt és ott
A saját lakásomban könyv van... nagyjából mindenhol. Anno vettem egy óriási térelválasztó könyvepolcot, ami kis kockákból áll és ha nem lenne telepakolva mindkét oldalról, akkor ugyebár át lehetne rajta látni. Így azonban elfogyott a hely. Tehát mind az íróasztal, mind az éjjeliszekrény be lett fogva mint tárolóalkalmatosság. Érdekes, hogy kialakult egy rendszer - egyébként akaratlanul - hogy az éjjeliszerkény lett a várólistám, vagyis ott csoportosul általában 4-5 regény, ami az elkövetkezendő (és belátható időn belül) tervezek elkezdeni. Az íróasztalon pedig általában azok trónolnoknak, akiket félbehagytam, vagy éppen olvasok, így szemelőtt vannak, ráadásul napközben is emlékeztetnek rá, hogy igenis ideje lenne már folytatni! Az ebook pedig utazik a lakás egyik pontjáról a másikra, bár legtöbbször végül az ágyban végzi. Bezzeg otthon, a családi házban klasszikus könyvespolcom van a mai napig, amin végül már nem fértem el, ezért "lebegő" polcokat kellett fúrni a szabad felfelületre... ami egyébként azóta szintén betelt, így már minden szabad felületen könyveket tartok lassan.

2. A magyarok szigorúan külön
Többször említettem már, hogy a magyar irodalommal úgy érzem messze el vagyok maradva a saját magam elé kitűzött elvárásoktól, amit úgy igyekszek javítani, hogy veszem-veszem a magyar regényeket (főleg ha kortárs), felpakolom a polcra és várom, mikor lesz rájuk időm. Leszámítva ha Grecsó vagy Bartis kötetről van szó, akkor lassabban jutok el oda, hogy végre válasszak, mi legyen a következő. Ezért is csoportosítom külön az összes általam birtokolt magyar irodalmat, kezdve a várólistásokkal (külön blokk), majd folytatva a kedvencekkel, ami természetesen Szerb Antallal indul, majd őt követik szépen sorban a többiek.

3. Az abszolút kedvencek kiemelt helyen
Természetesen külön és kiemelt helyet kapnak az abszolút kedvencek, amik igazi szerelem-könyvek, és amit akár többször is elolvastam. Itt van hát egymás mellett André Aciman, Benedict Wells vagy mondjuk az Üvöltő szelek is. Valahogy jó érzés, amikor erre kis elit kupacra téved a szemem amikor hazaérek és egyben látom az általam annyira imádott regényeket. Ehhez amúgy tilos bárkinek is hozzányúlni, mert ugrom rá... alapjáraton nem szeretem ha taperolják a könyveimet, de attól tudok igazán kiborulni ha valaki elkezdi őket pakolni, levenni... és nem oda teszi vissza ahol amúgy a helye lenne. Mondtam... mindenkinek megvan a maga dilije, nézze el mindenki, az enyém ez.

4. Sorozatok egyben
Érdekes, hogy bár nem kimondottan figyelek a műfaj szerinti rendszerezésre, mégis szeretem elkülöníteni picit, főleg ha sorozatokról van szó. Vegyük például a Trónok harcát, a Vaják-könyveket vagy a Gyűrűk urát, amik távolabb lettek rendszerezve a szépirodalmi kategóriától. Ide kerül egyébként a többi sci-fi regény vagy a fantasyk is, tehát így csücsülhet egy kockában Toliken és Gaiman, sok kockával messzebb például Zafón regényeitől, hiába utóbbi is egy sorozat. Vagy említhetném a Tükörjáró-történeteket is. Végignézve a listát, az általam birtokolt könyvek nagyobb százaléka szépirodalom, így egyszerűbb a helyzet, de valamilyen rejtélyes oknál fogva mégis zavarna, ha Jane Austen mellett látnék egy Frank Herbert könyvet. Nem tudom megindokolni pontosan miért, de igenis zavarna. Mivel egyre többet próbálok kísérletezni, hogy pontosan milyen műfaj áll hozzám közel, mi az ami egyáltalán nem jön át, vannak olyan kötetek, amik úgymond egyedülállóak a gyűjteményben. Végül ők is ebben a szekcióban szokták végezni



5. A kis mostohák
Bevallom van egy olyan kockám, ami kimondottan azoknak van fenntartva - és ez esetben műfajra tekintet nélkül - akiket (rossz érzés ezt mondani) de nem szerettem. Ezek azok a könyvek, amiket félbehagytam, vagy éppen végigrágtam magam rajtuk, de szinte ezer százalékig biztos vagyok, hogy soha nem nyúlnék újra hozzájuk.... már olvasás céljából persze. Ezeket általában megpróbálom vagy elcserélni, vagy eladni, de őszintén elismerem, ha nem is szerettem ezeket a történeteket, nekem nehéz megválni egy könyvtől. Mindig bűntudatom lesz amikor oda téved a szemem, de nem lehet minden regényt és minden írót szeretni. Van, ami nem nekünk szól.

5. A különlegességek
Külön vannak a ritkaságok, amit valakitől kaptam vagy amit külföldről szereztem be. Ezeknek a könyveknek a 90%-a nem magyar nyelvű. Nagyjából 6-7 évvel ezelőtt szoktam rá, hogy a külföldi utazások során hozok egy-egy számomra különleges könyvesboltból valamilyen csodálatos darabot, így jutottam hozzá például a párizsi Shakespeare & Co. könyvesboltból egy Fitzgerald kötetre, vagy így tartom becsben évek óta az eredeti borítós, keménykötéses Harry Potter első részért, aminek ráadásul minden oldala aranyozott. Aki jól ismer, tudja, hogy nekem ez az igazi ajándék - így kaptam meg például a magyar megjelenés előtt sokkal hamarabb a Harry Potter folytatását (a drámát ugye, amit színpadra vittek), egyenesen Londonból.

6. Végül a hátrahagyottak
Most, hogy itthon vagyok és körbenézek a régi szobámban, olyan kedves ismerősök vannak mellettem, mint Anne Shirley, a régebbi vörös pöttyös könyvek vagy éppen Jaquline Wilson lányregényei. Mind-mind amit általános és gimnáziumi éveim alatt olvastam. Persze vannak itt régi könyvek, amiket még az egyetem alatt vettem magamnak és nem zsúfoltam be az albérletbe vagy a kollégiumba, hanem hazahoztam és azóta is itthon laknak; Hemingway, Remarque vagy éppen az annyira imádott Shaw kötet, az Oroszlánkölykök. Elég rájuk néznem és máris hiányozni kezdenek a régi, szabad nyári szünetek, amikor semmi más dolgom nem volt, mint élvezni a vizsgaidőszak utáni szabadságot és végre tényleg azt olvasni ami érdekel.

Úgyhogy vegyes a felhozatal az látszik, de kevésbé vagyok rendszerezés-mániás mint azt korábban gondoltam. Műfaj szerint a szépirodalom és minden más legyen elkülönítve, ez az alap, majd a külföldi és a magyar szerzők... van amiből nem tudok engedni. Végül azzal zárnám, hogy a legnagyobb vágyam, hogy egyszer majd minden könyvem együtt, egy helyen lehessen. Szeretnék egy olyan szobát, aminek az egyik oldala egy hatalmas ablak, az összes többi fala pedig padlótól a plafonig kizárólag könyvespolc. Ahol mindenem együtt lehet, legyen az kedvenc regény, mese vagy akár marketing szakkönyv. Egy saját kis könytár. Remélem egyszer sikerül majd megvalósítani.

Akik témáznak:

4 Megjegyzések

  1. Ó, igen, az ablakos kiülős megoldás nekem is nagy vágyam! Lehetőleg a kertre nézzen, hogy tudjam nézni a madárkákat, ha épp felpillantok az aktuális könyvemből. :)

    Érdekes, nálam keverednek a magyar és külföldi szerzők könyvei, én inkább műfaj és kötés szerint csoportosítok, de Anyukám is az előbbire esküszik. Mondjuk azóta picit megborult a rend, de egyébként az alapkoncepció ez volt. :)

    Kíváncsi lennék a real-time képekre is, ha egyszer úgy adódik, mindenesetre az abszolút lejött, hogy mennyi kedves emléked fűződik egy-egy kötethez. :)

    VálaszTörlés
  2. Ami az én tekintetem vonzza, az a Harry Potter meg Gyűrűk ura kollekció. Nagyon jó hangulata van a képeknek. Ablakos kiülős meg hát persze, az mindenkinek kell! :)

    VálaszTörlés
  3. Teljesen meg tudlak érteni, nekem is nagy vágyam, hogy egy helyen legyenek a könyveim, mert picit kétlakiak maradtak, a szüleimnél hagyottakkal, de majd valahogy összehozzuk a két halmot. ;)
    A térelváasztó tök jó lehet, mindkét oldalról könyvekkel, ez tulajdonképpen milyen pazarul megoldja a kétsoros elrendezés problémáit!
    Amióta megvan a Billy polcom és tudtam csinálni egy új rendszerezést, rájöttem én is, hogy milyen jó különszedni az abszolút kedvenceket! Olyan jó rájuk nézni így egyben, eszembe juttatják a különleges élményeket.
    A magyar és külföldi szerzők különválogatása is tök jó ötlet, könnyebb, mint amit én próbáltam követni a nyelvek szerinti válogatás - mert az meg is bukott az életműveknél, amikből van több nyelven is...
    A sorozatok tényleg jobbak egy helyen, és számomra is fura, ha egymástól nagyon eltérő műfajok-szerzők-témák kerülnek egymás mellé, ezt igyekszem elkerülni.

    VálaszTörlés
  4. Csatlakozom Pupillához - a térelválasztó dupla sorai lehetnek a megoldás a kis hely -sok könyv problémához - ezt észben tartom, ha aktuális lesz, hogy én is átköltöztessem a gyűjteményt! :))
    Kíváncsi leszek majd én is később egy fotós barangolásra! :)

    VálaszTörlés