AUDREY NIFFENEGGER: AZ IDŐUTAZÓ FELESÉGE

" Roger egy holland papírminta-gyűjteményt tartogat számomra, a könyvben eredeti minták vannak. Rögtön látom, hogy igazi kincs, így a pult melletti asztalra teszem: ez az első darabja a köteteknek, amelyeket meg akarok venni majd. Aztán álmatagon tanulmányozni kezdem a polcokat, beszívom a papír, a ragasztó, a régi kárpitok és fa sűrű illatát. Henry bent ül a képzőművészeti részleg padlóján, valamit tart az ölében. Barnára van sülve, a haja szanaszét áll. Örülök, hogy levágatta. Most jobban hasonlít önmagára, rövid hajjal. Miközben nézem, felemeli a kezét, hogy egy papírcsíkot tekerjen az ujja köré, de rájön, hogy túl rövid, és megvakarja a fülét. Szeretném megérinteni, beletúrni a mókás, borzas hajába, de sarkon fordulok, és inkább beveszem magam az utazási részlegbe. "

Húú, nagyon kíváncsi voltam már, mindenhonnan csak jót hallani, sokaknak lett kedvenc könyve, persze engem is el kezdett érdekelni. A filmet láttam, akkor azt gondoltam: Ennyi? Erre ez a nagy felhajtás? Na igen, megint a jól ismert könyv-film sláger, és most is a könyvek győztek: sokkal-sokkal jobb mint a megfilmesített változat! Érdekes alapötlet az időutazás, eddig a regényig nem volt túl népszerű téma, persze most ez is egyre felkapottabb lesz, sorra jönnek ki a könyvek amikben valamilyen módon szintén találkozhatunk vele. ( Megjegyzem néhol érdekes és jól sikerült lsd: Rubinvörös! )

A férfi harmincéves volt, amikor találkoztak, a lány hat. A férfi harmincéves volt, amikor összeházasodtak, a lány huszonkettő. Henry genetikai hibával született: időnként kizuhan a saját korából és eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Nem tudhatja, mikor történik meg újra, s hol találja magát legközelebb. Egyetlen biztos pontja Clare, akihez mindig visszatér. Szeretik egymást, és megpróbálnak normális családi életet élni, de nem tudják, gyerekük örökli-e a betegséget, és mikor jön a halál. Csak azt tudják, hogyan jön: mindketten látták a férfit lőtt sebbel meghalni. Igaz, akit bármerre sodorhat az idő, az nem hal meg teljesen.

Különös tudni már előre, hogy mi lesz a vége... mégis végig izgulunk, hátha más lesz, hátha megváltozik valami. Már az első fejezettől értettem miért szereti szinte mindenki ennyire: csodálatos és letehetetlen. Először kicsit nehéz megszokni a nézőpontváltozásokat és ugrálásokat az időben, de ahogy haladunk előre teljesen beszippant a cselekmény és már egyátalán nem lesz zavaró, sőt! Kicsit talán többet követjük Henryt az változó helyszíneken és években, de én végig Clare-hez ragaszkodtam, ő volt a biztos pont a jelenben, Henry pedig az ok - okozat, ő nyitotta meg a kapukat a múlt-jelen-jövő között, tőle tudjuk meg mi, miért és hogyan történt-történik-és fog.

Nem csupán egy gyönyörű szerelmi történet, sokkal több annál, ez csak az alap, minden köré épül fel, és olyan sok dologról tudunk meg többet, Henry és Clare történetén keresztül az olvasó előtt is kinyílik a világ: filozófia - művészetek - vallás - és még géntudomány is... nagyon-nagyon átfogó, de ettől marad fent végig az olvasó figyelme, ettől nem tudtam letenni! Nem gondoltam, hogy én is ezt fogom írni, de ez tényleg az egyik legjobb regény amit V-A-l-A-H-A olvastam, tényleg kihagyhatatlan!!