CARLOS RUIZ ZAFÓN: A MENNYORSZÁG FOGSÁGÁBAN

"Akkoriban a karácsony még őrzött valamit a varázslatból és a titokzatosságból. A tél porcsillámfénye, az árnyak közt, csendben élő emberek tekintete és vágyakozása ama igazság könnyű illatával itatta át a díszeket, amelyekben legalább a gyerekek hisznek, és azok, akik megtanultak felejteni."

Zafón stílusának A szél árnyéka óta nagy rajongója vagyok, ez bizony tény. Imádtam azt a könyvet, semmi hiba sem volt benne, teljesen azt adta, amit vártam tőle, amire számítottam... sőt, azt is elismerem, hogy nem véletlenül került beválogatásra az 1001-es könyvlistára sem (amivel azért úgy kompletten vannak fenntartásaim, szóval ez egy jó pont a gigászi nagyságú könyv javára). Aztán jött az Angyali játszma, aminek a helyszíne szintén a sejtelmes és borongós Barcelona volt, de más főszereplővel, kicsit talán sötétebb és misztikusabb bonyodalmakkal, de én azt is szerettem olvasni. Na ezek után nekem nem volt kérdés, hogy akarni fogom a folytatást: és ez karácsonykor végre meg is valósult. Egy csodás borító, egy ígéretes fülszöveg és én boldogan ültem le mellé, hogy újra visszatérjek arra a bizonyos varázslatos helyre, amit az összefoglaló előre megígért, az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. Vártam, hogy újra találkozzam Daniellel, hogy megtudjam hogyan alakult a sorsa A szél árnyékában történtek óta, hogy újra hallgathassam Fermín szarkasztikus vicceit, sőt, még a nyugodt és megfontolt Sempere is úr is hiányzott egy kicsit. Aztán ott volt az Angyali játszma ütőkártyája, amire nagyon kíváncsi voltam, ugyanis azt be kell vallanom, hogy amikor David Martin történetét befejeztem, maradtak bennem kérdőjelek... a befejezés határozottan homályosra sikeredett, nem teljesen értettem, hogy mi a lezárás... és most rájöttem, hogy azért, mert az nem is volt igazán lezárás. Mintha egy kirakós darabjait akartam volna összerakni. Tudtam, hogy az első két kötet összefügg, csak azt nem, hogy pontosan hol és hogyan... reméltem, hogy most rájövök. Talán sikerült. Többé - kevésbé legalábbis... azt hiszem. Daniel már házas mikor újra találkozunk vele: Beával és kisfiúkkal a Sempere könyvesbolt feletti lakásban élnek, ugyanis Daniel édesapjával vezeti a családi vállalkozást. Szinte minden idilli: közeledik a karácsony, Sempere úr az ünnepi kirakatot díszíti, Fermín lassan házasodni készül, ráadásul hamarosan apai örömök elé is néz, közben pedig Daniel és Bea kapcsolata is zavartalannak tűnik... aztán minden kezd megint kifordulni magából. Egy esős délután egy különös úr érkezik a boltba, aki annak ellenére, hogy sem az irodalom szerelmesének, sem műgyűjtőnek nem tűnik, szemrebbenés nélkül megvásárolja a legkülönlegesebb és legdrágább kötetet az üzletben: aztán persze kiderül, hogy miért.

Egy rövid üzenettel az első oldalon Fermínnek küldi a Monte Cristo grófjának ezt az értékes példányát. Danielnek rossz érzése támad és követni kezd az idős férfit, hátha magyarázatot talál a viselkedésére, de nem jut sokra... így a másik érintetthez fordul. Fermín lassan, vonakodva, de végül elmeséli Danielnek a saját élettörténetét, ami eddig mind a könyv szereplői, mind előttünk, olvasók előtt titok volt. Kezdetét veszi egy időutazás: hogyan találkozott Daniellel, hogyan élt mielőtt megismerte volna, milyen szerepet játszott az életében az a bizonyos titokzatos férfi, és azt is, hogy hogyan "tért vissza a halottak közül". De ez az egyoldalú mese nem csupán róla szól, hanem minden olyan szereplőt érint, akit eddig ismertünk: új információkat kapunk David Martinról, az emlékképekből előbukkan Fumeró felügyelő, de Isabella, Sempere úr, sőt még maga Daniel is... szépen lassan összefonódnak a szálak, de ami a legfontosabb, végre időbeli síkon is kezdenek helyükre kerülni az események. Persze a múltban tett utazás mellett a jelenben is zajlanak az események... bár ezek számára kevésbé voltak izgalmasak Fermín meséjéhez képest, ugyanis inkább csak információkat csepegtettek el, amikre remélem a negyedik rész majd megadja a válaszokat. Nem mondom, hogy nem volt jó. Tetszett. Csak kicsit kevesebbet adott mint az első két rész. Inkább egy A szél árnyéka és az Angyali játszma szereplőinek története között, egy kevésbé izgalmas részlet, ami arra van kitalálva, hogy nagyjából kitöltse az üres részeket... na meg még többet gyártson. Daniel inkább volt hallgatóság velünk, mint főszereplő... a szót és az eseményeket inkább Fermín vitte, róla tudtunk meg sok mindent.... ami jó, mert bár iszonyat jópofa figura volt az első kötetben, mégsem ismerhettük meg igazán. Kicsit helyretette a rendet ebben a nagy kapcsolatrendszerben: abban, hogy ki kivel áll pontosan kapcsolatban, és mi indította el ezt az egész hajszát Barcelona csodás városában.

Van szerelmi szál, izgalom, gyilkosság, szökés.... és sok-sok titok. Ettől függetlenül voltak részek, amiket erőltetettnek éreztem: a Daniel és Bea közötti feszültség okát, azt, hogy Daniel ilyen frappánsan és könnyen megoldja a házassági problémát, hogy ki is a titokzatos úr és voltaképpen mit is akar... valahogy minden nagyon klappolt. Ugyanis ezeknek a bonyodalmaknak a többsége normális kommunikációval egyszerűen kiküszöbölhető lett volna... de hát ugyebár ez egy regény, szóval miért is mennének könnyen a dolgok? Na de ami a lényeg, A mennyország fogságában elmaradt a várttól... történet szempontjából. Aztán ott van még a helyesírás kérdése. Pofátlan dolognak tartom és olvasás közben is számtalanszor kizökkentett az a tény, hogy ez a könyv tele van elírásokkal, nyelvi hibákkal, amiken akaratlanul megakad az ember szeme. Azért ilyen összegnél ez kicsit fáj az embernek. Ennek ellenére nem sajnálom, hogy elolvastam, mert bizonyos FONTOS információk miatt szükséges ismerni ezt a részt is... bár számomra az egyszeri visszatérés kevés volt az Elfeledett Könyvet birodalmában, és még arra sem derült fény, hogy a fogoly végül tényleg a mennyországban ragadt-e... vagy esetleg mégis más lett a sorsa?

áthidaló valami volt

Értékelés: 5/3.5

Az Elfeledett Könyvek Temetője újabb kötettel bővül… Zafón első világsikerű regényének, A szél árnyékának két főhőse, Daniel és Fermín, néhány hónap elteltével újabb kalandokra indul Barcelona utcáin, egy rejtélyes idegen nyomát követve. De az út valójában a múltba vezet. Milyen titkokat rejteget Fermín élete? Mindent tud-e Daniel a családja történetéről? Nem lenne-e jobb, ha bizonyos dolgok örökre rejtve maradnának? Úgy látszik, eljött az idő, hogy megtudjuk az igazságot, és a keserű emlékek felidézése közben fény derül az Angyali játszma című rejtélyes kézirat keletkezésének körülményeire is. A négykötetesre tervezett sorozat harmadik része ismét izgalmakkal, fanyar humorral és összetéveszthetetlen zafóni hangulatokkal várja az olvasót.