CASSANDRA CLARE: CSONTVÁROS

"– Honnan tudtad, hogy Árnyvadász vér van bennem? Volt valami jel, amiből kiderült? A lift egy utolsó nyögéssel megérkezett. Jace kiakasztotta a reteszt, és ki¬nyitotta a kaput. A lift belseje madárkalitkára emlékeztette Claryt; az egész fekete fémből készült, aranyozott díszítéssel. – Csak találgattam – felelte a fiú, és bereteszelte mögöttük az ajtót. – Ez tűnt a legvalószínűbb magyarázatnak. – Találgattál? Biztosnak kellett lenned a dolgodban, hiszen meg is ölhettél volna. Jace megnyomta a gombot a falon. Ahogy a lift megint nekiindult, Clary összes csontja átvette a fülke remegését."

Azt hittem már végleg kinőttem ezekből a könyvekből, ugyanis eszem ágában sem volt elolvasni Cassandra Clare könyvét, főleg nem belevágni egy újabb sorozatba, mikor már így is annyit hagytam abba, hogy lassan már a fülemen folynak ki a félbehagyott történetek. De jött a film... már megint. Én nem tudom mi zajlik mostanában a filmiparban, de feltűnően sok urban-fantasy könyvet visznek mostanában a mozivászonra... több-kevesebb sikerrel. Ennek a történetnek a megismerése is csak egy unalmas vasárnap délutánnak volt köszönhető. Persze, nyilván tudtam, hogy létezik ez a könyv, hogy megjelent magyarul és a többi... de tényleg nem érdekelt. Aztán megláttam, hogy a elkészült a film, és mivel jobb ötletem nem volt, hát meggyőztem magam, hogy "nyelvszintentartás" céljából megéri megnézni ezt a valamit angolul, bevackolódni és rászánni a délután további részét .. hát, ööö... én így utólag már nem tudom. Azt volt benne az érdekes, hogy miközben néztem és - sokszor majdnem halálra untam magam - azon gondolkoztam, hogy ez biztos nem így lehet az eredeti történetben, mert valami látványosan hiányzik belőle... olyan volt mint az Alkonyat filmváltozata... szinte sikította, hogy ez nem így van, ez sem így történik, na ennek van valami mélyebb háttere, ez pedig nem következik abból a dologból, szóval lássuk be, ez így önmagában egy hülyeség. A film végére már annyira felhúztam magam, hogy tudtam: minden elvem, fogadalmam ellenére én ezt elolvasom, még akkor is, ha rá kell erőszakolnom a tudatomat egy újabb YA regényre. Meglepődtem, de ez könnyebben ment mint gondoltam... mit ki nem hoz egy vizsgaidőszak az emberből, nem? Komolyan, iszonyatosan jó érzés volt kicsit pihentetni az agyam a sok szakirodalom után egy ilyen típusú könyvvel, még úgy is, hogy a film után - bár sok minden elvárásom tényleg beigazolódni látszott - a regény sem tudott megnyert magának úgy igazán... Történetünk szerint van egy Clary nevű lány, aki éppen egy helyi szórakozóhelyre igyekszik legjobb barátja, Simon társaságában: azonban az éjszaka nem éppen úgy alakul ahogy azt ők ketten gondolták. Clary szemtanúja lesz egy raktárban elkövetett gyilkosságnak... csakhogy a résztvevőket rajta kívül senki sem látja. De otthon sincs minden rendben. A lány művészhajlamú édesanyja kijelenti, hogy a nyár hátralevő részét ők ketten, illetve a családjuk közeli barátja Luke, vidéken fogják tölteni. Kirobban egy veszekedés, Clary elviharzik otthonról egy zenekari előadásra... de újra felbukkan egy nagyon-nagyon jóképű srác arról az éjszakáról. Jace. Egy telefonhívás, egy eltűnt édesanya, egy feldúlt lakás, egy Clary-re támadó démon... egyre gyorsulnak az események, hamarosan pedig az Árnyvadászok világában találjuk magunkat. Clary lassan rádöbben, hogy egész eddigi élete hazugság volt, hogy ő nem egy egyszerű "mondén"... Árnyvadász vér folyik az ereiben, édesanyja nem az, akinek ismerte, és, hogy eddig egy olyan világban létezett, ami valójában egy hazugság: mert igenis léteznek a rémmesékből ismerte alakok... vámpírok, vérfarkasok, démonok, boszorkánymesterek és tündérek... és létezik egy másik otthon, Idris... ahová ő sorsa szerint tartozott volna.

Az Árnyvadászok intézetében megismeri Jace társait - Alec-et és Isabelle-t - valamint Hodge szerény személyét is, (akit egy különös átok köt az intézet falaihoz)... na meg az édesanyja valódi, igaz élettörténetét. Szépen lassan kiderül, hogy miért támadtak démonok az átlagosnak tűnő családjára, hogy miért titkolta előle Jocelyn valódi származását, hogy miért nincsenek meg az emlékei a démonvilágból látottakról, hogy ki Valentine valójában, és hogy pontosan mi is az a Végzet Kelyhe. Hogy összeálljon a teljes kép, Clary találkozik a Néma Testvérekkel, megismeri Magnus Bane-t és megpróbálja kideríteni, hogy hol tarthatják fogva az édesanyját... na és persze ami a legfontosabb, hova rejthették a Végzet Kelyhét... És, hogy a fő vonalat el ne feledjem... nem lenne ez egy tipikus urban-fantasy, ha hiányozna belőle a szerelmi bonyodalom a folytonos veszély és nyomozás mellett... a kérdés az, hogy ki kit szeret... és hogy ki kit szerethet... nyilvánvalóan nem lesz egyszerű romantikus is kaland. Hát, hát hát... Nekem annyira nem tetszett. Claryt különösképpen nem tudtam kedvelni, mert tipikus "Bella-szindrómában" szenvedő főhősnő volt: nyilván szinte első látásra beleszeret az árnyvadász Jace-be, de Simonra, a legjobb barátjára mégis állandóan féltékeny Isabelle jelenlétében. Az, hogy mi a nagy csavar, nyilván nem csattant nagyon, hiszen a filmet már láttam... a gond az volt, hogy a miért "miért lehetetlen ez a kapcsolat" fordulata már ott is könnyen kitalálható volt... a könyvben pedig egyenesen szájbarágós. És az a szomorú, hogy a következő részek ismerete nélkül is szinte már tudom, hogy mi lesz az úgymond megoldás/feloldás. Aztán ott vannak még a természetesen lehetséges főhősnői tulajdonságok: pici és törékeny, pont attól szép, hogy nem tudja, hogy szép vonások... és annak ellenére tud démont ölni, hogy valójában akkor találkozik vele testközelben először... hát miért is ne? Sajnos nagyon kiszámíthatónak találtam, de ami mentette az olvasást: a humora. A szarkazmus, az irónia, szerencsére feldobja az unalmasnak is látható párbeszédeket, és ez mindig visszahozta nekem ezt a regényt: a szereplők előszeretettel szólnak be egymásnak, talán Isabelle fanyar aranyköpéseit szerettem a leginkább. De még nem is volt szó Jace szentimentálisan romantikus jelleméről... mert ilyen nincs is. Valahogy nincs az a nagy, mindent elemésztő szerelem, csak úgy megtörténnek a dolgok... jó, volt, hogy nekem már túl nyálas volt, de nem bosszantó módon... Ez a ki kinek kell vonal szépen össze lett kuszálva, de végre nem volt annyira agyfárasztóan átlagos, és most itt plusz pont az írónőnek az Alec szálért... bár, hogy ezt hogyan fogja megoldani... azt mondjuk elképzelni nem tudom, de hajrá. (Ha csak nem úgy, amire már itt is célozgat, de akkor jól fogok mulatni).

Értem miért vitték filmre... vagyis próbálták... de ez még olvasva is csupán csak az egyszer elment kategóriát tudta meglovagolni. És zárásnak pár szó a moziverzióról. A főszereplő lány valami botrányosan katasztrofális, Lena Headey és Jonathan Rhys Meyers beleerőltetése elméletben jó húzásnak tűnhetett, de szegényeket inkább sajnáltam... az egyetlen értékelhető színész a Jace-t alakító fiatal srác volt, aki nem kimondottan jóképű, de a "van benne valami" jól illik rá... Nem vagyok benne biztos, hogy folytatni akarom ezt a sorozatot, aztán majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok... talán majd nyáron egy gyengébb pillanatomban megjön hozzá a kedvem.

Értékelés: 5/3

Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék… Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére.