CHARLOTTE BRONTE: JANE EYRE

„A fájdalom és a szerelem táplálta heves felindulás most már teljes hatalomra tört, uralkodni és diadalmaskodni akart, élni kívánt – és beszélni. – Igen is fáj a szívem, hogy el kell hagynom Thornfieldet. Szeretem Thornfieldet, mert itt legalább egy darabig szép, szabad, teljes életet éltem. Senki sem bántott, nem néztek keresztül rajtam, nem kellett alacsonyrendű szellemek társaságával beérnem, nem zártak ki az élet örömeiből. Belátom, hogy nincs más megoldás, el kell utaznom. De ez csak olyan, mint ahogy azt is tudja az ember, hogy meg kell halni. – Miért mondja, hogy nincs más megoldás? – kérdezte a férfi hirtelen.”

Jane Eyre. Közhely, de tényleg az egyik legszebb szerelemi regény a világon. Még általános iskolás voltam mikor teljesen véletlenül akadt a kezembe az egyik könyvesboltban. A lowoodi árva címmel akkor még nem jöttem rá, hogy pontosan mit is vettem meg, csak egyszerűen megtetszett az idézet a borító hátulján, lelkesen vittem haza. Annyi idős fejjel azért a Jane Eyre-ről, mint regényről természetesen már hallottam, ezért is ijedtem meg annyira mikor leesett, hogy mit is olvasok. Addig a tini lányregények és Harry Potter világában megrekedt kis agyam leblokkolt, hogy egy igazi, nagy és klasszikus könyvet falok éppen, de aztán túlléptem rajta, elengedtem és hagytam, hogy vigyen magával az első „felnőtt” olvasmányom. Azt hiszem ez a pozitív élmény elég rendesen rányomta a bélyeget a további időszakomra, hiszen ez után tört ki rajtam a Jane Austen-láz és kezdtem el egyre több időt tölteni hasonló regények társaságában, szépen lassan magam mögött hagyva a korosztályomnak szóló Wilson és Meg Cabot könyveket.

Nehezen értettem meg Jane személyiségét, de ma már teljesen kitisztult a kép: nem bennem volt kettősség, hanem az ő karakterében. Egyik részről egy visszahúzódó, önfeláldozó és merengő alkat, akit könnyű megsebezni vagy éppen átgyalogolni rajta. Másrészről viszont egy különleges, erőteljes érzelmeket leplező és erős nő, aki mindent képes megtenni azért, hogy végre megtalálja a boldogságot. A kicsi Jane sokat szenved, gyermekkorában minden szeretetet nélkülöz, nagynénje egy rideg zsarnok, unokatestvérei kegyetlen és elkényeztetett gyerekek… az egyetlen személy akitől némi szeretetsugár képes belépni az életébe az egyik szolgáló, aki később, a felnőtt életében is visszatér majd. Jane átkerül a Lowoodi bentlakásos iskola rideg és szabályoktól túlzsúfolt falai közé, itt találkozik Helennel, akiben megtalálja az igazi barátot. Később nevelőnőként kerül Thornfield Hallba, ahol az addig nyugodtnak tűnő élete 180 fokos fordulatot vesz…

Azt hiszem, ki lehet jelenteni, hogy Mr. Rochester az egyik legszebb férfifőszereplő a világirodalomban. Az írónő olyan homályosan és finoman szőtte össze a karakterét, hogy nincs az a nő, aki legalább egy icipicit ne szeretne bele a regény olvasása közben. Miután olvastam az Üvöltő szeleket is (Emily Bronte) úgy érzem, hogy a nővérek által megteremtett világok csodálatosak, kifejezőek, de közben mégis megfoghatatlanok… sodornak magukkal, lehetetlen kiszállni, majd hirtelen elillannak és mi ott állunk egyedül a semmiben. Pontosan ezért olyan különlegesek… hiszen mitől lenne olyan kiemelkedő egy nevelőnő története, ha maga a stílus nem lenne egyedülálló és mégis kiismerhetetlen?

Értékelés: 5/5

Jane Eyre, a csúnyácska, ám nemes lelkű és tiszta szívű lány története szívtelen rokonai kastélyában veszi kezdetét. Innen kísérhetjük végig életútját, amely kietlen árvaházak fagyos szobáin, gazdag paloták fényes termein és a XIX. Századi Anglia vadregényes tájain keresztül vezet. A bátor, megalkuvást nem tűrő Jane beleszeret munkaadójába,a gazdag Mr. Rochesterbe, aki viszonozza érzelmeit. A kor közvéleményére fittyet hányva úgy döntenek, hogy összeházasodnak. Ám a történt még csak ekkor veszi kezdetét igazán. Megdöbbentő titokra derül fény, amely, úgy tűnik, örökre megakadályozza a házasságot.