„Az éjszaka álmomban megint Manderleyben jártam. Mintha újra ott álltam volna a vasrácsos kapunál, amely a felhajtóhoz vezet. Sokáig álltam ott, nem tudtam bemenni, mert a kapu be volt zárva és még a láncot is keresztbe akasztották a rács előtt. Álmomban a kapust hívtam, de nem jött. És mikor jobban benéztem a rozsdás rácson keresztül, láttam, hogy az erdőőr kis háza üres. A kémény nem füstölt és az apró, rácsos ablakok szomorúan, elhagyatottan bámultak rám. Aztán, mint az álom lenni szokott, hirtelen természetfölötti erőm támadt, és mint valami szellem, mégis keresztülsuhantam a bezárt kapun.”
Tipikus dolog, hogy több mint 1 éven keresztül vadásztam erre a könyvre, mert egyszerűen sehol sem volt megkapható. Előjegyeztettem rá, eltelt rengeteg idő mire végre jött a levél, hogy egy darabot találtak, amit most meg lehet vásárolni. Persze régi, újrakötött, sárgalapú példány volt, ráadásul aranyáron, de gondoltam ennyit megér, meg is vettem. Tényleg megérte, de most nem is erről van szó. Az a jellemző, hogy ennyi idő után megszerzem, erre rá két hétre megjelenik új kiadásban… azt hittem a fejemet fogom a falba verni. Ez jó hír azoknak akik most szeretnék megvenni! Nem baj, a lényeg, hogy megvan, a sajátom és most is itt van mellettem, amíg írom a posztot. Imádom a régi könyvek illatát… Közel 70 éve jelent meg először a regény, de még ma is megszámlálhatatlan rajongója van, már az első kiadásakor sikerkönyv lett. Nehéz megfogalmazni, hogy pontosan milyen is: kicsit krimi, egy kicsit tündérmese, de közben szerelmi történet is. A narrátor egy utazás során ismeri meg a kicsit rideg, kicsit merev és kicsit Mr. Rochesterre emlékeztető Maximilian de Wintert. A férfi lassan, lépésről-lépésre engedi csak közel magához, a nyaralás végének közeledtével pedig megkéri a kezét. A nő örömmel hagyja ott társalkodónői szerepét és az elviselhetetlen Mrs. Van Hoppert, szerelmesen és izgalommal várja, hogy megpillantsa új otthonát, Manderleyt. Azt hiszem ezt az a ház amit mindig keresni fogok, és sohasem fogom megtalálni… mert egyszerűen egy ilyen tökéletes és gyönyörű hely nem létezhet.
Az újdonsül Mrs. de Winter beköltözik az ősi angol kastélyba, amely tele van lezárt szobákkal, furcsa és homályos folyosókkal, na meg itt-ott kísértetként feltűnő szolgálókkal. Hamarosan rájön, hogy valami nincs rendben: az előző asszony, Maxim első feleségének szelleme még mindig itt kísért a házban, nem foglalhatja el a helyét. Magát titkot szinte lehetetlen megfejteni, bár az írónő ad egy-két rejtett kulcsot a kezünkbe, amiket ha jókor és jó helyen használunk, talán a regény befejezése előtt megfejthetünk. A fiatal nő rengeteg kérdést tesz fel, amire sem ő, sem mi nem találjuk meg a megfelelő választ: keressük az okokat, de csak egyre nagyobb lesz a bonyodalom, csak még több kérdés halmozódik fel, a végére már úgy éreztem felrobbanok, ha nem tudom meg végre, hogy mi miért történik. Az a csodálatos, hogy hiába féltékeny és gyenge idegzetű a főhősnőnk, mégis szimpatizáltam, sőt azonosultam vele, végig szorítottam, hogy minden alakuljon jól és találja meg végre a megoldást… Ez az én könyvem!
Értékelés: 5/5
Nesztelen léptű inasok, pattogó tűz a könyvtár kandallójában, fehér damasztabrosz és ezüstkészlet a teázóasztalon, dédanyák képei a galérián - ez Manderley. Baljósan vöröslő rododendronok és temetőket idéző, sápadtkék hortenziák a kertben, a tenger vészjósló mormolása - ez is Manderley. A történetet elmesélő, mindvégig névtelen főszereplő, az új, érzékeny úrnő híven beszámol ennek az életnek a fonákjáról is: a titkos bűntudatról, a névtelen szorongásról, a rettegésről, ami ugyanúgy elválaszthatatlan Manderleytől, mint a kényelem és a fényűzés. A félelem mérgezi az itt élők lelkét: az új asszony a régi házvezetőnőtől, Mrs. Danverstől fél, még inkább a halott feleség, Rebecca kísértésétől -ám valójában attól retteg, hogy méltatlan lesz Manderleyhez, és el kell hagynia a kastélyt. A férj, Maxim de Winter a bűntett leleplezéstől és a botránytól retteg.
Eredeti cím: Rebecca
Kiadó: Gabo Kiadó, 2011
Fordította: Ruzitska Mária
448 oldal, 3990 Ft
0 Megjegyzések