DAVE EGGERS: AHOL A VADAK VÁRNAK

"Aztán Carol és a Bika addig ugrándoztak a csontokon, míg porrá nem zúzták őket. – Látod? – mondta Carol mosolyogva, idegesen lángoló szemekkel. – Nincs mitől tartanod. Csak por az egész. (...) Hisz az emberi faj csupán egy sóhaj e világ, és a valaha eljövendő világok hosszú, zengő-bongó álmában."

Kezdjük azzal, hogy az eredeti mesekönyv igazi klasszikusnak számít, de legjobb tudomásom szerint még mindig nem jelentették meg magyarul. Maurice Sendak mindösszesen 338 szavas, saját maga által illusztrált meséje osztatlan sikert aratott az amerikai gyerekek körében, de világszerte is több mint 19 millió példány kelt már el belőle 1963-as megjelenése óta. Kérdés, hogy nálunk miért nem talált még piacra. Lényeg a lényeg, a történet ezek után - nem meglepő módon - már több adaptációt is megért, a legismertebb talán a Spike Jonze rendezte filmadaptáció, ami egyébként nálunk is forgalomba került. Miután a film úgy-ahogy befutott, Dave Eggers a film alapján vitte tovább és írta meg a regényt - ami alapjáraton ugyebár a mesekönyv cselekményére támaszkodik, mégis mondhatjuk, hogy más: hiszen egy teljes könyv. Szóval ha úgy vesszük, ez a regény egy folyamat eredménye, csak most a megszokott felállással szemben visszafelé haladva született: Dave Eggers munkája a filmet vitte papírra, a film pedig a gyerekkönyvön alapult. Mivel nem adatott még meg a lehetőség, hogy az eredeti Sendak-féle verziót is megismerjem (csak képeket láttam belőle), sajnos nem tudom megállapítani, hogy a film pontosan mikor, hol és mennyire színezte és bővítette ki az eredeti történetet. De ettől eltekintve, ha csakis Eggers regényre fókuszálunk, akkor szerintem nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy ez az ő, saját műve, hiszen az eredeti mese alig pár mondatra épült, míg az író - bár ezt a rövid kis történetet felhasználva - egy több száz oldalas regényt alkotott az olvasóknak. Azaz, bár az eredeti inspiráció is természetesen ott lappang az újraírt történetben, Eggers mégis egy saját világot teremtett a mese továbbgondolásával, a saját képzeletével. Miután a filmet láttam - és meg is szerettem - kíváncsi lettem rá, hogy vajon milyen lehet ez a fantasyhoz hasonló, elvarázsolt, gyerekfőszereplős történet, a "filmből készült", írott verziójában. Lássuk, hogy mire jutottam. A történet középpontjában egy kisfiú, Max áll, akiről megtudjuk, hogy szülei nemrég elváltak, ez az új családi felállás pedig nincs jó hatással rá: édesanyja életében felbukkan egy új férfi, Gary, így aztán anyukája nem tud annyi időt szánni Max-re, mint amennyit ennyi idős korban egy kissrác igényelne. Nővérével sem éppen zökkenőmentes a testvéri viszony, ami talán a korkülönbségből és egymás elhanyagolásból is fakad: a lényeg, hogy Max egyre nehezebben viseli a figyelemhiányt, így aztán egyre komolyabb méreteket öltenek viselkedészavarai is.

Egyik nap még egy aranyos kisfiú, aki kortársaihoz hasonlóan eljátszik akár egymagában is, másnap már tombol, megharapja anyukáját, és egy vödör vízzel locsolja fel nővére hálószobáját, az ágyat, a falakat... miután vacsora nélküli szobafogságban tölti az esti büntetését, gondol egyet, és megszökik. Farkasjelmezt öltve, egy kis csónakban evezve nekivág a nagyvilágnak. Pontosabban a város lenne a cél, hogy édesapjához igyekezzen, azonban nyílt vízre sodródik elveszítve az útirányt, mígnem elérkezik egy különös szigethez, és kiköt a "Vad dolgok" földjén. Itt aztán a tudatlan Vadak királyának kiáltja ki magát, a szőrmókok pedig meg is koronázzák, és megkezdi - többnyire zsarnokoskodó - uralkodását. Uralkodása közben aztán komoly tanulási folyamaton megy át: rájön, hogy nem lehet mindig mindenkivel kedves és részrehajló, így fokozatosan rádöbben, hogy döntéseiért vállalnia kell a felelősséget. Távol az otthonától, a családjától... felfedezi magában is azt a láthatatlan, kis "vad dolgot". Azonban ezek a vad lények, nem is olyan édesek és imádnivalóak, mint ahogy azt első ránézésre gondolnánk a grafikák vagy éppen a filmbeli megjelenítésük alapján: teljes mértékben saját személyiséggel és akarattal rendelkeznek, akik Max uralkodásától várják a megoldást, a biztonságot, a csodát. Azonban az első napok hangulatos játszadozásai és kalandjai után lassan a vadak szigetén is beköszönt a csalódás első szele: Max nem okosabb, hozzáértőbb szőrös társainál, hiszen csak egy kisfiú, aki fázik, éhes, fáradt, magányos... aki attól fél, hogy egy nap a Vadak majd talán megeszik. Bár a történet szépen követi a filmből megismert cselekményt, Eggers mégis a sajátjává varázsolta át Max meséjét. Az író sokkal több figyelmet fordított a szereplőire, míg a film inkább csak Max személyiségére fókuszált. A Vadak is egyéniségek, akik az egyik pillanatban még barátok, játszanak, élvezik a sziget nyújtotta szabadságot, a másik pillanatban már őrjöngve törnek-zúznak, egymás ellenségei, és meg akarnak enni valakit... talán éppen a jelenlegi királyt. Megvannak a maguk furcsa szokásaik is... de erről inkább az olvasó tegye meg saját felfedezését, nem szeretném előre ledurrantani a meglepetéseket. Eggers olyannyira életre keltette a filmben kissé sablonossá vált Vadakat, hogy szinte már emberként kezeli őket... akik szőrös, vad formában léteznek ezen az eldugott kis szigeten.

Minden karaktere abszolút a valós emberek személyiségskáláján mozog, szinte tényleg elhiteti, hogy élnek. Bár a film jórészt a látvánnyal dolgozik és a hatást is inkább a megjelenített helyszínekkel - no meg a jól megválasztott zenékkel éri el (Arcade Fire - Wake up tökéletes választás), Eggers is színes, jól megjelenített képekkel dolgozik. Azonban ne feletjsük el megjegyezni, hogy ez a változat - a mesekönyvvel ellentétben - már nem kisgyerekeknek való, ezért is érzem túlzásnak a könyvborítóra felvésett 9 éves kortól 99-ig történt ajánlást. Ugyanis a regény cselekménye erőszakos és kissé ijesztő, nem kicsiknek való esti felolvasásra. A Vadak egyik pillanatról a másikra, ölelnivaló szőrös játszópajtásból váltanak át félelmetes ellenséggé, nem hiába kezd el félni Max is, hogy egyszer majd valamelyikük hasában végzi. Ettől függetlenül a történet és a mondanivaló többnyire tetszett: egy kisfiú, aki a figyelemhiány és a meg nem értettség, valamint a szabályok elől menekülve kitombolja magát a Vad barátival, azonban hamar ráébred, hogy nem ez az igazi boldogság, és lassan hazavágyik a mégiscsak vonzóbbnak tűnő otthonába. A még felelősségek nélküli gyerekkorba. Valóság vagy álom? Képzelt utazás a vadak birodalmába vagy valós kaland egy kisfiú életében? Ha a filmet élvezted, szerintem megéri esélyt adni a könyvnek is. De fiatal felnőtteknek, felnőtteknek... nem gyerekeknek.

Értékelés: 5/3.5

Fantasy, 9-99 éves korig. A nyolcéves Max izgő-mozgó, nyughatatlan gyerek. Úgy érzi, senki semtörődik vele, ezért egyre meredekebb csínyekkel hívja fel magára a figyelmet. Egyik este, büntetésből, vacsora nélkül a szobájába küldik. Max elkeseredésében magára ölti hófehér farkasjelmezét, és kirohan az éjszakába. A közeli tó partján elköt egy csónakot, amellyel egy különös szigetre jut, ahol gigászi méretű állatok élnek. Maxot a királyukká választják, és közösen elhatározzák: olyan világot építenek, ahol minden úgy történik, ahogyan ők akarják. De még maguk sem sejtik, hogy ez milyen borzalmakhoz vezet… Dave Eggers különös világú fantasy regénye Spike Jonze (A John Malkovich menet) azonos című filmjében elevenedik meg.