ELIZABETH GOUDGE: HOLDHERCEGNŐ

" Egy röpke pillanatig Maria úgy gondolta, egy kis fehér lovat látott, lobogó sörénnyel és farokkal, büszkén magasra emelt fejjel, amely mintha megtorpant volna röptében, mikor megpillantotta őt."

Tündérmese. Biztos, hogy 10-11 évesen imádtam volna. Most, hogy bent voltam a könyvtár, képtelen voltam neki ellenállni, bár volt bennem egy kis félsz, hogy a könyvtáros majd furcsán néz rám, mikor ezzel a kis meseregénnyel vonulok oda a kölcsönzőpulthoz, ezért diszkréten elrejtettem két szépirodalom közé, hátha így kevésbé feltűnő... lehet, hogy megvolt a véleménye, mindenesetre megkímélt a csodálkozó pillantásoktól, én meg lelkesen süllyesztettem bele a táskámba. Hát jobbkor nem is hozhattam volna magammal! Sikeresen összeszedtem egy jó kis vírust, ezért 4 napig kis sem ástam magam az ágyamat elborító papírzsepi halomból, ilyenkor pedig nem is kell jobb egy kis elvarázsolt, hercegnős mesénél... nem kell rajta sokat agyalni, csak szimplán elszórakoztat arra az időre amíg a kezemben van, kikapcsol, és legalább egy kicsit elfelejteti velem, hogy jelenleg alig kapok levegőt, és majdnem kiszakad a mandulám... Esküszöm gyógyító ereje van az ilyen olvasmányoknak!

Maria Merryweather árva. Nevelőnője, Miss Heliotrope, és Wiggins társaságában összecsomagol, és búcsút int Londonnak, hogy új életet kezdjen Holdszálláson, egyetlen élő rokona, a nagybátyja különös, ódon kastélyában. Maria nem is sejti, hogy csupa rejtély és varázslat az egész vidék, beleértve a birtok mellett elterülő falvat, Ezüstharmatot is. Régóta ül átok ezen a gyönyörű helyen: nem élhet békességben Ezüstharmat, Holdszállás, és a Fekete erdő népe... csak akkor szállhat vissza a rég eltűnt boldogság, ha eljön végre az igazi Holdhercegnő, aki bátorságával képes lesz megtörni ezt az átkot, és visszaállítani a régóta vágyott egyensúlyt az emberek között. Maria küldetésében segítőkre is akad: a helyi tiszteletes sok jó tanáccsal látja el a lányt, de a kalandok során mellette van Wrolf, a nagybácsi hatalmas kutyája (vagy oroszlánja?), Periwinkle, Maria leleményes kis pónilova, Serena, a mezei nyúl, akit Maria ment meg a Fekete erdő lakóinak karmai közül, Wiggins, a hiú spániel, valamint Zachariah, a kastély fekete macskája, aki hozza-viszi az üzeneteket. Ilyen segítőkkel az oldalán ki lenne gyáva? Sőt, ott van még Robin is, aki Maria képzeletbeli pajtása volt Londonban... és akiről kiderül, hogy sokkal valóságosabb, mint azt Miss Heliotrope valaha hitte...

Olvasás után megnéztem a Csupó Gábor rendezte filmváltozatot is. Nagy különbségek nincsenek, csupán apró eltérések: pár szereplőt elhagynak a könyvből, másokat pedig új vonásokkal ruháznak fel, így például a nagybácsi hírhedt nőgyűlölőként jelenik meg a vásznon, míg Miss Heliotrope egy hihetetlenül ostoba és idegesítő nőszemély benyomását kelti. A cselekményen sikeresen csavartak egy jót, így azért több izgalmat lopnak a történetbe mint ami eleve adott, a könyv kevésbé pörgős, sokkal inkább tündérmesés és kiszámítható. Szirupos és csöpögősen romantikus a befejezés, mindenki boldog és elégedett, ahogy az egy ilyen könyvtől el is várható, ennél többet nem ad, és nem is adhatna... Mindenkire rátalál a boldogság, kisüt a nap, helyreáll a rend, mindenki szeret mindenkit: azaz egy tipikus tündérmese az egész, ami egy kicsit hosszúra lett nyújtva... mindezek ellenére az egyetlen dolog amit hiányoltam, vagy inkább nehezményeztem, az a nyelvezet. Tudtam, hogy mit veszek a kezembe, ergo a történetbe nem akarok, és egyébként sem tudok belekötni, mert a maga műfajában aranyos, és szerethető. De a leírásokban pontosan ezért lehetne szárnyalni: kiszínezni, elvarázsolni mindent, és nyugodtan szárnyalni hagyni a képzeletet. Az elején viszont döcögősen rázódtam bele ebbe a bűvös hangulatba, valahogy nem kapott el egyszerre. Ennek ellenére tetszett, bár én inkább a filmre szavazok. A filmes borítót pedig most sem sikerült megszeretnem!

Értékelés: 5/4

Maria Merryweather idegenként kerül Holdföldére, ám a Holdhercegnő és csodálatos fehér lovalegendája hamar elvarázsolja. Elhatározza, hogy visszaállítja a völgy békéjét és boldogságát. Márpedig ha ő valamit elhatároz… – J. K. Rowling kedvenc könyve végre megjelenik magyarul is; a mozibemutatóval egy időben!