HENRY ALAIN-FOURNIER: A TITOKZATOS BIRTOK

" S valahányszor meghallottam egy-egy elnyújtott kiáltást a kihalt dombokon, a szívem riadtan verdesett, s repesve, mintha Meaulnes hangja lett volna, s engem hívna, hogy menjek utána az ismeretlen messzeségbe... "

Elég érdekesen jutottam hozzá, mivel jelenleg ez egy megszerezhetetlen könyv: új kiadása nincs, antikváriumokban ritkán fordul elő, szóval a legnagyobb esély az előjegyzéses beszerzésre van, hátha találnak itt-ott egy elkallódott példányt... hát türelmesen vártam én is, aztán szerencsére jött az e-mail, hogy mehetek érte, megvan! Huh, mennyire örültem neki. A gond csak az, hogy akkor még nem tudtam, hogy ez a regény két fordításban, és két címmel is megjelent: a fent látható titokzatos, illetve Az ismeretlen birtok címen is. Én csak az előbbit ismertem, ezért ezt kerestem. Megvettem, elolvastam, beleszerettem és feltettem a polcra... hát igen, csakhogy az egyik nagytakarítás alkalmával felfedeztem, hogy bizony nekünk Az ismeretlen birtok (igen, ezen a címen) már réges-rég megvolt... ráadásul két példányban. Ilyenkor iszonyat bosszantó, hogy rájössz, teljesen feleslegesen küzdöttél valamiért, ami már a tiéd, csak te nem tudtál róla. Egyébként a két fordítás között van némi különbség, én most a Végh György-féléről mesélek, nekem az sokkal jobban tetszett... varázslatosabb!

Más az elbeszélőnk, és más a főszereplőnk. A történet középpontjában Augustin Meaulnes áll, aki egy különös éjszakán eltéved az otthonához közeli erdőben, de nem sokkal később egy titokzatos birtokon találja magát, ahol különösebbnél különösebb emberek éppen egy ünnepségen vesznek részt. Végigsétál a birtokon álló elvarázsolt kastély folyosóin, amikor meghallja egy gyönyörű lány zongorajátékát... nem tudja, álmodik, vagy valóban ébren van? De az idő gyorsan repül, és Meaulnes-nek el kell hagynia ezt a rejtélyes helyet, hogy visszatérjen az addigi életéhez... ami egy ilyen kaland után már elviselhetetlenül unalmas marad a szemében mindörökre. Nem tud szabadulni a birtok (és persze a lány) varázsától, minden gondolata visszahúzza... elhatározza, hogy megkeresi az odavezető utat, ebben segítője a legjobb barátja - a mi mesélőnk - Francois Seurel lesz. De az emlékképek sokkal szebbek, mint maga a valóság... a visszatérés nem hozza el a várt boldogságot.

Alain-Fournier regénye egy tündérmeséhez hasonlít. De közben sokkal több is ennél. A gyermek -és felnőttkor mezsgyéjén egyensúlyozik, miközben megteremt egy érzékeny, gyönyörű, és törékeny világot, ami egy óvatlan érintéstől azonnal darabjaira hullhat. Meaulnes a tökéletességet, a gyermeki álmait kergeti, ezektől képtelen elszakadni... mikor Seurel felnőttként megtalálja ezt az idilli világot, azt hiszi segíthet barátja nyughatatlan lelkén, és végre boldognak tudhatja őt. Ám téved. Meaulnes nem tud mit kezdeni az érzéssel, hiszen hirtelen mindent megkap, amire valaha vágyott, amiért éveken át megállíthatatlanul küzdött... és drasztikus lépést tesz. A szereplőkkel együtt mi is a képzelet és valóság között lebegünk, nem lehet megragadni, hogy mi az igaz, és mi csupán csak álom. És mi a tanulság egy ilyen elvarázsolt történetben? Hogy meg kell látnunk a gyermekkori vágyak és a valóság, a felnőttkor között feszülő, sokszor áthidalhatatlan ellentétet, és fel kell néha adni bizonyos kívánságokat ahhoz, hogy megtalálhassuk az igazi boldogságot, az igazi világban.

Értékelés: 5/5

Alain-Fournier gyönyörű, nosztalgikus regénye egyike az európai nagyromantika utolsófellobbanásainak, vagy talán előfutára egy soha ki nem teljesedett kisérletnek, amely magasabb szinten, modernül, lélekelemző módszerrel próbálta újjáteremteni a romantikát… Alain-Fournier – aki huszonnyolc évesen, az első világháború legelső áldozatai között esett el – nem a valóságot légiesíti álommá, hanem az álmot varázsolja valósággá, hiszen a gyereklélekben – Augustin Meaulnes és a kicsi Seurel képzeletében – álom és valóság egy, az álom a tapintható valóság elevenségével él és követel, s a mindennapi valóságot álommá színezi a misztériumot sejtő, a játékot komolyan megélő gyerekfantázia… Augustin Meaulnes egy éjszaka eltéved, és rábukkan a titokzatos birtokra. Csodálatos élményekkel és egy kamasz-szerelem gyötrő-gyönyörű terhével tér haza. Esztendőkön át keresi hiába a titokzatos birtokot. Felnőtt korában aztán az élet felkínálja neki a gyerekkor csodáját, de az már felnőtt valósággá szikárul, nem lombosítja többé a másik valóság, a gyerekkor mese-valósága… Elfut az élet csodája elől az álom-csoda után, de nem lelheti fel soha, hiszen gyerekkorával az is eltűnt visszahozhatatlanul…