BECCA FITZPATRICK: SILENCE

"– Immár csak egyetlen dologban vagyok biztos – felelte, és megfordult; a szeme tiszta fekete. – Abban, hogy teérted bármit megtennék, még akkor is, ha ezért az ösztöneimmel, a saját természetemmel kell szembeszállnom. Mindenemet, a lelkemet is a kezedbe tenném. Ha ez nem szerelem, hát akkor is ez a legtöbb, amit adhatok."

Senki ne kérdezze tőlem, hogy ezt miért, mikor, hogyan és amúgy is... mert fogalmam sincs. Lényeg a lényeg, hogy megkaptam, és valamiért belekezdtem. Az első két részt már jó régen olvastam, és hát már akkor sem volt benne meg azaz igazán szükséges plusz... csak olyan átlagos urban fantasy volt, a félreértések elkerülése végett, jelen esetben is természetfeletti egyedekkel. Adott volt egy átlagos lány, aki találkozik egy hihetetlenül vonzó na meg persze titokzatos sráccal, akiről már az első részben kiderül, hogy voltaképpen egy angyal. Nem vámpír, angyal... jaja. Aztán egyre furább dolgok kezdenek történni, és ezek a második kötetre csúcsosodnak ki, ugyanis Norát akkor látjuk utoljára, amikor a helyi vidámpark elvarázsolt kastélyában üldözik, rálőnek és a többi. Na, hát a Silence ott folytatódik, ahol az előző rész véget ér. A nagy gond nekem ott volt, hogy a pontos részletekre már egyáltalán nem emlékeztem, szóval az új információkból próbáltam összerakni a képet... és ha nem jut eszedbe egy olvasott regény története... az szerintem már jelent valamit. Mindenesetre itt még nem adtam fel, úgyhogy továbblépve az első fejezetek homályán, folytattam a dolgot, bár sokszor elgondolkoztam közben, hogy ez tényleg nekem való lenne? Egyre többet agyalok azon, hogy mennyit változhat az ízlésünk akár rövidebb idő alatt is: régen odavoltam a vörös pöttyös könyvekért, és eszembe nem jutott igazi fantasy vagy sci-fi regény után nyúlni... bezzeg most. Olyan könyveket pakolok a kívánságlistámra, amit mondjuk egy évvel ezelőtt sose tettem volna, mert szó szerint kívül estek a komfortzónámon... Szóval mostanában gondolkozok sokat azon, hogy előfordulhat: már nem nekem szólnak az urban fantasyk? Nahát. A történet szerint Nora éjszaka egy temetőben ébred, de fogalma sincs arról, hogy miért és hogyan került oda, az egyetlen dolog amire koncentrálni tud: a félelem. Elmenekül a temető őre elől, védekezni próbál a rendőrnyomozó segítsége ellen, végül teljesen kimerülten esik össze: a kórházban tér magától.

Lassan megtudja az igazságot, mégpedig azt, hogy 3 hónapig senki sem tudta, hogy hol és merre járt, mert elrabolták... és ha ez nem lenne elég, az emlékeit is elvesztette, fogalma sincs, hogy ki tartotta fogva vagy hogy mi történt vele az eltelt idő alatt. És akikben megbízik, mintha titkolnának valamit. Édesanyja és a legjobb barátnője Vee sem teljesen őszinte, valamit rejtegetnek előle... és ott van még az új "apuka" kérdése is, ugyanis még Nora távollétében az anyukája és Marcie (a legutálatosabb lány a Földön Nora szerint) elvált apja randizgatni kezdtek... és valami nem stimmel a férfival. Aztán ott van még az az érzés is: valaki, egy sötét szempár kísérti Norát, a gond csak az, hogy nem tudja kihez is tartoznak... aztán egy éjszaka különös esetnek lesz szemtanúja. Egy csapat srác erőszakkal akar kényszeríteni egy fiatal fiút, hogy esküdjön... valamire, amit Nora nem ért... és aki rosszkor van rossz helyen. De az utolsó pillanatban megérkezik a megmentő: Jev. Norának azaz érzése támad, hogy bár a srác tagadja, ismerték egymást, valamikor régen. Közben szembe kell néznie az osztálytársakkal, a régi életével, a különös módon a szobájában hagyott fenyegető levéllel, egy régi barát különös felbukkanásával... egyszóval egy jó nagy káosszal, amiben úgy tűnik senki sem lesz segítségére... vagy talán mégis... mert Jev hamarosan újra megjelenik majd. Hát ööö, hát ööö... nem mondom, hogy rossz volt. Inkább kicsit vontatott. Oké, persze könnyű ítélkezni látatlanban, hiszen honnan is tudhatnám, hogy milyen egy amnézia: de Nora agya bosszantóan lassan működött... mi olvasók már nagyjából 150 oldallal előbb rájövünk arra, ami neki csak utána esik le, hogy aztán jó nagyot puffanjon. Szóval, néha elég idegesítő volt. A szereplők nagyjából hasonlóak mint az első két részben, a változás annyi, hogy bekerül a képbe egy új főgonosz, akit eddig, csak emlegettek: a Fekete Kéz. Most komolyan... mi ez a név? Félek, hogy ez az elnevezés arra volt kitalálva, hogy nagyon misztikus és ijesztő legyen... mert mégis csak tőle retteg a fél világ. Hát, lehet, hogy velem van a baj, de én ahányszor csak olvastam, majdnem elröhögtem magam. Aztán ott van még Nora kérdése: annak ellenére, hogy kb. fél évre visszamenőleg szinte semmire sem emlékszik az életéből, ráadásul, tudja, hogy elrabolták és a tettes nincs meg... na szóval ennek ellenére, állandóan egyedül mászkál, megszökik és hasonlók.

Folt először nincs is képben, Nora sem emlékszik rá, csak néha-néha robban a fejében egy emlékkép: de nem tudja kihez és mihez kötni... és amúgy meg mindenki csak hátráltatja ebben. Összességében nem tudom, hogy állok én ezzel... most már csak egy rész van hátra, nem adhatom fel, de annak ellenére, hogy megint egy fontos döntésnél ér majd véget ez a könyv, nem igazán csigázott fel a folytatás... mert elég egyértelmű, hogy mi lesz a történet befejezése: vagyis eléggé meglepődnék, ha nem az amire én gondolok. Folt és Nora kapcsolata nem rossz, de nem is az igazi... Nora anyja idegesítő, Hanket és Marcie-t felrúgná az ember, Vee is az agyamra ment... szóval, ha úgy nézzük, nincs kiért olvasnom a folytatást... de mivel szeretem a kihívásokat, magamat ismerve be fogom fejezni, csak hogy végén leírhassam: én megmondtam.

Értékelés: 5/3

HA MÁR CSAK A CSEND MARAD, HALLATSZIK VÉGRE AZ IGAZSÁG HANGJA IS? Nora Grey nem emlékszik élete elmúlt öt hónapjára. Azután, hogy egy temetőben ébred, és megtudja: hetekig keresték, megpróbálja életét visszazökkenteni a régi kerékvágásba. Iskolába jár, legjobb barátnőjével, Vee-vel lóg, igyekszik elkerülni édesanyja ijesztő új pasiját. Csakhogy néha megszólal a fejében egy hang, egy idegen gondolat, amelyet nem képes megérteni. Látomásaiban angyalszárnyak jelennek meg és földöntúli lények, akiknek semmi dolguk Nora életében. És ott van az a lerázhatatlan érzés is, hogy egy része mintha hiányozna. Aztán Nora és egy szexi idegen útja keresztezi egymást, és a lányban feltámad a megmagyarázhatatlan vonzalom. Úgy tűnik, minden kérdésére nála van a válasz… és nála van Nora szíve is. Minden egyes perc, amit együtt töltenek, egyre hevesebb – és Nora végül rádöbben, közel áll hozzá, hogy szerelembe essen. Ismét.