VIRGINIA WOOLF: A VILÁGÍTÓTORONY

"Különös, gondolta, hogyan fordul az ember, ha egyedül van, a dolgok, az élettelen tárgyak felé, a fák, a folyók, virágok felé; mintha kifejeznék az embert, mintha eggyé válnának vele, mintha ismernék, bizonyos értelemben mintha azonosak volnának vele…"

Számottevő cselekmény hiányában nehéz dolog megállapítani, hogy pontosan miről is szól Virginia Woolf regénye. A történet egy családról szól, közben mégis inkább egy bizonyos skóciai ház köré szövődnek a szálak: ebben a nyaralóban lüktet az élet, a nagy Ramsay família és meghívott vendégei által a falak közé beköltözik a napfény, hogy későbbi távozásukkal az egész épület csak a meg nem élt álmok feledésbe merülő mauzóleuma maradjon. Idő szempontjából csak 2 napról beszélünk, köztük pedig 10 év telik el. Az első nap alkalmával bepillantást nyerünk Mrs. Ramsay és a többi szereplő mindennapjaiba: van családanya, akinek minden idejét és gondolatát a gyermekkel való "törődés" tölti ki (holott gyermekei félnek tőle és nem szeretik), akad álmodozó fiatal lány, tehetséges festőművész, a világítótoronyhoz tervezett kirándulásra vágyakozó kisfiú, a saját tehetségéről elmélkedő filozófus, botanikus, valamint idősödő költő is. Mindegyikük más, önálló személyiség, mindannyian másért küzdenek és másra vágynak. Egyedül a közös étkezések alkalmával láthatjuk csak őket együtt, és mégis, ezek az úgymond találkozások is mindig kudarcba fulladnak, a levegő szinte vibrál a feszültségtől. Valahogyan az idő múlása viszi előre az egész regényt, a 2 nap közötti szakadékot pedig a világítótorony, mint egy örökké űzött, kívánt álom hidalja át. A család hosszú ideje beszéli már, hogy egy délután végre kilátogatnak ehhez a világítótoronyhoz, de hiába, nem valósul meg, és van olyan szereplő, aki már soha nem is teheti meg majd ezt az utat.

Kitör az első világháború. A nyaraló gondnokához hamarosan levél érkezik, hogy a társaság - többé kevésbé - a visszatérést tervezi . Az idő múlása és a háború magával vonzott változásai a házon is leteszik kézjegyüket, a lassú elmúlás nyoma jól megfigyelhető. Az élőket kísérti a hiányzó személy(ek) emléke, mégis, egy új esélyt kapnak, hogy végre beteljesítsék azokat a vágyakat, amiket évekkel korábban hiába hajszoltak: Lily Brisco végre megörökítheti azt a festményt, ami hiábavaló próbálkozás volt a régi nyaralásakor, James és Cam pedig talán végre eljuthat az áhított világítótoronyhoz, talán megvalósulhat az, ami a regény első mondatában elhangzik. Egyébként fontos megemlíteni, hogy Lily az aki előlép a legfontosabb szereplővé, az ő visszaemlékezéseiből rakjuk össze a történet apró darabkáit. És még mindig az idő, pontosabban a változás a leglényegesebb; az elmúlás és az emlékezet párhuzama jól megfigyelhető a szereplőkön, visszatekintve számos dolog idealizálódik és megszépül az emberekben, mindig több jóra és szépre gondolunk vissza, a kellemetlen dolgokat pedig elsikáljuk. Virginia Woolf időszerkesztés szempontjából bravúrosat alkotott, 1-1 nap alatt élettörténeteket ismerünk meg. Fontos megemlíteni, hogy a művészet is kiemelkedő szerephez jut a regényben, bár ez nem olyan meglepő, a karaktereken jól látható, hogy van összekötő kapocs: költő, festő, filozófus... személyiség szempontjából, viszont nehéz bárkit is kiemelni. Mrs. Ramsay nem az a tipikusan szerethető karakter, a gyermekeit elnyomja, a férjét mondhatni semmibe veszi, mindenkinek csak dirigál, minden csak úgy jó, csak úgy helyes ahogy azt ő elképzeli.

Tény, hogy Woolf nem egy könnyű olvasmány. Tudom, hogy a legtöbben azt javasolják, hogy a Flush című kisregényével érdemes kezdeni, én mégis A világítótoronynak ugrottam neki. Nem lehet rajta átszáguldani, a szereplőket nem közvetlenül, hanem egymás szemszögéből ismerjük meg, de ezek a vélemények is eltérőek, ellentmondásosak. Megpróbál arra figyelmeztetni, hogy milyen az, ha valaki örökké csakis a múltban képes élni, nem tudja elengedni a vágyait, és nem veszi észre, hogy közben a jelen lehetőségei elsétálnak mellette. Woolf mestere a leírásoknak, egy-egy gondolat csodás kibontásának... sok-sok idézetet lehetne kigyűjteni a könyvből. Ami probléma volt, az a fordítás. Tandori nem egyszerű. Volt, hogy egy-egy részbe túlságosan is belebonyolódott, így aztán nekem sem volt elég az egyszeri olvasás, többször át kellett rágnom magam a mondaton, hogy megértsem pontosan miről is van itt szó. Most, hogy az Európa ismét elkezdte kiadni Woolf könyveit - amit nagyon jól tesznek, mert a régebbi kötetek lassan eltűntek a könyvesboltok polcairól - talán meg lehetne próbálni, hogy újrafordítják őket. Azt hallottam, hogy a Flush például ezért jóval könnyebb, mert az ugyebár nem Tandori... hát nem tudom, lehet, hogy csak megszokás kérdése az egész, a Mrs. Dalloway például már jóval könnyebben, gördülékenyebben ment, talán csak meg kell szokni a stílust, és ha rááll a szemünk/fülünk/agyunk, akkor már sokkal élvezhetőbb lesz az egész olvasás. Mindenesetre egy kellemes élményként maradt meg az első találkozás Virginia Woolf művészetével.

Értékelés: 5/4

Egy népes angol polgárcsalád egy skóciai szigeten tölti a nyarakat. Mr. Ramsay, a hóbortos, zsarnoki apa pihenés közben is a karrierjén rágódik, úgy érzi, tudósi pályáján nem jut már előbbre, s bosszúból a környezetét terrorizálja. Kisfiának, Jamesnek egyetlen vágya, hogy kivitorlázhassanak a közeli világítótoronyhoz, az út azonban rendre elmarad, mert apja kinyilvánítja: nincs és nem is lesz ahhoz való időjárás. Mrs. Ramsay, a konvencionális feleség és anya, a hétköznapi élet zavartalanságára ügyelő asszony, a férj, a gyerekek, a barátok érzékenységének villámhárítója, úgy tetszik, hiába próbál harmóniát teremteni. A világítorony elérhetetlen álomként ködlik a tengeren. Mint ahogy kivitelezhetetlennek tűnik vendégük, a fiatal festőnő, Lily Briscoe terve is: elkészíteni Mrs. Ramsay portréját, megragadni, talán csak egyetlen vonással, ennek a lenyűgöző teremtésnek a lényegét.Múlik az idő. Felnőnek a gyerekek, megfogyatkozik a társaság. Közbeszól a nagy háború, a nyaraló sokáig lakatlanul áll. S amikor hosszú évek után ismét visszatérnek, már minden más. James nagy fiú, Mrs. Ramsay nincs többé. Újra lehet-e vajon élni elszállt reményeket, meg lehet-e valósítani hamvukba holt becsvágyakat? Teremthető-e kapocs az elsodort régi világ és az új között?Az írónő egyik legszebb s minden bizonnyal legmeghatóbb regényét tartja kezében az olvasó.Virginia Woolf (1882–1941) a modern angol próza, a lélektani regény, a tudatfolyam-technika egyik megteremtője és legnagyobb hatású művelője, a Bloomsbury-kör nevű irodalmi csoport alapítója, amelyben a XX. század első felének legjelesebb angol művészei és tudósai (T. S. Eliot, E. M. Forster, Lytton Strachey, J. M. Keynes) tevékenykedtek. Fontosabb regényei: Mrs. Dalloway (1925), A világítótorony (1927), Orlando (1928), Hullámok (1931), Felvonások között (1941).