SARAH BLAKLEY-CARTWRIGHT: A LÁNY ÉS A FARKAS

" Egyébként a lányok úgy tettek, mintha Henry egyáltalán nem hatott volna rájuk, és magabiztosan folytatták a beszélgetést. Amilyen közel voltak, érezték, hogy a vonzalmuk elismerésével sebezhetőek lennének. Máskülönben pedig így minden lány úgy érezte, megtarthatja magának Henryt. Valerie nem tehetett róla, de azon gondolkozott, az ő reakciója miért más? Igaz, hogy jóképű, elbűvölő, magas és kedves, de ebbe ő nem szédült bele. - Remélem, nem feledkeztek meg arról, hogy kik jönnek ma! - kötekedett Valerie. - Néhányuknak muszáj csinosnak lennie - szólt Lucie. - A nagy számok törvénye szerint. A lányok összenéztek, és megfogták egymás kezét. Egyszerre ugrándoztak fel-le. Szabadok voltak éjszakára. És Daggorhornban egy éjszakányi szabadság mindennel felért."

Miért kell nekem mindig az amit a legtöbben már lehúztak? Néha úgy érzem szívatom saját magam, de egyszerűen muszáj megszereznem azokat a példányokat amikről valami rosszat olvastam, lehet, hogy mazochista lettem?! A lényeg, hogy erről a regényről sem láttam túl sok szép és jó véleményt, na gondoltam, én azért adok neki egy esély, ha már előtte is annyi hasonló cipőben járó darabbal megtettem. A legjobb példa az ilyen szituációkra: Csitt, csitt. Tudom, elég bátor dolog volt akkor beletenyerelnem, de megtettem és egyáltalán nem bántam meg, sőt... nekem nagyon-nagyon tetszett. Aztán jött a The Dark Divine - Fekete bárány (amiről még nem írtam), de erről majd később, röviden annyi, hogy neki már nem volt akkora sikere nálam sem. Szóval így jött a képbe ez a regény is, ne meg persze volt még egy plusz nyomatékom is az olvasásra: a film. Nagyon meg akartam nézni, sőt el is kezdtem, de aztán nem fejeztem be, előbb a könyvet akartam. Azóta már azt is láttam...

Piroska és a farkas modern változata. Úgy látom az írók kezdenek kifogyni a vámpír-angyal-tündér-farkas vonalból és most a régi meséket bújtatják új köntösbe... több-kevesebb sikerrel. Piroska és a farkas történetét kiskoromban nagyon szerettem, elég érdekes egy ilyen átirat, könnyen beletörhet a bicskája annak aki belekezd... de hát mit lehet tenni, kell valami új is, ha az urban-fantasy vonal már lerágott csontnak minősül. Lehet, hogy új sorozat van kialakulóban, mostantól éljenek a régi mesék? Most jelent meg magyarul az Éjféli bál is, ami a Széttáncolt cipellők c. mesét vette górcső alá, kíváncsian várom a többit is!:) Most azonban A lány és a farkas a téma, ami sok negatív beszámoló után, nagyon pozitív csalódás volt. Azt hiszem ez a jobb felállás: van amikor egy könyvet annyira felpontoznak és híresztelnek, hogy valami brutálisan nagy villanásra számítunk tőle, amiről aztán olvasás közben kiderül, hogy tényleg jó, de nem annyira, mint amire számítottunk így egy kissé keserű szájízzel tesszük félre. Aztán van a gyakoribb jelenség amikor lehúzzák az adott regényt, és ettől egy pozitív csalódás lesz az olvasás. Nekem ez most pontosan ilyen volt.

" A fiúk fogócskáztak, lökdösődtek, rángatták egymás ingét, fiatal testük feléledni érzett az egész napi merev munka után. Magukba szívták a szabad levegő hűvösét, érezték, ahogy durva kezük mozog a halott esti levegőben, amely homályos volt a széna porától. Miután végeztek az utolsó kazallal, Valerie látta, hogy Peter a zsákjáért hajol, hogy elmenjen. Most vagy soha. - Peter... A fiú felegyenesedett, a háta olyan volt Valerie előtt, akár egy fal. Aztán lassan felé fordította az arcát, és a szemébe nézett. A pillantása úgy hasított belé, akár egy kés. Mielőtt meggondolhatta volna magát, Valerie megkérdezte: - Emlékszel... Peter felé lépett. A lány érezte, hogy forróság csap fel kettejük között. - Hogy felejthetném el? Valerie elgyengült az örömtől. Az Elöljáró a kürtjébe fújt a rozsdás, csillogó földön, jelezve, hogy vége a napnak, és kezdődhet a tábortűz. Peter még egy pillanatig a lány szemébe nézett, aztán megfordult és elsétált. Valerie a szekérderékon állva figyelte, ahogy eltűnik a fák között."

Mesének nagyszerű. Főleg így nyáron egy délutánra. Engem teljesen kikapcsolt, imádtam ezt a különös és kicsit nyomasztó hangulatot ami körbevette az egész cselekményt. Mivel a film elejét már ez olvasás előtt láttam, végig előttem voltak a szereplők, na meg maga az egész környezet is. A filmben Catherine H. nagyon jó képi világot álmodott a történethez, azt hiszem ezt látnom kellett az olvasás előtt, valahogy megadta azt a pluszt, ami hiányzott volna, hogy átjöjjön az egész regény hangulata. Már több helyen olvastam és több embertől hallottam, hogy nem tudták kitalálni ki is a Farkas. Sajnos én tudtam, szóval így az izgalom nekem elveszett, hála egy kedves barátomnak azóta is... sajnos nem volt elég gyors a kezem, hogy betakarjam fülem... volt titok, nincs titok. De emiatt nem haragudhatok a könyvre, próbáltam ettől elvonatkoztatni, sőt elfelejteni is, hogy én ezt bizony már tudom, de nem nagyon ment. Helyette elkezdtem megfigyelni azokat az apró jeleket és utalásokat ami alapján az, aki nem tudja ki rejlik a Farkas álcája mögött, rájöhet a titokra. Egész jól... szerintem kitalálható... ha nagyon figyelünk mindenre.

Kedvenc szereplőm nem lett, sőt ami nagyon zavart, hogy nem tudtam elvonatkoztatni a Petert játszó színésztől, aki bizony nekem nagyon nem jön be, ettől aztán a könyvben sem hozta azt az átütő karaktert ami miatt megkedvelhetném vagy neki szurkolhatnék. Henry annál inkább. Oké, igen, most lehet hüledezni, de szerintem sokkal aranyosabb feje van, emiatt a könyvben is inkább hozzá húztam. (Igen, bocs, bocs, rossz szokás, hogy a film után már azok az arcok lebegnek a szemem előtt, de nem tudok róla leszokni.) Valerie alakja sem vett le a lábamról, nem nagyon tudok azonosulni az olyan szereplőkkel akik két pasi között ingadoznak, ami itt aztán tényleg jól kidomborodik bizonyos részekben. Az egyik pillanatban még azon ábrándozik, hogy milyen boldog élete lehetne Henry mellett és hagyja, hogy a fiú megcsókolja a nyakát, a 5 sorral lejjebb meg már Peter karjaiba rohan. Most akkor mi van? Kiakasztanak a határozatlan emberek, jelen esetben karakterek. A többiek meg elég felejthetőek... de mégis adnak egy kerek egészet. Mesének nagyon jó, szerelmi történetnek már kevésbé... nyári délutánra tökéletes választás, nincs is jobb mint elveszni egy ilyen elvarázsolt világban.

Értékelés: 5/4

A kovács feleségül venné. A faragó megszöktetné. A vérfarkas szeretné magához hasonlóváváltoztatni. Valerie nővére szép volt, kedves és bájos. Most halott. Henry, a kovács jóképű fia próbálja megvigasztalni a lányt, de az ő vad szíve másért dobog: a számkivetett favágóért, Peterért, aki új életet kínál Valerie-nek, távol az otthonától. A nővére erőszakos halála után Valerie világán irányíthatatlan erők lesznek úrrá. A Farkast már generációk óta havi áldozattal tartják távol maguktól. De most senki sincs biztonságban. Amikor egy tapasztalt farkasvadász érkezik a faluba, az emberek megtudják, hogy a lény közöttük él - a faluban bárki lehet. Hamarosan kiderül, hogy Valerie az egyetlen, aki hallja a teremtmény hangját. A Farkas azt mondja, oda kell adnia magát, mielőtt a vörös hold elfogy... vagy mindenki meghal, akit szeret.