"POINT ZÉRO DES ROUTES DE FRANCE.
– Mademoiselle Oliphant – szólal meg St. Clair ünnepélyesen. – Ezek a szavak azt jelentik, hogy „Franciaország útjainak nulla kilométerpontja”. Más néven, ez az a pont, ahonnan Franciaország összes távolságát mérik. – Megköszörüli a torkát. – Ahol minden elkezdődik. Ránézek. Mosolyog. – Üdv Párizsban, Anna! Örülök, hogy itt vagy."
Nem tudom mi jött rám, hogy pont most olvastam el ezt a lányos, kissé tinitörténetet, de megtettem, úgyhogy mesélek is róla, ígérem, rövid leszek. Nos, egyetlen okom volt... pontosabban kettő: régóta ott lapult már a tabletemen ebook formátumban olvasásra várva, másrészt iszonyatosan vágytam valami francia, könnyű mesére. Gondoltam eljött az ideje, hogy megpróbálkozzunk egymással, és így utólag nem volt ez olyan rossz döntés. Először is, adott egy fiatal amerikai lány, Anna, aki utolsó gimnazista évét, az apai szigor nyomása alatt "kénytelen" Párizsban tölteni. Nekem egy valóra vált álomként hangzik, Annának ellenben inkább büntetés... persze csak a kezdetetek kezdetén. Szóval goodbye USA, bonjour Paris! Anna máris egyedül találja magát a kollégiumi szobájában, de hamarosan jönnek a barátok: először is a szomszéd szobában lakó lány, Mer, aki magas, szőke, sportos, és nem mellesleg lelkes Beatles rajongó. Voltaképpen Anna neki köszönheti majdani baráti körét is, ugyis Mer-nek köszönhetően megismeri a nagyszájú Rashmit, a művész Josht valamit Étienne St.Clairt is, akiért nem mellesleg a gimi tinilányainak 90%-a él-hal... a maradék pedig nyilvánvalóan vak vagy pedig gyengén látó. Szóval Anna hamarosan megtalálja helyét a suliban, ami a Franciaországba szakadt amerikai diákok főhadiszállása, barátai pedig megmutatják, és fokozatosan, de meg is szerettetik vele Párizst. Ez utóbbi miatt volt érdemes végigrágnom magam ezen a néhol csöpögős lányregényen. Mert vannak itt macskaköves utcák, Szajna, Notre-Dame, hangulatos éjszakai kivilágítás, klasszikus kávéházak és csodálatos cukrászdák... szóval szívem szerint vettem volna a bőröndöm és indultam volna, hogy mindezt első kézből megtapasztaljam. De maradtam, úgyhogy végül befejezem ezt a beszámolót is, ahelyett, hogy valamelyik kis párizsi hídon andalogva falnám a croissant. Természetesen ez a regény attól függetlenül, hogy a világ egyik legcsodálatosabb városát adja díszletül, olyan általános dolgokról szól, mint a beilleszkedés, a saját jövőnk tervezése, a pályaválasztás, a barátság, a szerelem, a szerelem-barátság kombinációja, az iskolai hierarchia, a félreértések, az egymás mellett elbeszélések, a család... és még bőven lehetne folytatni.
Klisésnek tűnik? Bizony sokszor éreztem, hogy igen... kissé az. De ettől függetlenül aranyos is. Tele van ez a történet általános és/vagy sablonos dolgokkal, és igen, ez már megint a főszereplőn kicsapódik: ismételten egy "átlagos" barna hajú lány a főszereplő, aki beleszeret a suli legdögösebb fiújába, aki konkrétan bárkit megkaphatna... és láss csodát... de nem is folytatom. Szóval igen. Megint itt tartunk... mert értem én, hogy ezzel a karakterrel minden romantikus lelkű tizenéves olvasó azonosulni tud (egyébként nem, nem hiszem, de tegyük fel, hogy most kivételesen igen), ettől eltekinve is, én már lassan a falnak megyek. De engedjük el... szóval igen. Édes, cukormázas, szerelmiháromszöges (többszörösen is), és tinis könyvvel áll szemben a kedves olvasó. Borús napokra szívesen ajánlott, de semmi extra... egyszer olvasós, és könnyen felejthetős. Egyedül Párizs... az azonban mindig örök.
Értékelés: 5/3.5

Eredeti cím: Anna and the French Kiss
Kiadó: Könyvmolyképző, 2014
Fordította: Pásztor Judit
384 oldal, 2999 Ft
0 Megjegyzések