„ A gondolat, hogy visszalopóddzék a hallba a telefonhoz, és mégis megpróbálta felhívni a hadnagyot, kísértő volt, csaknem ellenállhatatlan. A tábornok a kandallós nappaliban ül, a személyzet az alagsorban vacsorázik, senki se hallaná, míg telefonál. Elment az ajtóig, aztán visszafordult tehetetlenül. Volt abban valami kétségbeejtő, hogy nem képes megszegni a szavát még akkor sem, mikor amire kezet adott, érthetetlen, embertelen és elfogadhatatlan. Visszament az ágyához, ki próbálta találni, másnap hol alszik, és milyen lesz a fekvőhelye. Nem tudta elképzelni.”
Az érettséginek köszönhetően kitört rajtam a Szabó Magda-láz, ami azóta is intenzíven tart és nem akar egy kicsit sem csökkenni. Szégyen szemre azonban az Abigél valahogyan kimaradt a sorból és csak most jutottam el addig, hogy végre kézbe vegyem… igen, tényleg, még most belepirulok, hogy hanyagoltam! De nézzük a dolgok jó oldalát: jobb később, mint soha. A Régimódi történet, a Freskó és a Für Elise mellé most már Abigél is felkerült, és lelkesen dolgozom rajta, hogy tovább gyarapítsam a gyűjteményem, jelenleg az Alvók futása, illetve a Katalin utca szerepel a listámon. Na de a könyvről: szerintem nagyon kevesen vannak azok, akik nem látták a híres filmváltozatot, ezek után pedig nem sok mesélnivaló marad meg nekem magáról a cselekményről… ha tévednék, akkor jelezzétek!
Mikor megkaptam a regényt nagyon ledöbbentem, valahogy egy sokkal vastagabb oldalszámú könyvre számítottam: túl gyorsan leperegtek a lapok, elszáguldott velem a cselekmény és a végén ott álltam egyedül… és többet akartam! Szabó Magda utánozhatatlan stílusa most sem hagyott cserben, mindig többet kapok, mint amire számítok. Gina karakterével nehezen barátkoztam össze, az elkényeztetett és nyavalygó kislány szerep kicsit kiakasztott, de ahogy haladtam előre az olvasásban és egyre jobban megnyílt előttem Gina személyisége kezdtem megérteni, majd lassan-lassan megszeretni, végül pedig azonosulni vele. Imádtam, hogy óvatosan, lépesről-lépésre kaptam betekintést Gina gondolataiba, fokozatosan megértettem és elfogadtam az érveit. Persze a Matulát muszáj megemlíteni, kihagyhatatlan lenne egy ilyen posztból: először kegyetlennek és ridegnek tűnő iskola, de ha beljebb lépünk… elvarázsol. Az pedig, hogy ki is Abigél? Aki látta a filmet az tudja… aki nem, annak egyenlőre maradjon titok, csak tedd fel a kérdést: „Ki vagy te Abigél?”
Azt kell mondanom, hogy az Abigélt kihagyni bűn! Nálam messze leverte a Freskót, ezek után csak attól félek, hogy ezt nem fogja tudni felülmúlni a többi könyv… akkor pedig mi lesz velem? Szabó Magda az egyik örök - kedvenc magyar szerzőm marad és biztos vagyok benne, hogy az Abigél lekerül még párszor a helyéről. És gyönyörű a vége… pedig eddig gyűlöltem, ha egy regényt így zárnak… vagy pont, hogy nem zárnak le! Szabó Magda ebben a könyvben még ezt is meg tudta szerettetni velem... Köszönöm neked Abigél!
Értékelés: 5/5
Ginával, Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagyniaotthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. Mintha forgószél röpítené messze Budapesttől, messze mindentől, ami addigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor fala közé. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kamasz lányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot. Hogyan is igazodjék el a tizenöt éves Gina ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajba jutottakon, a rászorulókon?
Kiadó: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 2007
280 oldal, 2171 Ft
0 Megjegyzések