SZILVÁSI LAJOS: EGYSZER-VOLT SZERELEM

"– Ha leugornék, utánam ugornál?

Holló is mosolygott nagy barna szemével – igen, csak a szeme mosolygott, az arca mozdulatlan volt, és halkan, nyugodtan felelt, de szavát meg lehetett hallani a repülőgépmotorok vokál-üvöltésén át is:

– Nem engednélek leugorni."

Mostanában annyiszor futottam bele Szilvási Lajos nevébe, hogy muszáj volt tőle végre valamit olvasni... vagy újraolvasni. Első gondolatom az Egymás szemében volt, amiről már írtam régebben bejegyzést is, de mikor keresni kezdtem rájöttem, hogy azt bizony kölcsönadtam egy barátnőmnek, hiába böngészem végig a könyvespolcokat. Visszaolvastam a régi beszámolót, akkor láttam, hogy anno megígértem, a másik nagy kedvencről, az Egyszer-volt szerelemről is írok majd hamarosan... hát azóta is írok. Ezért esett rá a választásom: újraolvasás, kis felfrissítés és akkor már mesélhetek is róla valami szubjektív benyomást. Nem is emlékeztem arra, hogy ez ennyire jó regény! Lehet, hogy most egy nagyon-nagyon jó hangulatban találtunk - újra - egymásra, de egyszerűen imádtam, és bevallom, a nagy kedvenc Egymás szemében-t is lepipálta. Igaz romantikus, én viszont nem igazán rajongok a romantikus történetekért... vagyis van egy határ. Lehet benne szerelem meg dráma, de ne legyen picsogás, nyávogás és lehetőség szerint a cselekmény/párbeszéd is maradjon meg a realitások talaján. Valószínű, hogy én vagyok túl cinikus, de ha átesik egy könyv ezen a bizonyos határon, akkor elég gyorsan el tud tőle menni a kedvem. (Azért akadnak kivételek is, ha gyenge pillanatomban kap el egy ilyen regény). De vissza Szilvásihoz. Az Egyszer-volt szerelem picit megingott ezen a vékony mezsgyén, de szerencsére elmondhatom, hogy végül nem lépte át... volt néhány mozzanat ami nekem már kezdett picit sok lenne, de akkor jött egy váltás, és az író megmentette a helyzetet.

Főszereplőnk Holló. A fiatal fiú éppen hazatér Kanadából, ahova az 56-os káosz elől menekülve disszidált, mindent és mindenkit hátrahagyva a barátaival. Öten indultak, de csak ő tér vissza egyedül. Kanadában csapdába esnek, kényszermunkára fogják őket, de sikerül megszökniük... az igazi megpróbáltatások viszont csak ekkor kezdődnek. Egyikük megbetegszik, és hiába lelnek menedéket végül egy családnál, nem tudnak már rajta segíteni... közben van akit elfognak, és hogy a többieket mentse feladja magát, van aki hátat fordít a barátainak és a tőlük ellopott pénzzel csendben távozik, és Holló legjobb barátja sem tér már vissza Magyarországra, eljegyzi a segítségükre siető család lányát, letelepszik. Így, teljesen egyedül indul hát vissza Holló a szüleihez, majd vissza az egyetemre, Sopronba, ahol egy félbeszakadt szerelem is várja talán. Az egyetemen azonban képtelen beilleszkedni. Elutasító a társaival, nem engedi őket közel, ők pedig félreértik a magatartását, és gőgösnek, nagyképűnek kiáltják ki, az ellenségeskedésnek pedig meglesz az eredménye is, Holló nem kapja meg a lehetőséget, hogy kedvenc tanára mellett elfoglalja a tanársegédi pozíciót. És mi a helyzet Krisztinával? A lány alig várja, hogy viszontláthassa Hollót, de a büszkesége túl nagy ahhoz, hogy legyőzze, pedig tudja, hogy évekkel ezelőtt az ő hibája is volt, hogy Holló búcsú nélkül tűnt el az életéből. A viszontlátásuk rosszul sikerül, félreértik egymás szavait, mozdulatait, és képtelenek elmondani egymásnak, hogy mit éreznek, nem tudnak újra egymásra találni, visszahozni azt az egyszer-volt szerelmet.

Hollót nagyon megszerettem, annak ellenére, hogy sokszor hozott rossz döntést, és túlságosan is konok volt ahhoz, hogy belássa, nincs igaza. Krisztinával viszont hullámzó volt a viszonyom: túlságosan gyerekesnek tartottam, nem tudta, hogy mit akar, és - néha akaratlanul ugyan - folyamatosan bántotta Hollót, átgyalogolt rajta, vagy ha éppen közelebb engedte magához, akkor újra ellökte, még nagyobbat rúgott szegénybe. Ennek ellenére Szilvási nagyon jól építette fel a karaktereit. Mindig más szemén keresztül látjuk a pergő eseményeket, persze legtöbbször Holló és Krisztina gondolatai kerülnek előtérbe, de helyet kapnak Krisztina szülei, Holló szállásadó házinénije, a tanára, és néha-néha barátai is. Egy szerelmi történet két fiatalról: Szilvási nagyon jól mutat rá arra, hogy a sors - ha van ilyen - milyen nagyszerűen megtervezett forgatókönyv szerint dolgozik, megteremti nekünk a lehetőségeket, esélyt ad, hogy kijavítsuk a hibáinkat, vagy rátaláljunk arra akire/amire szükségünk van... és ennek ellenére mi ezeket az apró dolgokat mennyire nem vesszük észre, nem használjuk ki, vagy tesszük tönkre újra és újra. Szerettem, hogy a színtér Sopron, hiszen egy gyönyörű város lesz a történetünk háttere, ahol már többször is jártam, ismertem a helyszíneket, az utcákat amiken az író a szereplőket fel-le mozgatja. Összességében ez egy nagyon szép történet volt, nyáron kimondottan jólesett együtt rúgni az őszi avart Hollóval, sétálni a Lővérekben, vagy részt venni a minden évben megrendezett, hagyományos balekbálon. Most annyira elkapott a Szilvási-rajongás, hogy egy újabb könyvébe vágtam bele, és most végre egy olyat választottam, amit még nem ismerek, a Lélekharangot.

Értékelés: 5/5

A világ másik végéről ér haza két esztendő után Holló Péter, soproni erdőmérnök-hallgató. Annyi más fiatallal együtt, kalandvágytól űzve vágott neki a világnak 1956 novemberében. Fél Európán át hányódva jutott maroknyi társával Kanadába. Ott azonban nem a tanulás lehetősége várta, hanem valóságos rabszolgamunka egy fakitermelő telepen. Ötödmagával megszökött, de végül csak egymaga vergődött haza, a könnyelműen elhagyott ősi városba. Vissza tud-e illeszkedni az életbe, képes lesz-e meglelni helyét a főiskola közösségében, s visszatalál-e Krisztinához, életének egyszer-volt szerelméhez?