SEBASTIAN FAULKS: MADÁRDAL

"Szerencsére az éjszaka csillagtalan volt. a hold mélyen az esőfelhők mögé bújt. A fel-feltámadó szél nem tudta szétzilálni a felhőket, hogy világot vessen a feltépett földre, amelyben feküdtek. A szél zörgésén, motozásán túl egy fülemüle éneke hallatszott. Stephen sajnálkozva tapogatta meg ez idáig még használatlan kését. Byrne bólintott. Neki egy félméteres, tölgyfából faragott bunkója volt."

A Madárdal nálam egy nagyon régóta várólistást könyv volt, anno még itt is írtam róla, a Kívánságok keringője című rovatban, hogy bizony igenis megérne végre egy magyar kiadást. Faulks - egyébként világhírű - regényével először még a sokat vitatott 1001-es könyvlistán találkoztam. Mivel rajongok a háborús történetekért, azonnal érdekelni kezdett a dolog, és kis nyomozás után meg is találtam az ebből készült kétrészes BBC-s filmadaptációt. (Ami ugyan magyarul nem volt bemutatva egy itthoni adón sem, azonban annyit igenis érdemes tudni róla, hogy több fiatal hazai színész is felbukkant benne apróbb szerepekben vagy statisztaként, sőt, Molnár Piroska játszotta a főszereplőnő házinénijét). De erről ennyit. Ha jól tudsz angolul, esetleg vállalkozó szellemű feliratvadász vagy, mindenképpen érdemes a megtekintésre, úgyhogy csak ajánlani tudom. Pláne, hogy a főszerepben Eddie Redmayne látható, aki nem csak nagyon helyes és tehetséges színész, de most már egy Oscar-díj is lapul a zsebében, partnernője pedig a szép, francia Clémence Poésy. De tényleg befejeztem. Szóval maradjunk a regénynél. 1910-ben járunk Franciaország északi részén, Amiens és a somme-is csatatér környékén. Első világháború. Valamint ezzel párhuzamosan néha átugrunk az 1978-79-es évek Londonjába is. Azonban ne siessünk ennyire előre. Még háború tényleges kitörése előtt Stephen Wraysford Amiens városába látogat, ahol a francia textilipar csínját-bínját igyekszik elsajátítani. A helyi gyár tulajdonosa fogadja otthonába a fiatalembert, aki azonban szerelembe esik a házi gyönyörű, de boldogtalan háziasszonyával. Egy titkos viszony alakul ki a fiatalok között: Isabelle, bár idősebb Stephen-nél, férjéhez azonban túl fiatal és ami még inkább probléma a házasságukban, hogy sohasem vonzódott hozzá igazán. Azonban ez a titkos kapcsolat nem tartható fenn sokáig, és hamarosan lépniük kell. Hat évvel később Stephen már brit gyalogsági tisztként teljesít szolgálatot a lövészárkok árnyékában. Valószínűtlen barátságba keveredik az alagútfúró egység egy tagjával. Az ő sorsukat követhetjük nyomon az első világháború egyik leghíresebb összecsapása, a somme-i csata díszletébe ágyazva, ami 1916-ban még éppen csak elkezdődik. Zaklatott és görcsös események követik egymást. Ezek a háborús szakaszok a legerősebb egységei a regénynek, különösen a somme-i események leírása teszi elképesztően erőteljessé a fejezeteket: a saját/magán - és globális háború összecsapásai, a mélyben húzódó bányák, a katonák előtt húzódó "senkiföldje", a lövészárkok gyenge védelmébe húzódó csapatok pillanatai.

Az író ezekkel a leírásokkal szemben állít egy erőteljes párhuzamot, amikor is a csatateret néhány oldalra hátrahagyva, átrepít minket a polgári élet Angliájába, ahova a sebesültek, a szerencsés-szerencsétlen túlélők, vagy szabadságot kiharcolt katonák hazatérhetnek. Állóháború a katonák szemén keresztül. Persze ott van még Stephen és Isabelle szála is, amit valahol a háború kitörése során elveszít az olvasó. Azt, hogy miért, mikor és hogyan válnak el egymástól, inkább nem mesélem el, maradjon kis titok a sok történelmi tény között. Azonban azt, hogy a Madárdal a háborús címke mellett a szerelmi történetet is magára veszi: nos ezt itt és most erősen cáfolnám. És nem, nem az események miatt. Nálam ez inkább a szereplők jellemében bukott meg. Az, hogy egy fiatal férfi és egy férjes asszony viszonyt tart fent... nem egy újdonság, már szinte meg sem lepődünk rajta, várható fordulat már a történetük kezdetén. Stephen egy kevésbé szerethető, kevéssé érzelmes szereplő: távoli és hideg. Inkább a vágy fűzi Isabellehez, mintsem a szerelem, és ez valamilyen szinten kölcsönös is, bár az író nem egészen bontja ki számomra ezt a vonalat. Stephen későbbi kapcsolata Isabelle húgával annál érdekesebb. Stephen mellett Isabelle sem egy könnyen megfejthető karakter. Sokszor inkább egysíkúnak mondható, mintsem bonyolultnak. Meglép egy merész döntést, aztán ahogyan az sokszor lenni szokott a való világban is, ha nem úgy alakulnak a dolgok, mint ahogyan azt rózsaszínre színezett kis álomvilágunkban kitaláltuk: visszakozunk. És ő is egy ilyen karakter. Ami zavart, hogy szinte semmi függetlenség sincs benne, mindig valakire támaszkodik: férjére, Stephenre, újra a férjére, végül majd húgára, Jeanne-ra. Nem egy "mindentelsöprő" szerelmi történet ez közöttük, amit olvasva elhisszük, hogy igen, na, ez valóban a nagy szerelem. Inkább több szerencsétlen ember története, akiket valamilyen rejtélyes oknál fogva egymás mellé sodor az a boldogtalan francia szél. Faulks stílusa szép. Végtelenül részletes, telis tele gyönyörű fordulatokkal. Emellett végig azt éreztem, hogy inkább távolról nézem a szereplőket, minthogy együtt létezzek velük ebben a háborús közegben: az író végig egy üvegfalat húzott közéjük és az olvasó közé. Kérdés, hogy ez szándékos volt, vagy inkább tekinthető hibának? A szerelmi jelenetek kevésbé érdekesek, nem igazán meggyőzőek. Inkább szükségszerűek, beleerőltetettek, hogy legyen valami személyes, valami magántörténet is a háborús vonal mellett. Azonban ez utóbbiak lenyűgözőek és erőteljesek. Talán lehetett volna rövidebb. Kicsit túl hosszú, néhol meg-megdöccen a cselekmény is, ez pedig kiszakít a lövészárkok közegéből. Sokszor volt olyan érzésem, hogy az Elit alakulat című HBO sorozatra hajaznak az események, és nem, ez nem bírálat. Ez egyszerűen zseniális. Csak a romantikusnak szánt vonal... ezt sajnálom. Nagyon izzadságszagúra sikerült. És ha már a túlírtságnál tartunk, akkor a 70-es években naplóra bukkanó Elizabeth számomra teljesen felesleges volt. Nincs (számomra) funkciója. Csak egyújabb feleslegesen berángatott szál. Összességben: háborús regénynek igenis nagyszerű, érdemes végigküzdeni magunkat a sok-sok oldalon és fejezeten. Ha azonban háborús alapokra helyezett szerelmi történetre vágysz? Nem ezt... nagyon nem ezt javasolnám.

Értékelés: 5/3.5

Egy nagy háború… és egy nagy szerelem története. Seabastian Faulks 1993-as regénye a legnagyobb első világháborús könyvsiker a Nyugaton a helyzet változatlan óta: a BBC közel egymillió szavazós Nagy Könyv versenyén a tizenharmadik helyen végzett, közvetlenül az Üvöltő szelek mögött, megelőzve a Zabhegyező-t és A hobbit-ot. 2012-ben nagy sikerű BBC-film is készült belőle, és – ha a kényes ízlésű Faulks zöld utat ad a projektnek, ami egyelőre még nem biztos – jön majd a hollywoody film is az új Majmok bolygójá-t jegyző Rupert Wyatt rendezésében. A Madárdal főhőse Stephen Wraysford, az ő életének legfontosabb állomásait követi nyomon a három idősíkon futó regény. Először Pikárdiában találkozunk vele, 1910-ben – épp egy helybéli gyárosnál vendégeskedik, hogy kitanulja a textilkereskedelem mesterségét. Itt beleszeret szállásadójának feleségébe, és ez a szerelem visszavonhatatlanul megváltoztatja az életét. Az első világháború idején Stephent ismét Pikárdiába veti a sors, ezúttal a Nyugati Fronton harcoló katonaként. Később, a hetvenes évek végén unokája, Elizabeth rábukkan a fronton titkos írással írt naplóira, és a fejébe veszi, hogy utánajár a nagyapa rejtélyes múltjának… A Madárdal egyedülállóan mai mű az első világháború tekintélyes méretű irodalmában. Igazi háborús nagyregény, amely azonban szakít az elődök által követett hősies-szentimentális hagyománnyal, és a második világháború után felnőtt írógeneráció tudásával olyan határtapasztalatként láttatja a háborút, amely jóvátehetetlenül szétroncsolja a normalitásba vetett hitünk alapjait.