STEFAN SPJUT: STALLO

"Felhúzta a csizmáját, és kilépett a házból, de rögtön visszafordult a zseblámpáért, amelyet egy mágnessel rögzítettek a hűtőszekrény oldalára. Elvégre a Viskóban egyáltalán nem volt villany. Túl sokat szórakoztak a villanykapcsolókkal. A lehulló hó szinte marta a bőrét, ezért megtorpant, és nyakig felhúzta a kabátján a cipzárt. Ahogy keresztülhaladt az udvaron, egyre nőtt benne az ellenállás. A zseblámpa fénye végigszántott a kennel kerítésén, és belevilágított a mögötte megbúvó szempárokba. A kutyák nyugtalanok voltak. Nem is csoda. Felzaklathatták őket az előző éjjel történtek.Miért nem mondta el neki senki, hogy mi történt itt a ken-nelben? Miért nem említette senki, hogy ilyen értelmetlen kegyetlenkedésre is képesek, ha arra kerül a sor? Azt persze tudta, hogy mások pórul járhatnak – még ő maga is –, de Börje és Ejvor sokszor biztosították arról, hogy rájuk semmi, de sem-mi veszély nem leselkedik."

A Stallo egy nagyon érdekes és stílusában kissé formabontó regény, ezt az elején leszögezném, ahogy azt is, hogy fogalmam sincs miért érdekelt ennyire, egy dologban azonban biztos voltam; akarom. Talán amiatt, hogy erőteljes, megkapó a borítója. Vagy talán amiatt, hogy svéd, és a skandináv irodalomban elég hiányos a tapasztalatom, ugyanis a krimik, amik itthon hódítanak, nem igazán nekem való történetek. Ennek ellenére mindig egyfajta vonzódás volt bennem a messzi, északi művészetek irányába is, és bár én inkább Norvégiáért vagyok belelkesülve, ezt most kicsit a svédeknek szenteltem... legalábbis a Stallo olvasásának idejére. Szóval nézzük, mi is dióhéjban ez a hideg, távoli horror-mese; a regény elején egy egyedülálló anyuka és kisfia útját követjük nyomon, akik valamilyen oknál fogva a kevéssé hívogató, ámde annál regényesebb svéd vadonba indulnak víkendezni, azonban a hűvös erdei nyugalom hamarosan megszakad: a kisfiú hirtelen eltűnik. Ezután ugrunk is egyet az időben, a korábban megismert cselekményszál hirtelen megszakad, és új szereplők mellé szegődünk. Először is fontos megemlíteni Susso-t, aki voltaképpen a Stallo főszereplőjévé lép elő: ő lesz majd a nyomozó, aki nem foglalkozik azzal, hogy ki mit gondol hobbijáról, ami egyben megszállottságának tárgya is: megpróbálja bebizonyítani, hogy trollok igenis léteznek... hiába hiszed, hogy ez csupán mese. Az eltűnések, fotók, egyéb források felderítésében pedig hamarosan társa is akad édesanyja személyében, valamint hozzájuk csapódik Susso se veled-se nélküled párja is, aki végigfurikázza a megátalkodottan kutató nőket szinte egész Svédországon. Itt kap fontos szerepet egy aggódó nagymama, akinek unokája a történet elején megismert kisfiúhoz hasonlóan szintén rejtélyes módon egyszerűen felszívódik. A nagymama pedig váltig állítja, hogy a gyermekrabló nem más volt mint egy óriás. Vagy troll, ha úgy tetszik.

De Susso mellett párhuzamosan egy másik vonalon is követjük az eseményeket. Van egy titkos kis társaság, fenn a hegyekben, elzárt magányban, akik megpróbálják elrejteni a "varázslatot". Na nem olyan dolog ez, ami színes, szép, amit látni-ismerni akar, aki esetleg arra tévedne. Börje, Ejvor, Seved és még a hozzájuk tartozó szerencsétlenek egy kis közösséget alkotva élnek együtt... "lényekkel". Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ezeknek a valamiknek a létezése titokban maradhasson, azonban hamarosan hozzájuk is eljut a megszállottan nyomozó Susso híre, így a két csapat érdekei nemsokára összeütközésbe kerülnek... Hát itt hagyjuk abba. Lényeg a lényeg; érdekes volt. Rideg, fagyos történet ez, sok hóval, didergéssel, halállal és misztikummal, Nem teljesen értettem, hogy a hegyekben lakó kis közösség miért vállalta be ezt az életformát, amihez legalább elmebetegnek kellene lenni, de ha elfogadod, hogy ez van, ők így élnek, akkor rendben, haladjon csak a cselekmény és történjen meg, aminek meg kell történnie. Van itt elfojtott izgalom, naturalisztikus leírás és svéd folklór is: kortárs skandináv díszlet, amiben a trollok, lidércek és fogalmam sincs, hogy még micsoda teremtmények hozzátartoznak a mindennapi élethez, azonban erről csak kevesen tudnak. A zord, északi világ nagyon hatásos és megkapó, annak ellenére, hogy egyszerre vonz, és még inkább taszít, pedig a sarki fényt, azért egyszer szeretném látni. Fordulatos, nyomasztó, izgalmas, kicsit talán hosszú... de mindenképpen érdemes megpróbálni. Adj egy esélyt a huszonegyedik században is tomboló svéd mitológiának.

Értékelés: 5/4

1977. Lappföld. Svédország vezető természetfotósa rendkívüli képet készít kisrepülőgépe fedélzetéről. Egy medve látható rajta, hátán furcsa lényt cipel. A fotós szerint egy troll lehet. Ez idő tájt nyoma veszik egy kisfiúnak az egyik dalarnai erdőségben. Az édesanyja szerint egy óriás rabolta el. Soha többé nem kerül elő. 2004. A fotós unokája, Susso saját kriptozoológiai, azaz mitikus lények felbukkanásaival foglalkozó honlapot üzemeltet. Amikor egy idősebb nő felhívja, és beszámol egy törpenövésű, szőrös kis lényről, akit a telke körül látott ólálkodni, Susso azonnal a helyszínre siet, és térfigyelő kamerát szerel fel. Amikor a nő unokája is eltűnik, az egyetlen nyom a kamera homályos képe a furcsa lényről… Spjut trolljai elemi erővel sűrítik magukba a meg- és felfoghatatlant: azt, amitől rettegünk, de megismerni vágyunk, sőt, üldözünk. A Stallo különleges thriller, amelyben a feszültséget a természetfeletti misztikuma erősíti, olyan szuggesztív valóságosságot kölcsönözve így a trolloknak, amilyennel ritkán találkozik az olvasó.