"Ahogy ott feküdt és próbált aludni, miközben az utca felől egy kis fény jött át a függönyön, valamiket tervezett, és valamikre emlékezett, és néha csak figyelte a hangokat, és nézte a fényt meg a sötétet. A szeme kinyitására és becsukására gondolt: ahogy a szemhéja felemelkedik, teljes mélységében és fényében és sötétjében feltár egy látványt, ami végig ott volt, csak az ő számára láthatatlan, az ő számára semmi, mivel nem látta, és aztán újra lehunyódik, és a látvány megint láthatatlan lesz, és bármikor felemelkedhet, és megmutathatja, és bármikor lecsukódhat, és elrejtheti, bár ahogy álmatlanul feküdt lehunyt szemmel, olyan éber lett, annyira előrerohant a gondolataival, hogy a szeme mintha tágra nyílt volna a csukott szemhéja mögött, elkerekedve, fényesen, bámészan, bár csak a becsukott szemhéj sötét falára bámészkodott."
Azt hiszem ez lesz minden idők egyik legrövidebb bejegyzése: Lydia Davis-t nagyon vártam, nagyon kíváncsi voltam, egy nap alatt kiolvastam... és egy novellát leszámítva, nem emlékszem ebből a kötetből szinte semmire. A 34 novellát tekintve ez aránylag egy elég rossz teljesítmény. Az írónővel anno 'A történet vége' kapcsán találkoztunk össze, ami még mindig várat magára (nem, nem adtam fel, azt is el fogom majd olvasni valamikor), mégis a novelláskötetével próbálkoztam első alkalommal. Úgy tudom, hogy 'A levél' című novellából született végül 'A történet vége' regény... nos ha ez így van, akkor elég ígéretes, mert 'A levél' az egyetlen ami megmaradt bennem, amit segítség nélkül fel tudok most is idézni. Egy szép és rövid pillanatkép, amiben egy nő a szeretője mellett fekve idézi fel a régi szerelmét, akiről több mint egy éve nem hallott, aki közben elvett valaki mást, mégis, ennyi idő után egy levelet kap tőle: egy francia vers másolatát. És ezen keresztül látjuk egy napját - hogy egy magyarázat nélküli francia vers is milyen hatással lehet valakire ennyi után is: ha attól a bizonyos embertől kapja. És őrzi, és szorongatja, és próbálja megfejteni... nem is tudom miért volt ennyire különleges pont ez a novella. Talán a hangulata miatt. Talán mert mindenkinek van valahol egy ilyen ember az életében: aki lelépett, akiről nem hallottunk már évek óta, mégis valahol ott van a horizontunk peremén, és elég lenne egy pillanat, hogy visszatérjen, hogy megfordulna az egész világ. Hasonló volt a 'Pár dolog, ami nem jó bennem', ami szintén egy rövid párkapcsolatról szól, ahol a férfi a szakítás előtt elsorolja a "szeretett" nőknek, hogy miket nem kedvelt már benne a kezdetek kezdetén sem... Aztán ott a címadó novella, ami elképesztően furcsa módon beszél a nő-férfi kapcsolatról, ahol az elbeszélő számszerűsíti, hogy a közös dolgok és pillanatok mennyit értek: ha egy estére 600 dollár volt a jegy, a szálloda és az élet pedig mondjuk 80 dollár napra lebontva, és átlagosan napi 1x volt szex, akkor ha 2-3 órán keresztül tartott a dolog, vajon óránként hány dollárba kerülhetett mindez?
És Davis így, ilyen lehetetlen elemekkel folytatja tovább. A valósághoz talán a 'Történet' című novella állt, amiben egy szerelmes nő a szeretett férfi után kémkedik, mert az az ígérete ellenére nem hívja fel; vitatkoznak, várja a bocsánatkérést, de a nem hívják vissza, ezért felhívja ő a férfit, de az nem veszi fel, ezért az éjszaka közepén odaautókázik, hogy megleshesse, vajon egyedül van e otthon... stb. stb. A párkapcsolatokról egyébként szép és érdekes történetek születtek, kiragadott mozzanatok ezek valami nagyobb egészből, amiket talán egyszer kibont majd nekünk az írónő. Bár ha jobban belegondolok, mégis a 'Történet' az, amiből a regény született? Talán. (Utólagos javítás: így van, megnéztem a fülszövegben is írnak róla Sherlock) Mindenesetre: ez a kötet jó volt, érdekes, és most, hogy itt van mellettem miközben ezt írom, vissza-visszaköszönnek belőle képek és hangulatok, pl. 'A villák', amiben az emlékekről és az emlékezésről mesél, vagy a 'Gond', ami szinte egy matematikai problémával oldja fel az emberi kapcsolatok problémáját. Egyszer érdemes erre időt szánni, szerintem mindenki megtalálja benne azt, ami igazán neki szól, ha nem is állt össze egy kerek egésszé. Köszönöm Davis, még találkozunk... és köszönöm neked a fehér Volvót... ott megdobbant a szívem. Ismerjük egymást?
Értékelés: 5/3
Lydia Davis különleges novellái megújították a műfajt, és a kortárs amerikai irodalom megkerülhetetlen figurájává tették szerzőjüket. A flash fiction koronázatlan királynője olyan egyetemes emberi tapasztalatokat képes néhány mondatba sűríteni, mint a szerelmi csalódás vagy az öregedéstől való félelem. A kötet tele van hétköznapian abszurd és abszurdan hétköznapi helyzetekkel: egy nő az exférje új feleségével vacsorázik, egy férfi kiszámolja, hogy megért-e egy kapcsolat minden elköltött pénzt, W. H. Auden fázósan bújik a takaró alá barátai házában, és szerepel benne a Történet című novella is, amelynek alapötletéből Davis A történet vége című kultregényét írta.
Eredeti cím: Break It Down
Fordította: Mesterházi Mónika
Magvető, Budapest, 2019
0 Megjegyzések