CARLOS RUIZ ZAFÓN: A KÖD HERCEGE

"(…) a gyermekkor egyes emlékei úgy rögzülnek az agyunkban, akár a fénykép az albumban: olyan jelenetek, amelyekhez akármennyi idő teljen is el, mindig vissza-visszatérünk, amelyekre mindig emlékszünk."

Mindig nyíltan vállaltam a Zafón-rajongásom, és bár volt ami kevésbé tetszett az írótól (lásd 'Marina') tőlem bármit kiadhatnak tőle, biztos, hogy el fogom olvasni - szóval legyen ez egy üzenet, hogy nagyon várjuk a 'A Köd trilógiájának' következő részét is! Az elején leszögezném, hogy bár magyar fordításban csak most jelent meg, sőt, az író előszavából az is kiderül, hogy kötetként is csak nemrég, évekkel a megírása után kapta meg a méltó kiadását, ez Zafón húszas éveiben született, azaz egy korai munka! Ez csak amiatt fontos, hogy ne legyen túlzott elvárásaink - NEM lesz egy szinten a 'A szél árnyéká'-val, sem a folytatásokkal... bár az biztos, hogy egy-egy elem, kiforratlan módon még, de már ebben az ifjúsági regényében is felfedezhető. Őszintén? Messze nem szépirodalmi minőség, ellenben egy veszettül izgalmas, nyomozós és sokszor félelmetes ifjúsági történet, amit felnőtt fejjel is ugyanúgy lehet élvezni, mert egy nyugalmas hétvégi délután pont elég rá: gyorsan fogynak az oldalak. Történetünk elején a Carver család éppen elhagyja a várost és felpakolva mindenüket a vonatra, új életet kezd egy tengerparti kisvárosban, ahol az apa megtalálta végre álmai családi otthonát, és ahol meg tudja nyitni saját órajavító műhelyét. Nyilván a költözés hírére mindenki máshogy reagál: az anya próbálja összetartani a családot, a legkisebb lány már a megérkezés után pár perccel örökbe is fogadja a falu kóbor macskáját, Alicia, a legidősebb testvér távolságtartóan reagál az új eseményekre, Max pedig, a mesélőnk... valami rosszat sejt már az első nap. Bár a ház remek állapotban van és egy alapos takarítás után kívül-belül pompás otthont ígér, a környezet és a körülötte lévő hangulat már kevésbé: évekkel korábban egy orvos és felesége lakott benne, akik sokáig abban a tudatban éltek, nem lehet gyermekünk... végül mint egy csoda, megszületett Jacob és a boldogság beköltözött az addig rideg falak közé... csakhogy pár évvel később a kisfiú a tengerbe fulladt, a házasság felbomlott és az orvos is meghalt. Azóta pedig a ház lakatlan volt, egészes a népes Carver család érkezéséig. A furcsaságok pedig már az első nap elkezdődnek: a hazahozott macska furcsán viselkedik, ételt nem fogad el, de előszeretettel falja a pókokat és figyeli a családot. A kulcsok mozognak a zárban, a szekrényajtók maguktól kicsapódnak, rejtélyes filmtekercsek kerülnek elő a lezárt dobozokból és ott van a ház mögötti titokzatos szoborpark, amit állandóan rejtélyes köd vesz körül... és a szobrok mintha mozognának.

Max persze nyomozni kezd és ebben segítsége is akad, a nála pár évvel idősebb Roland személyében, aki a faluban él és a világítótoronyőr unokája, Na most kettejükhöz nagyon rövid idő alatt csatlakozik Max nővére is, Alicia, és persze a két fiatal hamarosan többet is érez egymás iránt mint puszta barátság, ezt pedig Max sem veszi rossz néven. Kutatni kezdenek a múltban, aminek része lesz a Carver család új otthona, a partoknál elsüllyedt régi hajóroncs, Roland nagyapja és persze a Köd hercegének legendája, aki személyesen is tiszteletét teszi majd a szereplőink életében. Miután a legkisebb lány különös balesetet szenved otthon és kórházba kerül, a szülők magukra hagyják Aliciát és Maxot, így ők könnyen tudják folytatni a megkezdett nyomozást, lelépni az éjszaka közepén és az egész napot a hajóroncs körüli szaglászással tölteni. Roland nagypapája pedig igyekszik felfedni és egyszerre rejtegetni a múlt titkait, valamint a Köd hercegével való ismerettségét is... összegezve, ez egy nagyon jól megírt és szerethető ifjúsági regény, ami leköti az olvasót - minden hibájával együtt. Zafón ezt egy versenyre adta be, amivel anno el is vitte a fődíjat, viszont érezni rajta, hogy itt még nem volt meg a későbbi profizmusa, bár a stílusára már rá lehet ismerni. A sötétebb, misztikusabb elemekről néha eszemebe jutott a 'A szél árnyéka', mert az irány már itt is megvan, de sok szál elsikkad és nincs rendesen kidolgozva; ott van például a filmek kérdése - nem tudjuk meg miért készültek a felvételek, csak az, hogy ki csinálta. Ott van a rejtélyes macska alakja - aki mint egy gonosz megfigyelő uralja a család első napjait - majd ok és indok nélkül eltűnik, a baleset után elveszti funkcióját és nem tudunk meg többet róla sem. Ott van a szoborpark - ami azonnal egy komor és rejtélyes helyszín lesz a regényben, amiről érezzük, hogy jobb messziről elkerülni - de sohasem derül ki, hogy miért volt ahol, miért voltak ott a szobrok és azon kívül, hogy megfélemlítették a szereplőket, mi volt az ő történetük... és ezt még tudnám folytatni, Viszont ha mindezt elengedjük és a nem hiábákat keressük a történekben, akkor egy nagyon pörgős és izgalmas kalandot kapunk Zafón-tól, amit sokkal jobban a magaménak éreztem mint a 'Mariná'-t. Jöhet a következő rész, bár az összefoglalóból az derült ki, hogy egy trilógiáról beszélünk, a következő történetnek nem lesz köze a Carver család kísértethistóriájához. Jó volt, köszönöm Zafón!

Értékelés: 5/4

1943, Spanyolország. A Carver család a háború elől a városból az Atlanti-óceán partjára menekül. Apa, anya, kislány, nagylány és kamasz fiú. Mindenki fél a változástól. Leghamarabb a kislány barátkozik meg a helyzettel, mert érkezéskor már a pályaudvaron a bokájához dörgölőzik egy varázslatos cica. Ez a macska nem issza a tejet. Hízelegni, dorombolni nagyon tud, de a tejre rá se néz. A pókot viszont levadássza! Az új házban rejtélyes dolgok történnek. Szinte tapintható a régi tulajdonosok jelenléte. Aztán a múlt ködéből lassan kibontakozik egy ördögi figura: a Köd Hercege, aki minden kívánságot teljesít – de megkéri az árát.