"A soha hosszú idő, Matthew, már mondtam. A lehetetlenről pedig annyit, hogy régebb óta taposom ezt a földet, mint amire ember vissza tud emlékezni, és olyan dolgokat láttam, amiket az utánam következő nemzedékek mítoszként értékeltek. Valaha éltek olyan teremtmények, akik úgy úsztak a tengerben, mint a hal, és olyanok is, akik nem lándzsát, hanem cikázó villámokat forgattak. Ők már letűntek és mások léptek a helyükbe. „Az egyetlen állandó a változás maga.”
Őszintén mondom, egy pillanatig nem gondoltam volna, hogy Deborah Harkness trilógiája ennyire megfog majd, sőt, kiolvasom a sorozatot és még szeretni is fogom. Pedig így történt, ugyanis időközben a befejező részt is letudtam a hétvége alatt, pedig 'Az élet könyve' sem volt éppen rövid olvasmány a maga 574 oldalával. Az első részben megismertük a történész Diana Bishop-ot és a vámpír-professzor Matthew Clairmont-ot, akik minden tiltás ellenére egymásra találnak és együttes erővel kutatnak a titokzatos Ashmole 782 kézirat után, amire minden természetfeletti lény előszeretettel tenné rá a kezét, ugyanis a kötet - ha minden igaz - a teremtésük folyamatát és a vámpír-boszorkány-démon eredetet rejti magában. Mindeközben nem elég megküzdeniük a kapcsolatuk első fázisaival, a családjuk véleményével, a boszorkány-vámpír kapcsolat nehézségeivel, illetve minden egyéb lény rosszallásával, sőt, a bizonyos egyezménnyel, ami minden faj között tiltja a kapcsolat kialakulását... még ott van Diana folyton változó és feltörő ereje is, amit meg kell tanulnia irányítani és uralni. Ezért döntenek úgy, hogy kihasználva Diana idővándor képességét, az Erzsébet-kori Angliában rejtőznek el a figyelő szemek elől, ahol talán nagyon eséllyel akadnak olyan boszorkányra, aki segíteni és tanítani tudja Dianát, valamint ezalatt talán a kéziratról is többet megtudhatnak. Szóval a teljes kötet egy ugrás a messzi múltba, ahol ugyan Matthew már "élt", hiszen több száz éves vámpírként már akkor sem volt éppen fiatalember, azonban figyelmeztetést is kapnak a kirándulásra: abban a korban, nem lesz ugyanaz az ember akit itt, a 21. században ismert meg Diana. Persze barátok és híres történelmi alakok is tiszteletüket teszik, sőt, magával a királynővel is lesz alkalom találkozni, de azt nem szabad elfelejteni, hogy minden változást, amit a múltban okoznak... azt a jelenben (nekik a jövőben) is megérzik majd a hátrahagyottak. Diana sikeresen megismerkedik a titkos londoni boszorkányszövetséggel, ahol egy idős és különösen erős boszorkány segítségével végre elkezdi megfejteni saját erejének titkák és egyre több képességét tudja kibontakoztatni, megismeri Matthew vámpír rokonait, akiket a jelenben (még) nem sikerült, de az egyik - talán legjobban szeretett - szál során magával Matthew apjával, Philippel is összehozza a sors, ami visszafordíthatatlan hatással lesz az ő, de Matthew jövőjére is. Közben háttérnek vastagon ott lesz az erzsébet-kori Anglia, ebben előszeretettel lubickol az írónő, hiszen történészként ennek a kornak a szakértője és ez a rajongás, szeretet meg is látszik abban, hogy milyen színesen és izgalmasan vezeti az olvasót ennek a korszaknak az útvesztőiben. De teszünk majd egy kis kitérőt Prágába is, ahol Rudolf császár udvarában időzünk, de még a prágai gólemmel is lesz alkalom összetalálkozni...
Szerettem. Színes, szagos, történelmi... kalandokkal és izgalommal. Egy percig sem unatkoztam, pedig messze az egyik leghosszabb kötet amit az elmúlt hónapokban legyűrtem. Diana továbbra sem lett a kedvenc főszereplőm, de mindenki más kárpótol ezért - főleg az új karakterek, akiket csak ebben a részben ismerhetünk meg: Gallowglass, Andrew atya, a kis Jack és Annie, Goodie Alshop de még maga Christopher Marlowe is feldobta az eseményeket, pedig nem minden új belépő szimpatikus vagy éppen szerethető karakter. Harkness ebben a kötetben előszeretettel választotta szét Diana és Matthew párosát, hogy megmutassa, nem egy tipikus romantikus párról van szó, akik csak és kizárólag egymástól függnek és együtt értékesek... egyedül is megállják a helyüket. Matthew sokkal ridegebb és ellentmondást nehezebben tűrő személyiséjegyeket mutat, Diana pedig... erről nehezebb elfogultság nélkül beszélni, szóval maradjunk annyiban, hogy az első kötetben mutatott vonásait csak felerősíti a 16. század légköre, amitől csak még feltűnőbb lesz ebben a számára idegenebb környezetben. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ebből kiindulva hogyan zárul majd a trilógia, ugyanis a második kötet kizárólag az időutazás eseményeirei fókuszál és a kötet zárása is egyfajta keretként, szintén egy időugrással lép a következő részre... csak itt majd vissza a jelenbe. Egy-egy fejezet ad csak kitekintést a 21. századba, pontosabban olyan eseményekre, amik a múltbeli változások miatt kihatással lesznek a jelenre és ezeket vagy el kell tűntetni, vagy meg kell találnia a hátrahagyottaknak, hogy Matthew és Diana titka nem derülhessen ki. Sajnos a többi szereplőt, akit az első részben megszerettem így hiányolni kellett: sem Ysabeau, sem Marcus, de még Diana családtagjai sem kapnak fókuszt - szerencsére ezt valamennyire pótolja majd a lezáró kötet, de róluk majd ott és akkor. Összefoglalva röviden? Jó volt... kikapcsolt, szórakoztatott és minden egyéb, amit egy ilyen könyvtől elvárhatunk. Most, hogy befejeztem a sorozatot, azt kell mondanom, hogy a 3-ból talán ez, a középső rész volt a leginkább szerethető, sajnos az utolsó kötet utolsó negyede elfáradt, pedig a lezárásig jó fejhosszal az vezetett. Aki eddig valamiért félretette Harkness gondolja át... én is így voltam vele, de kellemesen csalódtam. Ritka jó kis sorozat született az írónő tollából, és bár boszorkányok-vámpírok a főszereplői, nem egy klisés mesét adott nekünk. Olvassátok.
Szerettem. Színes, szagos, történelmi... kalandokkal és izgalommal. Egy percig sem unatkoztam, pedig messze az egyik leghosszabb kötet amit az elmúlt hónapokban legyűrtem. Diana továbbra sem lett a kedvenc főszereplőm, de mindenki más kárpótol ezért - főleg az új karakterek, akiket csak ebben a részben ismerhetünk meg: Gallowglass, Andrew atya, a kis Jack és Annie, Goodie Alshop de még maga Christopher Marlowe is feldobta az eseményeket, pedig nem minden új belépő szimpatikus vagy éppen szerethető karakter. Harkness ebben a kötetben előszeretettel választotta szét Diana és Matthew párosát, hogy megmutassa, nem egy tipikus romantikus párról van szó, akik csak és kizárólag egymástól függnek és együtt értékesek... egyedül is megállják a helyüket. Matthew sokkal ridegebb és ellentmondást nehezebben tűrő személyiséjegyeket mutat, Diana pedig... erről nehezebb elfogultság nélkül beszélni, szóval maradjunk annyiban, hogy az első kötetben mutatott vonásait csak felerősíti a 16. század légköre, amitől csak még feltűnőbb lesz ebben a számára idegenebb környezetben. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ebből kiindulva hogyan zárul majd a trilógia, ugyanis a második kötet kizárólag az időutazás eseményeirei fókuszál és a kötet zárása is egyfajta keretként, szintén egy időugrással lép a következő részre... csak itt majd vissza a jelenbe. Egy-egy fejezet ad csak kitekintést a 21. századba, pontosabban olyan eseményekre, amik a múltbeli változások miatt kihatással lesznek a jelenre és ezeket vagy el kell tűntetni, vagy meg kell találnia a hátrahagyottaknak, hogy Matthew és Diana titka nem derülhessen ki. Sajnos a többi szereplőt, akit az első részben megszerettem így hiányolni kellett: sem Ysabeau, sem Marcus, de még Diana családtagjai sem kapnak fókuszt - szerencsére ezt valamennyire pótolja majd a lezáró kötet, de róluk majd ott és akkor. Összefoglalva röviden? Jó volt... kikapcsolt, szórakoztatott és minden egyéb, amit egy ilyen könyvtől elvárhatunk. Most, hogy befejeztem a sorozatot, azt kell mondanom, hogy a 3-ból talán ez, a középső rész volt a leginkább szerethető, sajnos az utolsó kötet utolsó negyede elfáradt, pedig a lezárásig jó fejhosszal az vezetett. Aki eddig valamiért félretette Harkness gondolja át... én is így voltam vele, de kellemesen csalódtam. Ritka jó kis sorozat született az írónő tollából, és bár boszorkányok-vámpírok a főszereplői, nem egy klisés mesét adott nekünk. Olvassátok.
Értékelés: 5/4
A boszorkányok elveszett könyvéből megismert Diana Bishop és Matthew Clairmont szerelme továbbra is izzik, kalandos történetük egyre újabb fordulatokat vesz térben és időben. Diana ugyanis nemcsak történész, hanem boszorkány is, a vonzó Matthew pedig vámpír. Mivel az oxfordi könyvtárban őrzött rejtélyes kézirat eltűnése nem hagyja őket nyugodni, a nyomába erednek, de nincsenek egyedül: démonok, vámpírok, boszorkányok akadályozzák őket. Elhatározzák hát, hogy visszautaznak az időben a kézirat keletkezésének korába, így próbálják megszerezni. Diana korábban tudomást sem akart venni őseitől örökölt képességeiről, most viszont sürgető vágyat érez, hogy elsajátítsa a boszorkánymesterséget. Amikor ott találják magukat az 1590-es évben, Londonban, körülöttük nyüzsögnek a költők, színműírók, udvaroncok – és persze a természetfeletti lények. Ők megérzik, hogy Diana közülük való, ő pedig lassan tudatára ébred a hatalmának. Amire nagy szüksége is lesz, mivel hanyatlóban a vámpírok népe, és az okok kiderítése rájuk vár. Nemsokára már a prágai császári udvarban fürkészik a kézirat titkát…Eredeti cím: Shadow of Night
Fordította: Szilágyi Zsófia, U. Rónay Anna
Cartaphilus, Budapest, 2018, 670 oldal
0 Megjegyzések