"A boszorkányok sok száz éve tudnak a többi világról. Néha megmutatja őket az Északi fény. Nem tartoznak ehhez a mindenséghez, holott ennek még a legtávolabbi csillagok is részei – de az északi fény merőben mást mutat. Nincs távolabb a többi világ – hanem egymásba hatolnak a miénkkel. Itt, ezen a fedélzeten, milliónyi más mindenség létezik, és nem tudnak egymásról…"
Van pár híres-népszerű ifjúsági regény, ami az én tinikoromból kimaradt és most igyekszem pótolni, ilyen; Az Úr sötét anyagai trilógia, a teljes Narnia sorozat vagy éppen Lemony Snicket - 'A balszerencse áradása' 8 kötetes meséje, de jelen esetben ugye az elsőről lesz szó. Jó pár éve a fiatal James Bond és Nicole Kidman főszereplésével le is csapott Hollywood erre a 3 részes fantasy sztorira, de már az első filmet is elkaszálták, tehát érthető módon elvetették a folytatást. Most az HBO lehelt bele újra életet és saját gyártású sorozatot forgatott belőle, ami végül ráirányította a figyelmem erre a regényre és megadtam neki az esélyt, hogy ha már a tizes éveimből kimaradt, vajon a huszas éveim vége felé el tud e varázsolni. Jelentem; el. Nem lettem rajongó, nem kaptam azonnal a következő rész után, de amit a fülszöveg ígért, azt maradéktalanul meg is kaptam: egy izgalmas, sokszor aranyos, néha félelmetesnek (is) mondható történetet egy kislányról, aki egy ízig-vérig brit világból indul az északi sark végére, hogy megmentsen... nagyjából mindenkit. Persze ebben vannak segítői és vannak akadályozói is, Lyra pedig család és igazi barátok híján nem tudhatja pontosan kiben lehet megbízni a körülötte lévő emberek közül. Az alaptörténet szerint az angol városokból egyre több gyerek kezd rejtélyes módon eltünedezni, ennek köszönhetően pedig meg is születik a "legenda"; az Átkosoknak nevezett szervezet rabolja el őket tisztázatlan okokból - ez pedig kiszínezve és felnagyítva terjed a lakosság között. Hamarosan a mi főszereplőnk, Lyra városát is eléri ez a gyerekrablós hullám, sőt, egyetlen barátja is áldozatul esik ennek a bűnszervezetnek, tehát még egy indokkal több kerül fel Lyra listájára, hogy a nyomukba eredjen. Terveit kissé keresztülhúzza, hogy nem tud északra tartó nagybátyjával utazni, ellenben egyfajta örökbefogadós gesztusként magával viszi Londonba egy hihetetlenül elegáns és kiismerhetetlen hölgy, Mrs. Coulter. Na most Lyra innen is megszökik és törhetetlen akaraterővel menetel továbbra is észak felé, ebben a kalandban pedig egyre érdekesebb csapattársakat szerez maga mellé: először is kap még Oxfordban egy aletiométernek nevezett iránytűt, amit csak a kislány képes leolvasni és értelmezni - ösztönösen ráérezve a varázslatos szerkezet működési elvére.
A londoni szökés után szerencsésen összeakad az otthonról érkező felmentősereggel, akik saját eltűnt gyermekeik nyomába erednek, így Lyra végre hajóra kerül és meg sem áll a félelmetes Északig, ahol az elraboltakat tartják fogva egy állomáson. Útközben találkoznak Iorek Byrnison-nal, akit kitaszított a saját páncélos medve közössége, de Lyra-val azonnal egymásra találnak és egy életre szóló szövetséget kötnek. Közben felbukkan még a boszorkányok társasága is, azon belül pedig Serafina Pekkala irányításával segítik majd ezt a szedet-vedett társaságot, akik elsősorban a gyerekek kiszabadítására érkeznek, másrészt kiderül az is, hogy mi ez a bizonyos POR, amiről mindenki beszél, de senki sem tudja pontosan mi lehet. Összességében ez egy nagyon színes és fantáziadús mese, ami sok esetben kegyetlen és erőszakos is, annak ellenére, hogy egy ilyen pici lány a főhőse. Felnőtt fejjel élveztem? Kimondottan, ugyanis kikapcsolt... szórakoztatott, filmszerűen peregtek az események és visszagondolva, egy percet sem untam, amit ebben a világban töltöttem. Szeretném majd folytatni és ha a következő rész, 'A titokzatos kés' is hozni fogja ezt a szintet, akkor még az is simán megtörténhet, hogy letudom a teljes trilógiát. Philip Pullman-tól eddig csak a 'Sally Lockhart' sorozat első kötetét, a 'Rubin és füst'-öt ismertem, de ennyi évvel később, már az első oldalakban visszaköszönt az ott megismert stílusa, annyival kiegészítve talán, hogy 'Az arany iránytű' magában hordozza a fantasy összes klasszikus elemét: varázslat, mitikus lények és természetfeletti események sokaságát - az író által alkotott fizikai valóság pedig összefonódik a sajátunkkal. Külön aranyos gondolat, hogy ebben a világban minden embernek saját daimonja van, ami egyfajta kivetülése az emberi léleknek, és mindenkinek más-más (legtöbb esetben) állati formát ölt, és elszakíthatatlan egymástól a kettő: ember és daimon összetartozik amíg csak élnek. Kíváncsi lennék, hogy vajon Rowling a patrónus-bűbáj megalkotásakor innen vette vajon az ötletet?
Lyra világában háború készülődik azok között, akik tudatlanságban tartanák a népet és akik harcolni akarnak a szabadságért. Lyra az események sűrűjében találja magát, amikor nagybátyja, Lord Asriel Oxfordba érkezik, és a lány legjobb barátjának, Rogernek nyoma vész. Lyra megtudja, hogy Rogert titokzatos társaság ragadta el, amely állítólag kísérleteket végez a gyerekeken. Hogy megtalálja a barátját, északra utazik, a páncélos medvék és boszorkányklánok földjére, ahol Asriel egy párhuzamos világba próbál hidat építeni. Amit azonban Lyra nem tud és nem is tudhat meg, hogy cselekedeteinek nem csupán a saját világára, de minden más világra nézve is következményei lesznek.Fordította: Borbás Mária · Illusztrálta: Philip Pullman
Ciceró, Budapest, 2019, 392 oldal
0 Megjegyzések