OLIVIER BOURDEAUT: MERRE JÁRSZ, BOJANGLES?

"Ima volt ez, mozdulatokból, ez volt a kezdet és a vég is. Addig táncoltak, míg elfogyott a lélegzetük, míg én visszatartottam a sajátomat, hogy ne maradjak le semmiről, hogy ne feledjek el semmit, hogy megjegyezzem az összes őrült mozdulatukat. Az egész életüket tették ebbe a táncba, és ezt a tömeg nagyon is jól megértette, és mindenki úgy tapsolt, ahogy még soha…"

Oliver Bourdeaut elsiklott mellettem, de az új kiadás végre megfogott: köszönet érte. Valamiért 'A kis herceg' jut róla eszembe, mintha a felnőttebb verzióját olvasnánk... persze nem a történetét tekintve: inkább a hangulatát, az üzenetét idézte fel bennem. Adott egy excentrikus család, egy kis zárt közösség - apa, anya, és egy gyerek. Szórakoztató és vicces napokat élnek meg francia lakásukban, ami olyan mint egy kisebb elvarázsolt kastély: mindennek megvan a maga helye és mégsem - látogatók adják egymásnak a kilincset, háziállatuk egy madár, akinek még gyöngyös nyakörve is van, növények alakítják dzsungellé a sarkokat és minden ajtó mögött egy újabb kaland lapul, miközben mindenféle zene tölti be a tereket, köztük a híres 'Merre jársz, Bojangles?' dallama is. Mindez édes és elbűvölő a felszínen - és végtelenül szomorú alatta. És szeretettel teli. Mert ennek a rövid történetnek a szereplők egymás iránt érzett és közvetített szeretete a szíve. A mesélőnk egy fiatal fiú, akinek a nevét sohasem tudjuk meg, és aki ebben a boldog és őrült kavalkádban éli a mindennapjait, sőt, már iskolába sem jár; apja minden egyes nap más néven szólítja a feleségét, hangulathoz méltóan és sohasem ugyanúgy, közben Nina Simone számokra ropják a nappaliban és isznak, ez utóbbit leszámítva pedig a fiúk is mindenben részt vesz. Beleszerettem ebbe a családba, az életörömükbe, az összetartásukba - annak ellenére, hogy milyen instabil és törékeny ez a mesterséges valóság amit maguknak teremtettek. Van egy erőteljes története - a sírva nevetünk tipikus példája. Van benne valami hihetetlenül szuggesztív vonás, talán az írásmódban, ezért igyekeztem lassítani a tempót, kiélvezni ezt a vékony kötetet és elmerülni az amúgy önmagában is szórakoztató narratív versstílusban.

Mókás és őrült élet ez, amibe bepillantást nyerünk, szinte keret vagy szerkezet nélküli, mivel ez a család is egyedi és könnyedebb módon igyekszik együttélni az anya mentális betegségével, állandóan változó hangulatával. Persze ezzel lehet vitatkozni, hogy felnőtt édesapaként hogyan hagyhatja egy felelős szülő, hogy a gyermekük ilyen módon élje meg az édesanya betegségét és hogy ez ilyen kiszámíthatatlanul irányítsa és kerítse hatamába a család mindennnapjait az állandóan beköszönő, nagy betűs váratlan. Az egyik pillanatban még otthon vannak hármasban, a következő percben már tömve a lakás emberekkel, kettőt sem pislogunk és a teljes pereputty már út van egy másik országban vásárolt kastélyukhoz - csak úgy, nyaralni. Mert ott minden tágasabb, színesebb, izgalmasabb - ahol magukban lehetnek, ahol nem figyelik őket, ahova csak azt az egy barátot viszik - és ahol még hatalmas, óriási fenyők és hullámok is akadnak. Ahol az éjszaka közepén is felcsendülhet a zene. Ettől meseszerű lesz az egész történet, a nyilvánvaló, a lényeg akkor is ott tombol a lapokon: a szeretet - és ezt csodálatos volt látni. Persze olvashatjuk ezt úgy is, hogy az apa naplójából vett részleteket alapul véve ez voltaképpen az őrület és a szerelem - az őrült szerelem története, amit az ebből született gyerek egyfajta kívülállóként szemlél - csak mesébe és varázslatba csomagolva éli meg. Minden díjat megérdemelt az író... szívesen olvasnék még tőle.

Értékelés: 5/5

Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását. A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők mesékkel, izgalmas hazugságokkal helyettesítik az unalmas valóságot. A gramofon egész nap Nina Simone Mr. Bojangles című számát harsogja a hatalmas lakásban, a kibontatlan leveleket pedig a sarokba dobják. De mi történik akkor, amikor a valóságot már nem lehet többé kizárni az életükből?Az elsőkönyves író meglepetésszerű, hatalmas európai sikere egy szomorú és elszánt szerelmeslevél az álmokhoz.