"Imádtam, amikor így megnyílt előttem, amikor a kapcsolatunk olyan volt, mint egy Word-dokumentum, amelyet együtt írunk és szerkesztünk, vagy mint egy hosszú közös vicc, amelyet senki más nem érthet."
Előre is elnézést kérek, de egy végtelenül efogult és rajongó bejegyzés fog következni, ugyanis bár még csak Május hónapban járunk (ez pedig egy áprilisi olvasás volt) én megtaláltam az év egyik legjobb regényét... vagy legalábbis egy biztos befutót a top 3-ba. Sally Rooney óriási sebességgel robbant be a kortárs irodalomba és a 'Normális emberek' című könyvével azonnal megszerettette magát, na meg számos rajongót szerzett... olvastam, írtam is róla... és bár a felütést, a történetet szerettem, de a kivitelezéssel már nem voltam maradéktalanul kibékülve. Aztán jött a 'Baráti beszélgetések' és bár itt pont a fülszöveg volt a kevésbé megkapó (már nekem), a korábbi Rooney olvasás során annyira tetszett a stílusa, hogy akartam adni magunknak még egy esélyt. És úristen milyen jól tettem! Ebbe a regénybe konkrétan szerelmes lettem. Kezdjük az alapsztorival, mert engem az összefoglaló nagyon félrevitt, mikor kíváncsiskodtam; adott két barátnő, akik együtt élnek Dublinban, szinte elválaszthatatlanok és közös kortárs irodalmi esteket tartanak - egyszóval egész népszerűek a maguk módján. Aztán kiderül az is - és ezt jó ideig esküszöm nem értettem - hogy Frances és Bobbi egykor egy pár is voltak; bár előbbi biszexuálisnak vallja magát. Bár mindent együtt csinálnak és Frances elég erőteljes módon függ Bobbitól - különbözőbbek nem is lehetnének: Bobbi a sztáralkat, a reflektorfénybe való csinos lány, aki imád előadni, szerepelni és mindenhol
látványosan pörögni, addig Bobbi a duó valódi alkotója, aki kevésbé élvezi a felé irányuló figyelmet, inkább magának való, bizonytalan és nehezebben megfejthető karakter. Éppen egy interjú során találkozunk velük, amikor is egy híres fotós készít róluk felvételeket előadás közben és után, majd ismerkedésük a nő lakásán folytatódik. Melissa szinte azonnal barátságot köt a vidám, lelkes Bobbival, Frances pedig úgymond csapódik hozzájuk... így ismeri meg Melissa férjét, a szintén egész híres ír színészt, Nick-et. Na most még Bobbi és Melissa leginkább egymás társaságát élvezi, addig Nick inkább Frances felé kezd húzni: először csak összefutnak, aztán a lány jegyet kap a férfi egyik előadására, Nick elmegy megnézni a Frances-Bobbi duó fellépését, ebből emailezés indul... végül azon kapják magukat, hogy viszonyuk van. Melissa és Bobbi erről persze semmit sem tud, a másik kettő pedig jól titkolja az apróbb nyomokat... bár aki együtt látja őket, szinte azonnal gyanakodni kezd, hogy több van is mint egyszerű barátság - vibrál közöttük a levegő, és ez a közös francia nyaralás alkalmával éleződik csak ki igazán. És így lesz ebből tényleges baráti beszélgetés, ugyanis bár Frances áll a középpontban (akit lehet szeretni és megvetni is), ő mesél nekünk a másik három szereplőhöz fűződő viszonyához: szóval lesz is itt szó szerelemről, házasságról, barátságról, bizalomról és minden egyéb emberi kapcsolatról is.
látványosan pörögni, addig Bobbi a duó valódi alkotója, aki kevésbé élvezi a felé irányuló figyelmet, inkább magának való, bizonytalan és nehezebben megfejthető karakter. Éppen egy interjú során találkozunk velük, amikor is egy híres fotós készít róluk felvételeket előadás közben és után, majd ismerkedésük a nő lakásán folytatódik. Melissa szinte azonnal barátságot köt a vidám, lelkes Bobbival, Frances pedig úgymond csapódik hozzájuk... így ismeri meg Melissa férjét, a szintén egész híres ír színészt, Nick-et. Na most még Bobbi és Melissa leginkább egymás társaságát élvezi, addig Nick inkább Frances felé kezd húzni: először csak összefutnak, aztán a lány jegyet kap a férfi egyik előadására, Nick elmegy megnézni a Frances-Bobbi duó fellépését, ebből emailezés indul... végül azon kapják magukat, hogy viszonyuk van. Melissa és Bobbi erről persze semmit sem tud, a másik kettő pedig jól titkolja az apróbb nyomokat... bár aki együtt látja őket, szinte azonnal gyanakodni kezd, hogy több van is mint egyszerű barátság - vibrál közöttük a levegő, és ez a közös francia nyaralás alkalmával éleződik csak ki igazán. És így lesz ebből tényleges baráti beszélgetés, ugyanis bár Frances áll a középpontban (akit lehet szeretni és megvetni is), ő mesél nekünk a másik három szereplőhöz fűződő viszonyához: szóval lesz is itt szó szerelemről, házasságról, barátságról, bizalomról és minden egyéb emberi kapcsolatról is.
Nem, nem mindenkinek fogja bevenni a gyomra Frances, de Nick viselkedését sem - sőt, igazából minden szereplőben akad bőven utálni és szeretnivaló vonás is. Mindegyikük egyszerre esetlen és egyben cselekvésre képtelen: Frances nem tudja igazán két és mit akar, Nick úgyszintén... ha rossz a házasságod válj el. Ne más miatt, ne a feleség miatt, ne azért mert jött valaki új, szebb, fiatalabb. Magadért. Mert már nem jó neked ott és azzal az emberrel. Vagy vegyük Melissát, aki érezhetően gyanítja, hogy valami folyik a háttérben, mégis inkább félrenéz... mint kiderült ő sem volt a múltban az a szent, aki sosem lépett félre ebben a házasságban. Akiről talán a legkevesebbet tudjuk meg, az Bobbi - viszont ő az igazán nagy pozitív csalódás a történet végén. Szóval ezek után jogosan jöhetne a kérdés... jó, jó, de mit szerettem én ebben ennyire? Először is Rooney stílusát. Egy délután alatt kivégeztem a 300 oldalt, mert nem bírtam letenni - olyan mint egy pontosan neked összerakott playlist, amin minden zenét imádsz és egyszerűen nem bírod megállítani, kikapcsolni, mert iszonyatosan jó érzés csak hallgatni egymás után a dalokat... jelen esetben ezek nekem a fejezetek voltak. Másrészt - és most ne vessen meg senki - de a Frances és Nick közötti részek... hogy is mondjam, mintha csak ismerős emlékek lettek volna. Aki még nem volt ilyen helyzetben, úgysem fogja érteni. Aki volt, na ő pontosan tudja majd mire gondolok. Vannak könyvek, regények, de még versek is, amiket ha olvasunk, úgy érezzük, hogy egyszerre szól rólunk és nekünk, és ez egy szinte megismételhetetlen érzés - nekem ilyen volt Aciman megosztó 'Nyolc fehér éjszakája' is. Itt persze vegyük le a leszbikus-biszexuális részt, de ezt leszámítva szinte minden Frances-pillanatot meg tudtam érteni. Óriási köszönet a XXI. Század Kiadónak, hogy elhozta nekünk ezt a regényt és Dudik Annamáriának is, hogy ilyen gyönyörű fordítást kaptunk, ugyanis úgy peregnek az oldalak mintha csak egy filmet néznénk. Ettől függetlenül gondolkozok rajta, hogy megszerzem ezt eredetiben is, kíváncsi vagyok rá, hogy úgyis ennyire szerelmes lennék minden egyes mondatba? Meglátjuk. Csak ajánlani tudom... nekem messze leverte a 'Normális emberek'-et.
Értékelés: 5/5
„Igazi kultuszsiker… a megcsalás és a barátság pontos, élethű komédiája.” – Entertainment Weekly
Frances hidegfejű, szenzitív fiatal nő, Dublinban tanul, írói pályáját építgeti. Legjobb barátnője a szépséges Bobbi, aki öntelt és hiú ember. Egyik este megismerkednek egy ismert fotóssal és egyre közelebb kerülnek hozzá. Frances be kell vallja magának, mennyire imponál neki az idősebb nő ízléses otthona és jóképű férje, Nick. Frances és a férfi flörtölni kezdenek, de kalandjuk, ami kezdetben szórakoztató csacskaságnak tűnik, később fájdalmas érzésekhez vezet… A Baráti beszélgetések hibátlanul megkomponált, csalafinta humorú történet a fiatalok életének veszélyes pillanatairól, hiteles érzéseikről. Rooney regényében feltárja, milyen bonyodalmakat szülhet a nők közötti barátság.
Eredeti cím: Conversations with Friends
Fordította: Dudik Annamária Éva
XXI. Század, Budapest, 2020, 302 oldal
0 Megjegyzések