" Férfi sohasem lehet hiszékenyebb, mint amikor kedvező véleményt hall egy olyan nő szépségéről, akibe már félig vagy egészen szerelmes. "
És ez az idézet lehetne az egész regény motívuma. De ne rohanjunk előre, kezdjük az íróval. Valamiért Thomas Hardy nálunk nem örvend túl nagy népszerűségnek, például ha most rákeresek bármelyik online könyváruházban, csak antikvár példányokat találok az elérhető kötetek között, úgy mint 'A kék szempár', a sokkal híresebb 'Lidércfény' (ami nekem is megvan egy régi kiadásban, de még nem olvastam) vagy mondjuk 'A weydoni asszonyvásár'. Vajon miért van ez így? Hardy nem egy kötete ott van az '1001 könyv, amit olvasnod kell mielőtt meghalsz' listáján, az angolok a legnagyobb íróik között tartják számon, sőt, hogy egy kissé vicces, bár mai és elég sok ember elérő példát is mondjak, még 'A szürke ötven árnyalatá'-ból ismert Anastasia is Hardy-t vágja rá Mr. Grey feltáró kérdésre, amikor azt feszegetik miért ment a lány bölcsész karra, és mitől ilyen kis romantikus a patika-tiszta lelke. Ennek ellenére: nálunk jelenleg semmi, a 'Távol a világ zajától' pedig most került csak magyar fordíásban is elérhetővé, holott Thomas Hardy-nak ez az egyik legismertebb regénye a világirodalomban (ha nem az első). Ehhez kellett egy elég csekély visszhangott kiváltott, de nem túl régi kosztümös adaptáció, amire a magyar kiadás borítója is emlékeztet majd, ha esetleg eddig elkerülte volna az olvasót. De miről szól a történet? Találkozunk Gabriel Oak gazdával, aki éppen a jövőjét építgeti és szépítgeti, igazán már csak egy asszony kellene a házhoz, és láss csodát, a férfi kívánsága szinte azonnal meghallgattatik: berobog a semmiből egy fiatal, gyönyörű és hajadon lány, akinek talán csak egy hátránya van: mondjuk ki, nincstelen. Bathsheba Everdene-ről szinte azonnal kiderül, hogy pontosan tisztában van előnyös adottságaival, és ezt előszeretettel hangsúlyozza is, nyilván főleg a férfiak előtt, de Oak gazda sem vak és találkozásuk legelején lefüleli hölgyét, amint az a szekéren üldögélve a saját arcát csodálja egy kis kézitükörben. De hát ez csak egy tulajdonság a sok közül, és bőven kevés ahhoz, hogy eltántorítsa Gabriel-t... nagyjából a huszadik oldal környékén meg is történik a lánykérés, a romantikus vallomásokat kifelejtve és mindezt egy jó kis kikosarazással betetőzve. De rövidesen fordul a kocka: Gabriel Oak mindenét elveszíti és tehetős gazdálkodóból kénytelen pásztornak szegődni egy közeli településre, ahol csodák csodája ki más lenne a gazda(sszony), mint a gőgös és még mindig hajadon, ámbár most már vagyonos Bathsheba. A lány nagybátyja időközben elhunyt és mindenét, beleérve egy szép kis birtokot is a lányra hagy, és nyilvánvalóan itt kezd el dolgozni Gabriel Oak, miközben fél szemmel követi Bathsheba mindennapjait és eléjáruló kérőit.
A történet legelején Gabriel Oak-ról alapdolgok derülnek csak ki: keményen dolgozó, őszinte és tisztességes fiatalember, aki bár nem a szavak és a romantikus gesztusok embere, de kitartó és jószívű férfi. Na most a másik főszereplő, azaz a mi kis (anti)főhősnőnk minden, csak nem a fent felsoroltak: Bathsheba valóban hiú és beképzelt, aki szeret játszani a férfiakkal. Miután megörökli a nagybácsi birtokát, azonnal munkához lát és kifejezetten élvezi, hogy a helyi férfiközösség milyen megrökönyödve figyeli ezt az új női uralmat. Természetesen fürdik a tekintetekben és bókokban, azonban beképzeltsége nem hagyja nyugodni: egy jóképű, tehetős és negyvenes agglegény, bizonyos Mr. Boldwood magasról tesz a kisasszony betoppanására, amit Bathsheba nem bír megemészteni, ezért Valentin-napon küld neki egy névtelen üzenetet a rendkívül frappáns felszólítással: "Vegyen Feleségül!" Na most nem értem én a férfilelket, ez tény, de bár elmondják, hogy minden hajadon Boldwood-ra pályázott korábban és bár mindegyik hölgy érdeklődés hiányában vissza is pattant erről a kemény férfiről, ez az üzenet elég és Mr. Boldwood mint egy szerelmes pincsikutya rohan Bathsheba szoknyája után, aki persze miután megkapta amit akart, tehát figyelmet, már nem érdeklődik tovább szegény férfi iránt és őt is visszautasítja. És nagyjából most tartunk a regény felénél. Tovább nem mesélem, de mondjuk előzetesen annyit még, hogy lesz itt szerepe egy bizonyos katonának is (akit Jane Austen Mr. Wickham-je is megirigyelne), egy Bathsheba Everdene birtokán szolgáló fiatal lánynak, a falusi közösségnek és persze a két főszereplőnknek is. Na és a vidéknek. Hardy szerelmes a vidéknek, a falusi tájnak a leírásába és ennek sok időt szentel, ami a hangulatteremtés miatt is fontos, mert valóban látni a földeket, a mezőket, a reneszánsz minikastélyra hajazó birtokot és a sok, sok birkát, ahogy egyik helyről vándorolnak a másikra. A történet kicsit olyan mint egy 19. századba helyezett szappanopera, ahol egy nagyon ellenszenves nő kegyeiért versengenek különböző háttérrel rendelkező férfiak, és bár a kezdet még idillinek is mondható, ahogy haladunk előre a cselekménybe ez a színezet egyre inkább komor árnyalatot kap, amit azért Hardy igyekszik feloldani a lezárással. Kiszámítható? Igen. Klasszikus? Teljes mértékben. Akit érdekel milyen egy 19. századi világirodalmi alapmű, amiben akad bőven tragédia, zavar és szívfájdalom, és ahol a szereplők ballépései mellett pszichológiai betekintést is szeretne kapni arról, milyen is az emberi természet, amikor felületessgének köszönhetően rossz döntéseket hoz; nem fog csalódni. Nem lettem Hardy-rajongó, de kap majd egy újabb esélyt a 'Lidércfénnyel'. Mindenesetre én teszek Mr. Grey véleményére... én akkor is Jane Austen miatt mentem bölcsészkarra.
Értékelés: 5/4
Bathsheba Everdene, miután megörököl egy gazdaságot, úgy dönt, hogy maga irányítja azt. Aviktoriánus korban ez merőben szokatlan, nem csoda, hogy Bathshebára sokan felfigyelnek, köztük három olyan férfi is, akiket szinte megigéz a lány elragadó szépsége és erős egyénisége. Az első közülük a gyakorlatias és szilárd jellemű Gabriel Oak gazda, aki miután elvesztette minden vagyonát, birkapásztornak szegődik Bathseba földjére. A második a szomszéd birtok tulajdonosa, a vagyonos és méltóságteljes William Boldwood. A harmadik pedig egy művelt, lovagias és fess katona, Francis Troy őrmester, aki nagy nőcsábász hírében áll. Bathshebának nincs szüksége férjre, anyagi és lelki szempontból is független, azonban mindhárom férfi megérinti valamilyen módon a szívét. A végső döntéshez drámai és sodró események láncolata vezet, melyek mögé Hardy az egykorvolt vidéki élet vonzó képét rajzolja meg, amire azonban már rávetül az iparosodás kíméletlen árnya. A gazdag érzelemvilágú és sokoldalú hősöket felvonultató regényt már több alkalommal is megfilmesítették, legutóbb Carey Mulligan alakította Bathshebát.
Eredeti cím: Far from the Madding Crowd
Fordította: Gy. Horváth László
Lazi, 2020, 388 oldal
0 Megjegyzések