ROALD DAHL: BOSZORKÁNYOK

"Egy igazi boszorkány minden idejét olyan cselszövéseknek szenteli, melyek révén megszabadulhatna a kerületében lakó összes gyerektől. Az a mániája, hogy egytől egyig mindegyiket eltüntesse. Egész álló nap csak erre gondol. Még ha pénztárosként is dolgozik egy szupermarketben, vagy levelet gépel egy igazgatónak, vagy épp egy luxusautót vezet valahol (márpedig ezek közül bármelyiket megteheti), az esze akkor is csak a cselszövésen és a tervezgetésen és a tajtékzáson és a lángoláson és a süvítésen és a vérszomjas, gyilkos gondolatokon jár."

Aki kíváncsi a Boszorkányok történetére, igazság szerint a lényeget még a fülszövegből megtudja: ha itt megfog az alap, akkor azt hiszem nem lehet gond, de biztos akad olyan olvasó akinek kicsit csalódást okoz a történet, amennyiben a szó klasszikus értelmében vett boszokányokra számít. Ugyanis itt nem forr az üst, nincs kántálás, sem seprű, de még az ikonikus csúcsos kalapok is elmaradnak - ezek a boszorkányok 21. századi modern nők, akik beleolvadnak a tömegbe: és akik gyerekekre vadásznak, hogy egérré változtassák őket. Na meg persze lehetőleg minél hamarabb eltűntetssék őket a föld színéről is. A főszereplőnk szerencsére egy hihetetnül tájékozott, energikus és menő nagymamaával rendelkezik, így mire eljön az első találkozása egy boszorkánnyal, pontosan tudja kivel áll szemben, és nem dől be a trükknek... azonban a második alkalom már mindent megváltoztat és sajnos csapdába esik. De akár csak a nagymama, ő sem egy elveszett lélek, így aztán feltalálja magát: üldözöttből lesz az üldöző, és jobb ha a boszorkányok is nyitva tartják a szemüket, mert a végén bizony lehet, hogy a saját csapdájukba sétálnak bele? Sok is a tényező amire figyelni kell: az egérré változtató szer, az idő, a boszorkányok képessége, miszerint minden tiszta kisegyereket pillanatok alatt kiszagolnak, és persze a nagyi, aki pontosan ismeri ezeknek a gonosz lényeknek a trükkjeit és álcáit; szerencsére tudását az unokájával is megosztja, így ők ketten bosszút esküsznek az összes boszorkány ellen, akik csak az útjukba akad. Márpedig ezek felettébb visszataszító boszorkányok: nincs lábfejük, ezért hiányosságukat zárt cipőkbe bújtatva rejtegetik, mindegyik fején paróka csücsül, ugyanis hajuk egy szál se, az arcuk pusztán egy álarc, ami alapján csak egy átlagos nőt lát a kívülálló... ám ha leveszik, valami szörnyű, ami alatta feltűnik. És ezekből rengeteg akad a szállodában, ahol éppen éves gyűlésüket tartják, csak sajnos Nagymama is ide hozza pihenni az unokát, aki megzavarja a NAGY összeesküvési tervet, amit a gyerekek ellen szőnek éppen...

Nem tudom mennyire gyerekmese ez: az alaptörténet alapján persze az, sőt, felnőttként olvasva is sebesen leperegnek a lapok, vannak izgalmas illusztrációk stb. DE ha mélyebben belenézünk én nem tudom a saját gyerelemnek ezt hány éves korában olvasnám fel először: kezdjük azzal, hogy a boszorkányok leírása és karaktere tényleg rémes, és nem mesésen-aranyosan rémes, hanem a szó szoros értélmében visszataszító és már-már félelmetes. Aztán ott vannak a részletes leírások, hogy ezek a lények mit és hogyan szeretnének elkövetni a gyerekek ellen - kicsit talán túlságosan is naturalisztikusan egy gyerekmeséhez képest. Végül pedig a történet alakulása... ugyanis persze, mondjuk, hogy pozitívan alakul majd a végkifejlet, DE... van ami megtörténik és ezen nem tudunk változtatni, nem lehet visszacsinálni. És ennek súlyos következményei lesznek. Úgyhogy valamilyen sötétebb módon ütközik ebben a "mesében" a gyerektörténet, a varázslat, na meg a valóság, a maga egyszerűségében és sokszor kegyetlenségében. Én ettől függetlenül élveztem, bár, bevallom, talán kicsit több színt, több elvarázsoltságot vártam tőle, kiindulva abból, amit a Charlie és a Csokigyárból megismertem. Így is fantáziadús, ugyanis boszorkányokkal ebben a formában még nem találkoztam, de amíg Charlie világát számos más egyéb izgalmas és kreatív kiegészítéssel kapjuk, nekem az innen hiányzott. Egy őszi mesének, egy délutáni olvasásra tökéletes volt, de abban is biztos lettem, hogy nekem a "klasszikus" boszorkányos mesék még mindig jobban tetszenek, bár egy élménynek ez a kitekintés is kiváló volt. A borongós, halloween-i időszak vitt rá, hogy adjak ennek a kötetnek egy esélyt és nem, nem bántam meg, de ha valaki megkérdezi, hogy milyen regényt vagy meseregényt ajánlok, amiben minden ilyen varázslatos, boszorkányos hangulat megtalálható, akkor én továbbra is Anna Dale mellett teszem le a voksom: a Boszokányoknak suttogó szerintem a legaranyosabb mese ebben a kategóriában.

Értékelés: 5/4

Az IGAZI BOSZORKÁNYOK hétköznapi ruhát hordanak, és szakasztott úgy néznek ki, mint a hétköznapi nők. Hétköznapi házakban élnek, és RENDES ÁLLÁSUK van. Ezért is olyan nehéz őket nyakon csípni. Egy IGAZI BOSZORKÁNY olyan utálkozó utálattal utálja a gyerekeket, hogy olyan utálkozó utálatot elképzelni sem tudsz. Egy IGAZI BOSZORKÁNY folyton-folyvást terveket sző, hogy megszabaduljon a felségterületén lakó gyerekektől. Az a szenvedély élteti, hogy egymás után sorra elbánjon velük. Egész álló nap csak ezen jár az esze. Ez a könyv nem mese. Ez a könyv IGAZI BOSZORKÁNYOKRÓL szól, akik a legveszélyesebb élőlények a föld kerekén. Ráadásul attól lesznek kétszeresen veszélyesek, hogy nem látszanak veszélyesnek. Ezért is mesél el Nagymama az unokájának mindent, amit hosszú élete során sikerült a boszorkányokról kinyomoznia. Pedig akkor még nem is sejti, milyen veszedelmes kalandba keveredik a fiú hamarosan, amikor egy szállodában váratlanul az angliai Boszorkányok Titkos Társaságának éves ülésén találja magát…