Vannak regények, amelyek egyetlen kapcsolat köré épülnek – és azon keresztül mondanak el mindent szerelemről, megszállottságról és hatalomról. Az 'Én uram és legyőzőm' pontosan ilyen könyv: egy férfi és egy nő története, amely egyszerre vonzó és nyugtalanító.
.jfif)
A történet középpontjában egy férfi áll, aki mesélni kezd. Nem lineárisan, nem egyértelmű válaszokat adva, hanem inkább visszaemlékezésekből, töredékekből rakja össze azt a kapcsolatot, amely teljesen meghatározta az életét. Ebből a visszatekintésből bontakozik ki lassan a nő alakja is, akihez különös, szinte megszállott módon kötődik. Ez a kapcsolat azonban nem egy klasszikus szerelmi történet. Inkább egy folyamatos erőviszony: közeledések és eltávolodások váltják egymást, miközben sosem teljesen világos, ki irányít valójában. A férfi mintha egyszerre lenne alárendelt és mégis ellenálló, miközben újra és újra visszatér ehhez a nőhöz, aki egyszerre inspirálja és rombolja.
A cselekmény nem egyenes vonalban halad, inkább emlékképekből áll össze. Rövid jelenetek, párbeszédek, hangulatok követik egymást, és csak fokozatosan rajzolódik ki az egész kapcsolat dinamikája. Ettől a történetnek van egyfajta nyugtalanító bizonytalansága: sosem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy pontosan mi történt – csak abban, hogy milyen hatással volt. A regény egyik legerősebb rétege az, ahogyan a férfi mesél. Az ő nézőpontja végig meghatározza az egészet, és közben ott motoszkál a kérdés: mennyire megbízható ez az elbeszélés? Amit látunk, az valóban a kapcsolat valósága – vagy inkább annak a lenyomata, ahogyan ő emlékezni akar rá?
A nő alakja emiatt különösen érdekes. Soha nem válik teljesen „megfoghatóvá”, inkább egyfajta erőként van jelen: kiszámíthatatlan, vonzó, távolságtartó. Egy olyan figura, aki körül minden más gravitál, és aki nélkül a férfi története sem létezne. Désérable stílusa gyors, pontos és nagyon tudatos. Rövid, éles mondatokkal dolgozik, sokszor szinte aforisztikus megfigyelésekkel. Van benne egyfajta játékosság is, de ez végig megmarad egy komolyabb, kissé ironikus tónus mellett. A regény így végül nem csak egy kapcsolat története lesz, hanem egyfajta gondolkodás a szerelemről. Arról, hogy mennyire tudjuk kontrollálni az érzelmeinket, és mennyire válhatunk kiszolgáltatottá valaki másnak – akár úgy is, hogy közben pontosan látjuk, mi történik velünk. Ez a könyv nem ad egyértelmű válaszokat, és nem is próbál lezárni mindent. Inkább nyitva hagy kérdéseket arról, hogy mit jelent szeretni valakit – és hol van az a pont, ahol ez már nem szabaddá, hanem függővé tesz. Ez az a könyv, ami nem feltétlenül „szerethető”, de annál inkább hat – és olvasás után még sokáig ott marad a fejben.
✔ Egy intenzív, nyugtalanító kapcsolat története, töredezett elbeszélésben
✔ Erős, de szándékosan enigmatikus karakterek
✔ Rövid, éles stílus, amely folyamatosan gondolkodásra késztet
Fordította: Jancsó Júlia
XXI. Század, Budapest, 2025
.jfif)
0 Megjegyzések