DAVID MITCHELL: SZELLEMÍRÓK

Vannak debütáló regények, amelyekben már egyértelműen felismerhető egy szerző hangja. David Mitchell 'Szellemírók' című könyve pontosan ilyen. Bár ez volt az első regénye, már itt megjelenik mindaz, ami később olyan emlékezetessé tette a műveit: az egymásba kapcsolódó történetek, a különleges szereplők és az a gondolat, hogy a világ távoli pontjain élő emberek sorsa gyakran sokkal szorosabban összefügg, mint azt elsőre gondolnánk.

A regény kilenc történetből áll, amelyek látszólag önállóak, mégis finom szálakkal kapcsolódnak egymáshoz. A történetek helyszínei között ott van Japán, Hongkong, Kína, Mongólia, Oroszország, Írország és az Egyesült Államok is, így az olvasó szinte egy világ körüli utazáson vesz részt. Az első fejezet főszereplője Quasar, egy fiatal japán férfi, aki egy vallási szekta tagjaként menekülni kényszerül egy terrorcselekmény után. Innen indul el a történetlánc, amelyben egyik szereplő után következik a másik, és az olvasó fokozatosan fedezi fel az apró kapcsolódási pontokat. Egy telefonhívás, egy véletlen találkozás vagy egy röviden felbukkanó mellékszereplő később váratlan jelentőséget kap egy másik történetben. Megismerünk egy hongkongi pénzügyi szakembert, aki üzleti útja során kénytelen szembenézni a saját döntéseivel. Találkozunk egy idős kínai nővel, aki egy eltűnt lányt keres, egy szellemekkel kommunikáló rádiós műsorvezetővel, valamint egy amerikai ügyvéddel, akinek egyetlen éjszaka alatt fenekestül felfordul az élete. Mindannyian különböző világokban élnek, mégis ugyanannak a nagy történetnek a részei.

A 'Szellemírók' egyik legnagyobb erőssége, hogy folyamatosan egyensúlyoz a realizmus és a természetfeletti között. Vannak fejezetei, amelyek teljesen hétköznapiak, máskor pedig szinte észrevétlenül jelenik meg valami megmagyarázhatatlan. A cím sem véletlen: a „szellemek” itt nem csupán természetfeletti lényeket jelenthetnek, hanem emlékeket, múltbeli döntéseket és azokat a láthatatlan hatásokat is, amelyeket az emberek egymás életére gyakorolnak. A regény másik fontos témája a véletlen szerepe. Mitchell újra és újra megmutatja, hogy egy apró döntés vagy egy jelentéktelennek tűnő esemény milyen messzire gyűrűzhet tovább. Az olvasó egy idő után külön örömet talál abban, hogy felismerje ezeket az összeköttetéseket, és lassan összeállítsa a nagyobb képet. Bár a könyv szerkezete mozaikszerű, a szereplők meglepően élőek és hitelesek. Néhány oldal alatt is képesek emlékezetessé válni, és mire továbblépünk a következő történetre, máris kíváncsiak vagyunk, hogyan kapcsolódik majd az előzőhöz.

A 'Szellemírók' olvasása közben többször eszembe jutott, mennyire különleges érzés, amikor egy könyv bízik az olvasójában. Mitchell nem magyaráz meg mindent, nem köti össze túl szorosan a szálakat, hanem hagyja, hogy az olvasó maga fedezze fel az összefüggéseket. Ettől a regény egyszerre szellemes, izgalmas és kifejezetten intelligens. Ha szeretted a Felhőatlaszt, érdemes visszanyúlni David Mitchell első regényéhez is. A 'Szellemírók' már itt megmutatja azt a lenyűgöző képzelőerőt és történetépítő tehetséget, amely később a szerző védjegyévé vált.