JASON REKULAK: BALJÓS RAJZOK

Vannak könyvek, amelyeket az ember csak úgy „elolvassa”, és vannak olyanok, amelyek lassan bebújnak a gondolatai közé, és még napokkal később is kísértenek. Jason Rekulak Baljós rajzok című regénye határozottan az utóbbi kategóriába tartozik.

Egy különös munka, egy még különösebb gyerek

A történet középpontjában Mallory Quinn áll, aki igyekszik új életet kezdeni – múltja nem éppen makulátlan, de elszántan próbál talpra állni. Amikor felveszik bébiszitternek az öt éves Teddy Maxwell mellé, úgy tűnik, végre minden sínre kerülhet. Teddy azonban nem egy átlagos kisfiú. Rajzol. És bár a gyerekrajzok általában ártatlanok vagy esetlenül kedvesek, Teddy képei egyre nyugtalanítóbbá válnak. Először csak furcsa részletek tűnnek fel, majd egyre konkrétabb, egyre sötétebb jelenetek bontakoznak ki – mintha nem is egy kisgyerek képzelete szülné őket. A regény egyik legerősebb eleme, hogy Rekulak nem rohan: finoman, fokozatosan építi fel a feszültséget. A rajzok nem egyik pillanatról a másikra válnak hátborzongatóvá – inkább szinte észrevétlenül csúszunk bele a történet sötétebb rétegeibe. És pont ez teszi igazán hatásossá. Mallory eleinte megpróbál racionális magyarázatokat találni, hiszen ki akarna azonnal természetfelettire gondolni? Az olvasó viszont egyre inkább érzi: itt valami nagyon nincs rendben. A rajzok mögött ugyanis egy történet húzódik meg. Egy történet, amit valaki el akar mesélni.

A Baljós rajzok egyik legnagyobb erőssége a hangulata. Egyszerre modern és klasszikus thriller: van benne egy csipet horror, egy adag pszichológiai feszültség, és egy olyan atmoszféra, amely inkább nyugtalanít, mintsem ijesztget. Nem a hirtelen sokkhatásokra épít, hanem arra a fajta lassan kúszó félelemre, amely szinte észrevétlenül telepszik rá az olvasóra. A könyv különlegessége még, hogy a rajzok – amelyek a történet fontos részei – vizuálisan is megjelennek, ami még inkább bevonja az olvasót, és segít átélni azt a nyugtalanságot, amit Mallory is érez.

Ami a sorok között van

Rekulak története nem csupán egy misztikus thriller. Szól bizalomról, múltfeldolgozásról, és arról is, hogy mennyire könnyen elutasítjuk azt, amit nem tudunk megmagyarázni. Mallory karaktere különösen jól kidolgozott: nem tökéletes, sőt, kifejezetten esendő – talán pont emiatt válik hitelessé és szerethetővé. Az ő szemén keresztül látva az eseményeket az egész történet sokkal személyesebb és feszítőbb lesz. Összességében a Baljós rajzok egy olyan könyv, amit nehéz letenni, de még nehezebb teljesen „letenni” fejben. Ha szereted azokat a thrillereket, amelyek nem csak megijesztenek, hanem gondolkodásra is késztetnek, akkor ez a könyv mindenképpen megér egy olvasást. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a lassan építkező, pszichológiai alapú, enyhén misztikus történeteket – de készülj fel: Teddy rajzai nem hagynak majd nyugodni.